Zsolt 106

Teljes szövegű keresés

Zsolt 106
Zsolt 106.1
(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad.
Zsolt 106.2
Ki sorolhatja el az Úr hatalmas tetteit? Ki hirdetheti minden dicsőségét?
Zsolt 106.3
Boldogok, kik szem előtt tartják parancsait, és az igazsághoz szabják tetteiket minden időben.
Zsolt 106.4
Emlékezzél meg rólam, Uram, emlékezzél meg jóságosan népedről, segítségeddel siess hozzám!
Zsolt 106.5
Hogy felüdítsen választottaid boldogsága, hogy örüljek néped örömének, és együtt dicsekedjem örökségeddel.
Zsolt 106.6
Vétkeztünk, ahogy atyáink is, szembeszegültünk és gonoszat műveltünk.
Zsolt 106.7
Egyiptom földjén atyáink nem becsülték meg csodáidat, nem gondoltak mérhetetlen irgalmadra; a Vörös-tengernél a Fölséges ellen lázadtak,
Zsolt 106.8
mégis megmentette őket neve miatt, hogy kinyilvánítsa hatalmát.
Zsolt 106.9
Parancsot adott a Vörös-tengernek, s az szárazzá vált; úgy vezette át őket az áron, mint a pusztán.
Zsolt 106.10
Gyűlölőik hatalmából kimentette őket, s kiszabadította az ellenség kezéből.
Zsolt 106.11
Ellenségüket elborította a víz, egy sem maradt életben közülük.
Zsolt 106.12
Erre hittek szavának és zengték dicséretét.
Zsolt 106.13
Ám hamar elfeledték, amit tett, és nem akartak bízni a szavában.
Zsolt 106.14
A pusztában saját vágyukat követték, a kietlen földön kísértették az Istent.
Zsolt 106.15
Megadta nekik, amit követeltek, de hagyta, hogy a betegség kikezdje őket.
Zsolt 106.16
A táborban irigykedtek Mózesre, s féltékenyek lettek Áronra, az Úr szentjére.
Zsolt 106.17
Erre megnyílt a föld és elnyelte Dátánt, eltemette Abiron hadát.
Zsolt 106.18
Lobogó láng csapott fel seregeik ellen, és megemésztette a vétkeseket.
Zsolt 106.19
A Hórebnél borjút formáltak maguknak, leborultak az arany képmás előtt.
Zsolt 106.20
Dicsőségét fölcserélték a bika képével, amely szénával táplálkozik.
Zsolt 106.21
Elfeledték Istent, aki megmentette őket, s aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban.
Zsolt 106.22
Csodadolgokat Kám földjén, félelmetes tetteket a Vörös-tengernél.
Zsolt 106.23
Már arra gondolt, hogy eltörli őket, ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott. Ő eléje lépett, hogy fékezze haragját, és ne hozzon pusztulást rájuk.
Zsolt 106.24
Ócsárolták az ígéret földjét, nem bíztak meg ígéretében.
Zsolt 106.25
Sátraikban pártütés támadt, és nem hallgattak az Úr szavára.
Zsolt 106.26
Erre fölemelt kézzel megesküdött nekik, hogy eltiporja őket a pusztában.
Zsolt 106.27
Szétszórja nemzetségüket a pogányok között, elszéleszti őket messze országokba.
Zsolt 106.28
Meghajoltak Baal-Peor előtt, és ettek a halotti áldozatból.
Zsolt 106.29
Gonosz tetteikkel haragra ingerelték, ezért súlyos csapás érte őket.
Zsolt 106.30
De fölkelt Pinchász és ítélkezett, erre megszűnt a csapás.
Zsolt 106.31
Ez érdemül számított neki, nemzedékeken át mindörökre.
Zsolt 106.32
Majd ismét megharagították Meriba vizénél, miattuk kellett Mózesnek is lakolnia.
Zsolt 106.33
Mert megkeserítették a lelkét, meggondolatlanul szólt az ajka.
Zsolt 106.34
Nem irtották ki a népeket, amelyeket az Úr megnevezett.
Zsolt 106.35
Összeadták magukat a pogányokkal, és utánozták tetteiket.
Zsolt 106.36
Az ő isteneiknek szolgáltak, és ez lett a vesztük.
Zsolt 106.37
Saját fiaikat áldozatul adták, és leányaikat a démonoknak.
Zsolt 106.38
Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét Kánaán isteneinek vitték áldozatul. Így vérrel szennyezték be földjüket,
Zsolt 106.39
tetteikkel megfertőzték magukat, gonoszságuk miatt hűtlenek lettek.
Zsolt 106.40
Az Úr haragja újra fellángolt népe ellen, öröksége iszonyat tárgya lett számára.
Zsolt 106.41
A pogányok kezébe adta őket, s gyűlölőik uralkodtak rajtuk.
Zsolt 106.42
Ellenségeik elnyomták őket, öklük lesújtott rájuk.
Zsolt 106.43
Majd újra meg újra megmentette őket, de álnokságukkal ingerelték, és visszaestek vétkeikbe.
Zsolt 106.44
Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, mihelyt meghallotta könyörgésüket.
Zsolt 106.45
Szövetségére gondolt és irgalmas lett, nagy irgalmában megváltoztatta szándékát.
Zsolt 106.46
Engedte, hogy részvétet találjanak azoknál, akik őket fogságba hurcolták.
Zsolt 106.47
Ments meg minket, Urunk, mi Istenünk, és vezess haza a pogány népek közül! Hogy magasztaljuk szent nevedet, és téged dicsérve dicsekedhessünk.
Zsolt 106.48
Áldott legyen az Úr, Izrael Istene mindörökké! Mondja az egész nép: Úgy legyen!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT