2 Kir. 19

Teljes szövegű keresés

2 Kir. 19
2 Kir. 19.1
Mikor pedig ezeket * hallotta Ezékiás király, megszaggatta az ő ruháit, és zsákba öltözék, és bement az Úr házába.
2 Kir. 19.2
És elküldte Eliákimot, a király házának gondviselőjét, és Sebnát, az íródeákot, és a papoknak véneit, a kik zsákba öltöztek, Ésaiás * prófétához, az Ámós fiához;
2 Kir. 19.3
És mondának néki: Ezt mondja Ezékiás: E nap nyomorúságnak, szidalmazásnak és * káromlásnak napja; mert a fiak a szülésre jutottak, de nincs erő szüléshez.
2 Kir. 19.4
Netalán az Úr, a te Istened meghallotta Rabsakénak minden beszédit, a kit elküldött az ő ura, Assiria királya, hogy szidalommal * illesse az élő Istent és káromló beszédekkel, a melyeket az Úr, a te Istened meghallott: könyörögj azért azokért, a kik még megmaradtak.
2 Kir. 19.5
És elmenének az Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz.
2 Kir. 19.6
És monda nékik Ésaiás: Ezt mondjátok a ti uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, a melyeket hallottál, a melyekkel szidalmaztak engem Assiria királyának szolgái.
2 Kir. 19.7
Ímé én oly lelket adok belé, hogy hírt * hallván, visszatér az ő földjére és fegyverrel + vágatom le őt az ő földjében.
2 Kir. 19.8
És mikor visszatért Rabsaké, Assiria királyát Libna ellen harczolva találta, * mert meghallotta volt, hogy Lákisból elment.
2 Kir. 19.9
És hallván Tirháka felől, * a szerecsen király felől, ezt mondván: Ímé kijött, hogy hadakozzék te ellened; visszafordult és követeket küldött Ezékiáshoz, ezt izenvén:
2 Kir. 19.10
Így szóljatok Ezékiásnak, a Júda királyának, mondván: Meg ne csaljon téged * a te Istened, a kiben bízol, ezt mondván: Nem adatik Assiria királyának kezébe Jeruzsálem.
2 Kir. 19.11
Ímé hallottad, mit cselekedtek Assiria királyai minden országokkal, elvesztvén azokat; és te megszabadulhatsz-é?
2 Kir. 19.12
Vajjon megszabadították-é a pogányok istenei azokat, a kiket elvesztettek az én atyáim: Gózánt, Aránt, Résefet és az Eden fiait, a kik Thelasárban voltak?
2 Kir. 19.13
Hol van Hámát királya, Arphád királya és Sefárvaim város királya? Héna és Hivva?
2 Kir. 19.14
És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezéből, és elolvasá azt, és felment az Úr házába, és kiterjeszté azt Ezékiás az Úr előtt;
2 Kir. 19.15
És imádkozék Ezékiás az Úr előtt, és monda: Uram, Izráel Istene! a ki a Kérubok * között lakol, te vagy egyedül e föld minden országainak Istene, te teremtetted a mennyet és a földet;
2 Kir. 19.16
Hajtsd hozzám, Uram, a te füledet és halld meg; nyisd fel Uram, a te szemeidet és lásd meg: és halld meg a Sénakhérib beszédét, a ki ide küldött, hogy szidalommal * illesse az élő Istent.
2 Kir. 19.17
Igaz, Uram, Assiria királyai elpusztították a pogányokat * és azok országait.
2 Kir. 19.18
És az ő isteneiket a tűzbe hányták; de azok nem voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, azért vesztették el őket.
2 Kir. 19.19
Most azonban, mi Urunk, Istenünk, szabadíts meg, kérlek, minket az ő kezéből, hogy megismerje e föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy az egyetlen Isten!
2 Kir. 19.20
Akkor elküldött Ésaiás, az Ámós fia, Ezékiáshoz, ezt mondván: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: A te könyörgésedet, Assiria királya, Sénakhérib felől, meghallgattam.
2 Kir. 19.21
Ez az, a mit az Úr ő felőle mondott: Megutál * téged és megcsúfol téged Sionnak szűz leánya, utánad fejét hajtogatja Jeruzsálem leánya.
2 Kir. 19.22
Kit szidalmaztál és kit gyaláztál? És ki ellen emelted fel a te szódat, vagy ki ellen emelted fel a te szemeidet a magasságba? Az Izráel szentje ellen!
2 Kir. 19.23
Követeid * által gúnyoltad az Urat, és mondád: Szekereim sokaságával meghágom a hegyek magasságait, a Libánon oldalait, és levágom magas czédrusait, legfelségesebb cziprusfáit, és bemegyek csúcsának lakóhelyébe, kertes erdejébe.
2 Kir. 19.24
Ástam és ittam idegen vizeket, és kiszárítom lábaim talpával Égyiptom minden folyóvizét.
2 Kir. 19.25
Avagy nem hallottad? Régen megcsináltam, ős időktől elvégeztem ezt! Most csak véghezvittem, hogy puszta kőhalmokká döntsd össze az erős városokat;
2 Kir. 19.26
És hogy a benne lakók erejökben megfogyatkozzanak, megrontassanak és megszégyenüljenek, és olyanok legyenek mint a mező füve, fiatal paréj, a háztető füve és mint a kalászhajtás előtt elszáradt gabona.
2 Kir. 19.27
És ismerem a te ülésedet, és járásodat kelésedet, és ellenem való tombolásodat;
2 Kir. 19.28
A te ellenem * való tombolásodért és a te elbizakodásodért, a mely felhatott füleimbe, + az én karikámat orrodba vetem, és zabolámat szádba, és visszaviszlek azon az úton, a melyen eljöttél.
2 Kir. 19.29
Te néked pedig, Ezékiás, legyen ez jeled: Ez esztendőben táplál a hulladék termése, a második esztendőben, a mi magától terem; de a harmadik esztendőben már vettek és arattok, szőlőket plántáltok és azok gyümölcsét eszitek.
2 Kir. 19.30
És a Júda házából a kiszabadult és a megmaradt gyökeret ver alól, és gyümölcsöt terem felül.
2 Kir. 19.31
Mert Jeruzsálemből fog származni a maradék, és a megszabadult a Sion hegyéről; a Seregek * Urának buzgó szerelme cselekszi ezt!
2 Kir. 19.32
Azért azt mondja az Úr Assiria királya felől: Be nem jő e városba, és nyilat sem lő bele, sem paizs nem ostromolja azt, sem sánczot nem ás mellette.
2 Kir. 19.33
Azon az úton, a melyen jött, * tér vissza, de e városba be nem jő, azt mondja az Úr.
2 Kir. 19.34
És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt, én érettem és Dávidért, az * én szolgámért.
2 Kir. 19.35
És azon az éjszakán kijött az Úr angyala, és levágott az Assiriabeli táborban * száznyolczvanötezeret, és mikor jó reggel felkeltek, ímé mindenütt holttestek hevertek.
2 Kir. 19.36
És elindult, és elment, * és visszafordult Sénakhérib, Assiria királya, és Ninivében maradt.
2 Kir. 19.37
És lőn, mikor ő a Nisróknak, az ő Istenének templomában imádkozék, Adramélek és Sarézer, az ő * fiai, levágták őt fegyverrel: magok pedig elszaladtak az Ararát földébe, és az ő fia, Esárhaddon uralkodék helyette.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT