Jób. 12

Teljes szövegű keresés

Jób. 12
Jób. 12.1
Felele erre Jób, és monda:
Jób. 12.2
Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
Jób. 12.3
Nékem is van * annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
Jób. 12.4
Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, * a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
Jób. 12.5
A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek * lábok roskadoz.
Jób. 12.6
A kóborlók sátrai * csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.
Jób. 12.7
Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
Jób. 12.8
Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
Jób. 12.9
Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
Jób. 12.10
A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
Jób. 12.11
Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
Jób. 12.12
A vén emberekben * van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
Jób. 12.13
Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
Jób. 12.14
Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja * az ajtót, nem nyílik föl az.
Jób. 12.15
Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
Jób. 12.16
Ő nála van * az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
Jób. 12.17
A tanácsadókat fogságra viszi, és * a birákat megbolondítja.
Jób. 12.18
A királyok bilincseit feloldja, és övet köt * derekukra.
Jób. 12.19
A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
Jób. 12.20
Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi * a tanácsot.
Jób. 12.21
Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
Jób. 12.22
Feltárja a sötétségből * a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
Jób. 12.23
Nemzeteket növel fel, * azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
Jób. 12.24
Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, * és úttalan pusztában bujdostatja őket.
Jób. 12.25
És világtalan setétben tapogatóznak, * és tántorognak, mint a részeg.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT