1 Móz. 8

Teljes szövegű keresés

1 Móz. 8
1 Móz. 8.1
Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ő vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának.
1 Móz. 8.2
És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszűnt az eső az égből.
1 Móz. 8.3
És elmenének a vizek a földről folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek.
1 Móz. 8.4
A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén.
1 Móz. 8.5
A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai.
1 Móz. 8.6
És lőn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala.
1 Móz. 8.7
És kibocsátá a hollót, és az elrepűlt, meg visszaszállt, míg a vizek a földről felszáradának.
1 Móz. 8.8
Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld színéről.
1 Móz. 8.9
De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére ő hozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; ő pedig kezét kinyujtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába.
1 Móz. 8.10
És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából.
1 Móz. 8.11
És megjöve ő hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földről.
1 Móz. 8.12
És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé ő hozzá vissza.
1 Móz. 8.13
És lőn a hatszáz egyedik esztendőben, az első hónak első napján, felszáradának a vizek a földről, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe.
1 Móz. 8.14
A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld.
1 Móz. 8.15
És szóla az Isten Noénak, mondván:
1 Móz. 8.16
Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled.
1 Móz. 8.17
Minden vadat, mely veled van, minden testből, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.
1 Móz. 8.18
Kiméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és az ő fiainak feleségei ő vele.
1 Móz. 8.19
Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a bárkából az ő neme szerint.
1 Móz. 8.20
És oltárt építe Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égőáldozattal az oltáron.
1 Móz. 8.21
És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert * az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem.
1 Móz. 8.22
Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka * meg nem szünnek.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT