1Sám 10

Teljes szövegű keresés

1Sám 10
1Sám 10.1
Erre Sámuel fogta az olajosszarut, a fejére öntötte, megcsókolta, és azt mondta: „Ezzel fölkent az Úr örökrésze fejedelmévé. Uralkodj az Úr népe fölött, és szabadítsd ki környező ellenségei kezéből. Ez lesz neked a jel arra, hogy az Úr fölkent örökrésze fejedelmévé:
1Sám 10.2
Ha most tovább mész, Benjamin határánál, Ráchel sírjánál... találkozol két emberrel. Ezt fogják neked mondani: A nőstényszamarak, amelyeknek keresésére indultál, előkerültek. Nézd, atyád a nőstény szamarakat már el is felejtette, miattatok azonban aggódik és kérdezi: Mit tegyek fiamért?
1Sám 10.3
Ha onnét tovább mész és a Táboron a tölgyeshez érsz, ott három emberrel találkozol, akik Isten városa, Bétel felé tartanak majd. Az egyik három kecskegidát visz, a másik három kenyeret és a harmadik egy tömlő bort.
1Sám 10.4
Üdvözölnek és odanyújtanak neked két kenyeret - fogadd el a kezükből.
1Sám 10.5
Aztán Isten Gibeájába érsz [ott lakik a filiszteusok helytartója]. Amikor belépsz a kapun, egy sereg prófétával találkozol, akik a magaslatról jönnek lefelé. Előttük zeng majd a hárfa, a dob, a furulya és a cintányér, ők maguk meg prófétai révületben lesznek...
1Sám 10.6
Akkor az Úr lelke rád száll, úgyhogy te is prófétai révületbe esel és más emberré változol.
1Sám 10.7
Ha ezek a jelek megjelennek, vidd végbe, amihez erőt érzel magadban. Mert veled van az Isten.
1Sám 10.8
Menj hát le előre Gilgalba, s majd én is lemegyek hozzád az égőáldozatot és a közösség áldozatát bemutatni. Hét napig kell rám várnod, míg elmegyek hozzád és tudtodra adom, mit kell tenned.”
1Sám 10.9
Mihelyt megfordult, hogy Sámuelt elhagyja, Isten kicserélte a szívét, és a jelek is mind megjelentek azon a napon.
1Sám 10.10
Amikor onnét Gibeába értek, lám, egy sereg próféta jött velük szembe, s leszállt rá az Isten lelke, úgyhogy ő is prófétai révületbe esett.
1Sám 10.11
Amikor azok, akik korábban ismerték, látták, hogy a prófétákkal együtt ő is jövendöl, az emberek így szóltak egymáshoz: „Mi történt Kis fiával? Saul is a próféták közt van?”
1Sám 10.12
Az egyikük megjegyezte: „És ki az apja?” Ezért keletkezett ez a szólásmondás: „Saul is a próféták közt van?”
1Sám 10.13
Amikor a prófétai révület megszűnt, hazament.
1Sám 10.14
A nagybátyja megkérdezte tőle és szolgájától: „Hol jártatok?” „A nőstény szamarakat kerestük - felelte -, de amikor láttuk, hogy nincsenek sehol, elmentünk Sámuelhez.”
1Sám 10.15
Sault nagybátyja megkérte: „Beszéld el, mit mondott nektek Sámuel.”
1Sám 10.16
Saul ezt válaszolta nagybátyjának: „Tudtunkra adta, hogy a nőstény szamarak előkerültek.” Hanem amit a királyságról mondott neki Sámuel, arról nem szólt semmit.
1Sám 10.17
Ekkor Sámuel összehívta a népet az Úr elé Micpába,
1Sám 10.18
és így szólt Izrael fiaihoz: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Kivezettem Izraelt Egyiptomból és kiszabadítottalak benneteket az egyiptomiaknak és minden királynak a hatalmából, aki csak szorongatott titeket.
1Sám 10.19
Mégis, ma elvetettétek Isteneteket, aki kiszabadított benneteket minden veszedelemből és szorongattatásból, és kijelentettétek: Nem, adj nekünk királyt! Rajta hát, járuljatok az Úr elé törzseitek és nemzetségeitek rendjében.”
1Sám 10.20
Ekkor Sámuel minden törzset előléptetett, és a sorsvetés Benjamin törzsére esett.
1Sám 10.21
Most a nemzetségek szerint léptette elő Benjamin törzsét, és a sorsvetés Matri nemzetségére esett. Amikor Matri nemzetségének tagjait léptette elő, egymás után, a sorsvetés Kis fiára, Saulra esett. Keresték, de nem találták sehol.
1Sám 10.22
Megkérdezték újra az Urat: „Eljött ide az az ember?” Az Úr azt felelte: „Igen, a málhák közt rejtőzik.”
1Sám 10.23
Odasiettek és előhozták onnét. Amikor a nép körébe lépett, egy fejjel magasabb volt mindenkinél.
1Sám 10.24
Ekkor Sámuel így szólt az egész néphez: „Nézzétek, akit az Úr kiválasztott, ahhoz hasonló nincs közöttetek.” A nép ujjongott és felkiáltott: „Éljen a király!”
1Sám 10.25
Ezután Sámuel kihirdette az egész népnek a királyság törvényét, bevezette egy könyvbe és az Úr elé tette. Aztán hazaküldte a népet, mindenkit a maga otthonába.
1Sám 10.26
Saul is hazament Gibeába. A bátrabbak, akiknek a szívét Isten megérintette, mellé szegődtek. Néhány semmirekellő azonban így beszélt: „Ugyan mit segíthet ez rajtunk?” S lenézték és nem vittek neki ajándékot.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT