1Sám 1

Teljes szövegű keresés

1Sám 1
1Sám 1.1
Volt egy Ramatajimba való ember, egy cufita, Efraim hegyéről. Elkanának hívták, s Jerochám fia volt, Elihu fiáé, (aki) az efratita Cuf fiának, Tochunak volt a fia.
1Sám 1.2
Két felesége volt, az egyiket Hannának hívták, a másikat Peninnának. Peninnának voltak gyermekei, Hannának azonban nem volt gyermeke.
1Sám 1.3
Ez az ember minden esztendőben fölment, hogy Silóban imádja a Seregek Urát, és áldozatot mutasson be neki. [Éli két fia, Hofni és Pinchász voltak ott az Úr papjai.]
1Sám 1.4
Az egyik nap Elkana áldozatot mutatott be. Az volt a szokása, hogy a feleségének, Peninnának, valamint a fiainak és lányainak több darabot ad,
1Sám 1.5
Hannának azonban, bár jobban szerette, csak egy darabot adott, mert az Úr meddővé tette.
1Sám 1.6
Vetélytársa is folyvást sértegette, el akarta keseríteni amiatt, hogy az Úr meddővé tette a méhét.
1Sám 1.7
Így ment ez évről évre. Minden alkalommal, amikor csak fölmentek az Úr templomához, sértegette. Ezért Hanna sírt és nem evett semmit.
1Sám 1.8
Akkor férje, Elkana, így szólt hozzá: „Hanna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy boldogtalan? Hát nem több vagyok én neked, mint tíz fiú?”
1Sám 1.9
Hanna azonban, amikor a lakoma véget ért a teremben, fölállt és az Úr elé járult. Éli, a pap, egy széken ült az Úr szentélyének egyik kapufélfájánál.
1Sám 1.10
(Hanna) elkeseredettségében az Úrhoz könyörgött, és nagyon sírt.
1Sám 1.11
Fogadalmat tett, és így szólt: „Seregek Ura, ha tekintetbe veszed szolgálód nyomorúságát és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg szolgálódról, hanem megajándékozol egy fiúval, akkor az Úrnak szentelem, olló ne érje fejét.”
1Sám 1.12
Így imádkozott az Úr előtt. Éli közben figyelte a száját.
1Sám 1.13
Hanna ugyanis csöndben imádkozott, csak ajkai mozogtak, hangja nem hallatszott. Emiatt Éli részegnek vélte,
1Sám 1.14
ezért így szólt hozzá Éli: „Meddig akarsz még itt maradni ilyen részegen? Igyekezz kijózanodni!”
1Sám 1.15
De Hanna ezt válaszolta: „Nem, uram! Szerencsétlen asszony vagyok, sem bort, sem mámorító italt nem ittam, csak a szívemet öntöttem ki az Úr előtt.
1Sám 1.16
Ne tartsd szolgálódat semmirekellőnek! Mert nagy bánatomban és szomorúságomban imádkoztam ilyen sokáig.”
1Sám 1.17
Éli így felelt rá: „Menj békével! Izrael Istene teljesíti kérésedet, amelyet elé terjesztettél.”
1Sám 1.18
Erre azt mondta: „Bárcsak tetszésre találna szolgálód szemedben.” Aztán az asszony elment útjára, evett, és az arca nem volt többé olyan, mint azelőtt.
1Sám 1.19
Másnap korán fölkeltek és leborultak az Úr előtt. Aztán hazatértek Rámába. Elkana együtt volt feleségével Hannával, és az Úr megemlékezett róla.
1Sám 1.20
Hanna fogant, és amikor elérkezett az ideje, fiút szült. A Sámuel nevet adta neki, „mert - amint mondta - az Úrtól könyörögtem ki.”
1Sám 1.21
Amikor Elkana egész családjával újra fölment, hogy az Úrnak az évi áldozatot bemutassa és teljesítse fogadalmát,
1Sám 1.22
Hanna nem ment föl vele. Azt mondta férjének: „Először elválasztom a gyereket, aztán elviszem: jelenjen meg az Úr színe előtt és maradjon ott örökre.”
1Sám 1.23
Férje, Elkana ezt felelte neki: „Tégy úgy, amint jónak látod. Maradj itthon, amíg el nem választod. Csak teljesítse az Úr szavadat!” Így az asszony otthon maradt, s szoptatta a fiát, míg el nem választotta.
1Sám 1.24
Mihelyt elválasztotta, fölvitte magával, egy hároméves marhával, egy efa liszttel és egy tömlő borral egyetemben, és Silóban belépett az Úr templomába; a fiú meg nagyon kicsi volt.
1Sám 1.25
Amikor a marhát feláldozták, a fiú anyja odament Élihez. Megszólította:
1Sám 1.26
„Engedd meg, uram! Amint igaz, hogy élsz, uram, az az asszony vagyok, aki itt álltam melletted és imádkoztam az Úrhoz.
1Sám 1.27
Ezért a fiúért imádkoztam. S lám, az Úr teljesítette kérésemet, amellyel hozzá fordultam.
1Sám 1.28
Ezért én is átengedem (fiamat) az Úrnak, egész életére átengedem az Úrnak.” És ott leborultak az Úr előtt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT