Zsolt 126

Teljes szövegű keresés

Zsolt 126
Zsolt 126.1
(Zarándokének.) Amikor az Úr hazavezette Sion foglyait, úgy tűnt, hogy álmodtuk az egészet.
Zsolt 126.2
Szánk tele volt nevetéssel, a nyelvünk pedig ujjongással. A pogányok közt ezt mondogatták: „Az Úr nagy dolgot művelt velük!”
Zsolt 126.3
Igen, az Úr nagy dolgot tett, s mi mennyire örültünk neki.
Zsolt 126.4
Fordítsd meg hát, Urunk, sorsunkat, ahogy délen a patakokat változtatod.
Zsolt 126.5
Akik könnyek között vetnek, örömmel aratnak majd.
Zsolt 126.6
Sírva mennek előre, míg a magot szórják, de ujjongva jönnek visszafelé és összegyűjtik kévéiket.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT