Kol. 2

Teljes szövegű keresés

Kol. 2
Kol. 2.1
Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek és a laodiceaiakért; és mindazokért, akik engem nem ismernek személyesen,
Kol. 2.2
hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére.
Kol. 2.3
Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve.
Kol. 2.4
Ezt azért mondom, nehogy valaki titeket megtévesztő szavakkal félrevezessen.
Kol. 2.5
Mert ha távol vagyok is testben, lélekben mégis veletek vagyok, és örömmel látom a köztetek uralkodó szép rendet és Krisztusba vetett hitetek szilárdságát.
Kol. 2.6
Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne.
Kol. 2.7
Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.
Kol. 2.8
Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik.
* a világ elemeihez: A régi világ embere a világ őselemeit angyali hatalmasságokként tisztelte.
Kol. 2.9
Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg,
Kol. 2.10
és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.
Kol. 2.11
Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn testének levetése által.
Kol. 2.12
A keresztségben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül.
Kol. 2.13
És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket.
Kol. 2.14
Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.
Kol. 2.15
Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.
Kol. 2.16
Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt.
Kol. 2.17
Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság.
Kol. 2.18
Ne vegye el tőletek a versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik,
Kol. 2.19
de nem ragaszkodik a Főhöz: pedig ő tartja össze az egész testet inak és ízületek segítségével, és az őáltala növekszik az Isten szerinti növekedéssel.
Kol. 2.20
Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők:
Kol. 2.21
„Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!”
Kol. 2.22
Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések.
Kol. 2.23
Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet.
* mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet: más értelmezés szerint: Mert ez a testi vágyakat nem tudja megfékezni.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT