Iz 29

Teljes szövegű keresés

Iz 29
Iz 29.1
Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, ahol Dávid lakott. Ha az esztendőhöz esztendő járul, és az ünnepek köre újra megfordul,
Iz 29.2
úgy megszorongatom Árielt, hogy sírás és jajgatás hallik benne. Olyan leszel nekem, mint Áriel:
Iz 29.3
Tábort ütök körülötted, mint Dávid, körülzárlak tornyokkal és sáncot emelek ellened.
Iz 29.4
A földre sújtva, onnan fogsz beszélni, szavad a porból hangzik majd fel. Hangod a földből jön, mint egy szellemé, a porból hallatszik suttogó szavad.
Iz 29.5c
De hirtelenül és váratlanul az történik,
Iz 29.6
hogy a Seregek Ura meglátogat mennydörgéssel, földrengéssel, zúgó szélvésszel, fergeteggel, viharral és emésztő tűzzel.
Iz 29.5ab
Akkor ellenségeid serege szétszóródik, mint a finom por, és mint az elszálló pelyva, olyan lesz zsarnokaid hada.
Iz 29.7
A számtalan nemzet, amely Áriel ellen harcolt, úgy eltűnik, mint az álom, mint az éjszakai látomás. Azok, akik harcoltak ellene, és sáncot emelve megostromolták,
Iz 29.8
mind úgy járnak, mint az éhes ember, aki azt álmodja, hogy eszik, ám, ha fölébred, kielégítetlen a vágya. Mint a szomjazó, aki azt álmodja, hogy iszik, de ha fölébred, továbbra is bágyadt és szomjas: Így jár majd mindaz a számtalan nemzet, amely a Sion hegye ellen harcol.
Iz 29.9
Álmélkodjatok és bámuljatok! Támolyogjatok és ingadozzatok! Legyetek részegek, de ne a bortól, tántorogjatok, de ne a mámorító italtól!
Iz 29.10
Mert az Úr árasztott el benneteket az álomkór szellemével. Ő zárta be szemeteket: a prófétákat, Ő takarta be fejeteket: a látnokokat.
Iz 29.11
Ezeknek a dolgoknak a látomása olyan számotokra, mint egy lepecsételt könyvnek a tartalma, amelyet ha odaadnak valakinek, aki tud olvasni, s azt mondják neki: Olvasd, azt feleli: Nem tudom, mert le van pecsételve.
Iz 29.12
Ha meg olvasni nem tudónak adják a könyvet, s azt mondják neki: Olvasd, akkor az így felel: Nem ismerem a betűket.
Iz 29.13
Ezt mondja az Úr: Ez a nép csak a szájával közeledik hozzám, és csak az ajkával dicsőít, a szíve azonban távol van tőlem, úgyhogy istenfélelmük csak emberi parancs követése, amit betanultak,
Iz 29.14
ezért újra ámulatot keltő módon bánok velük, csodálatra és bámulatra méltó módon: odalesz bölcseik bölcsessége, és okosaiknak okossága elenyészik.
Iz 29.15
Jaj azoknak, akik elrejtőznek az Úr elől, hogy eltitkolják terveiket, akik a sötétben viszik végbe tetteiket, s azt mondják: Ugyan ki lát minket, ki ismer bennünket?
Iz 29.16
Micsoda ferde gondolkodás ez! Vajon szembeszállhat-e az agyag a fazekassal? És mondhatja-e a mű alkotójának: „Nem te csináltál!” Vagy a fazék a fazekasnak: „Nem ért a dolgához!”?
Iz 29.17
Még egy kis idő, egy egészen kicsi, és nemde gyümölcsöskert lesz a Libanon, a gyümölcsöskert meg erdővé terebélyesedik?
Iz 29.18
Azon a napon a süketek meghallják a könyv szózatát, és a homály és sötétség elmúltával látni fog a vakok szeme.
Iz 29.19
A szelídek újra örülnek az Úrban, és a szegények ujjonganak Izrael Szentjében.
Iz 29.20
Mert a zsarnok nem lesz többé, a gúnyolódó kipusztul, és mind kiirtják, akik gonoszat forralnak.
Iz 29.21
Azokat, akik gonoszul megrágalmaznak másokat, akik tőrbe ejtik a bírót a kapuban, és az igazat alaptalanul megfosztják jogától.
Iz 29.22
Ezért mondja az Úr, Jákob házának Istene, Ábrahám megváltója: „Nem szégyenül meg többé Jákob, és arca nem sápad el többé,
Iz 29.23
mert látni fogja, amit kezem végbevitt körükben, és szentnek hirdeti a nevemet.” Valóban, szentnek magasztalják majd Jákob Szentjét, és félve tisztelik Izrael Istenét.
Iz 29.24
Akkor a tévelygő lelkűek bölcsességet tanulnak, és a zúgolódók elfogadják a fegyelmet.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT