1Móz. 30

Teljes szövegű keresés

1Móz. 30
1Móz. 30.1
Amikor Ráhel látta, hogy ő nem tud szülni Jákóbnak, féltékeny lett Ráhel a nénjére, és ezt mondta Jákóbnak: Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok!
1Móz. 30.2
Jákób haragra gerjedt Ráhel ellen, és így szólt: Talán Isten vagyok én, aki megtagadja tőled a méh gyümölcsét?
1Móz. 30.3
Ő pedig ezt felelte: Itt van Bilha, a szolgálóm, menj be hozzá, és ha majd a térdemen szül, az ő révén nekem is lesz fiam.
1Móz. 30.4
Így adta hozzá feleségül Bilhát, a szolgálóját, Jákób pedig bement ahhoz.
1Móz. 30.5
Bilha teherbe esett, és fiút szült Jákóbnak.
1Móz. 30.6
Akkor ezt mondta Ráhel: Ítélt ügyemben Isten, meghallgatta szavamat, és adott nekem fiút. Ezért nevezte el őt Dánnak.
1Móz. 30.7
Megint teherbe esett Bilha, Ráhel szolgálója, és másik fiút szült Jákóbnak.
1Móz. 30.8
Ráhel ezt mondta: Isten volt velem a küzdelemben, amikor a nénémmel küzdöttem, és győztem is! Ezért nevezte el őt Naftálinak.
1Móz. 30.9
Amikor látta Lea, hogy egy ideje nem szül, fogta a szolgálóját, Zilpát, és feleségül adta Jákóbhoz.
1Móz. 30.10
És Zilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákóbnak.
1Móz. 30.11
Akkor ezt mondta Lea: Szerencsém van! Ezért nevezte el őt Gádnak.
1Móz. 30.12
Zilpa, Lea szolgálója másik fiút is szült Jákóbnak.
1Móz. 30.13
Akkor ezt mondta Lea: Boldog vagyok! Bizony, boldognak mondanak engem a leányok! Ezért nevezte el őt Ásérnak.
1Móz. 30.14
Egyszer Rúben búzaaratáskor kint járt a mezőn, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Ráhel azt mondta Leának: Adj nekem a fiad mandragórájából!
1Móz. 30.15
Ő pedig azt felelte neki: Talán kevesled, hogy elvetted a férjemet, a fiam mandragóráját is el akarod venni? Ráhel azt mondta: Veled hálhat az éjszaka a fiad mandragórájáért!
1Móz. 30.16
Amikor Jákób megjött este a mezőről, Lea eléje ment, és ezt mondta: Énhozzám jöjj be, mert bérbe vettelek a fiam mandragóráján. És vele hált azon az éjszakán.
1Móz. 30.17
Isten pedig meghallgatta Leát, aki teherbe esett, és ötödik fiút szült Jákóbnak.
1Móz. 30.18
Akkor ezt mondta Lea: Megadta Isten annak a bérét, hogy szolgálómat a férjemhez adtam. Ezért nevezte el őt Issakárnak.
1Móz. 30.19
Megint teherbe esett Lea, és hatodik fiút szült Jákóbnak.
1Móz. 30.20
És ezt mondta Lea: Megajándékozott engem az Isten szép ajándékkal. Most már velem lakik a férjem, mert hat fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Zebulonnak.
1Móz. 30.21
Azután leányt szült, és Dinának nevezte el.
1Móz. 30.22
Megemlékezett Isten Ráhelről is, meghallgatta Isten, és megnyitotta a méhét.
1Móz. 30.23
Teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat!
1Móz. 30.24
Elnevezte Józsefnek, és ezt mondta: Adjon nekem az ÚR még másik fiút is!
1Móz. 30.25
Történt, hogy miután Ráhel megszülte Józsefet, Jákób azt mondta Lábánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek haza a szülőföldemre!
1Móz. 30.26
Add ki a feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked! Hadd menjek el, hiszen te tudod, hogy mennyit dolgoztam nálad!
1Móz. 30.27
Lábán azt felelte neki: Bárcsak jóindulattal néznél rám! Megtudtam a jelekből, hogy teérted áldott meg engem az ÚR.
1Móz. 30.28
És azt mondta: Szabd meg a bért, amivel tartozom, és én megadom.
1Móz. 30.29
Jákób azt felelte neki: Te tudod, hogyan szolgáltalak, és mivé lett nálam a jószágod.
1Móz. 30.30
Az a kevés, amid volt jövetelem előtt, sokra szaporodott, mert megáldott téged az ÚR a lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam családjáért is?
1Móz. 30.31
Ekkor ő azt mondta: Mit adjak neked? Jákób így felelt: Nem kell adnod nekem semmit, ha megteszed ezt az egyet: Tovább legeltetem és őrzöm a nyájadat.
1Móz. 30.32
De ma végigjárom egész nyájadat. Különíts el abból minden pettyes és tarka bárányt, minden fekete bárányt a juhok közül, meg a kecskék közül is a tarkát és a pettyest: ez legyen a bérem.
1Móz. 30.33
Az mutatja meg, hogy igaz ember vagyok-e, hogy majd amikor eljössz megnézni a béremet, lopott jószág lesz nálam mindaz, ami nem pettyes vagy tarka a kecskék között, és nem fekete a juhok között.
1Móz. 30.34
Lábán ezt mondta: Jó, legyen úgy, ahogy mondod.
1Móz. 30.35
És elkülönítette még azon a napon a csíkos lábú és tarka bakokat, minden pettyes és tarka kecskét, mindazt, amelyiken valami fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és a fiaira bízta.
1Móz. 30.36
Majd három napi járóföldet hagyott maga és Jákób között. Jákób pedig tovább legeltette Lábán többi juhait.
1Móz. 30.37
Jákób vágott gyenge nyárfa-, mandulafa- és platánfavesszőket és fehér csíkokat vágott beléjük, úgyhogy kilátszott a vesszők fehére.
1Móz. 30.38
És odarakta a kecskenyáj elé a csíkos vesszőket a vályúkba és itatókba, ahová inni járt a nyáj. Mert akkor szoktak pározni, amikor inni jártak.
1Móz. 30.39
Ott párzott a nyáj a vesszők előtt, és ezért csíkos lábúakat, pettyeseket és tarkákat ellett a nyáj.
1Móz. 30.40
Azután különválasztotta Jákób a juhokat, és szembefordította a nyájat Lábán csíkos lábú és fekete nyájával. Így szerzett magának külön nyájakat, amelyeket nem eresztett Lábán juhai közé.
1Móz. 30.41
Valahányszor a nyáj fejlettebb állatai pároztak, odarakta Jákób a vesszőket a vályúkba a nyáj elé, hogy a vesszőket látva pározzanak.
1Móz. 30.42
De amikor satnya volt a nyáj, nem rakta oda, úgyhogy Lábánnak jutottak a satnyák, Jákóbnak pedig a fejlettebbek.
1Móz. 30.43
Így ez az ember egyre jobban gyarapodott, lett neki sok nyája, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT