Zsolt 143

Teljes szövegű keresés

Zsolt 143
Zsolt 143.1
(Dávid zsoltára.) Halld meg, Uram, imámat, te, aki hűséges vagy, halld meg kérésemet! Hallgass meg igazságod szerint!
Zsolt 143.2
Ne menj ítéletre szolgáddal: az élők közül senki sem igaz színed előtt.
Zsolt 143.3
Az ellenség üldözi lelkemet, a földre tiporja életemet. A sötétbe taszít, mint aki már meghalt.
Zsolt 143.4
A lélek eleped bennem, a szív szinte megdermed bensőmben.
Zsolt 143.5
Régmúlt napokra gondolok, elmélkedem összes tettedről, átgondolom, amit kezed művelt.
Zsolt 143.6
Kitárom feléd a kezem, lelkem utánad szomjazik, mint a kiaszott föld.
Zsolt 143.7
Siess, Uram, hallgass meg, nézd, eleped a lelkem! Ne fordítsd el tőlem arcodat, mert olyan leszek, mint akik a sírba szállnak.
Zsolt 143.8
Reggelente hadd érezzem jóságodat, hiszen bízom benned. Mutasd meg, melyik úton járjak, hozzád emelem a lelkem.
Zsolt 143.9
Ments meg ellenségeimtől, Uram, hozzád menekültem.
Zsolt 143.10
Taníts meg, miként teljesítsem akaratod, hisz te vagy az én Istenem. A te jó lelked vezessen a sima úton,
Zsolt 143.11
nevedért teremts belém életet, Uram, s jóságodban vezess ki a gyötrelemből!
Zsolt 143.12
Irgalmadban semmisítsd meg ellenségemet, tedd ártalmatlanná, akik szorongatják a lelkem, mert, nézd, én a szolgád vagyok.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT