Ézs. 14

Teljes szövegű keresés

Ézs. 14
Ézs. 14.1
Bizony, megkönyörül az ÚR Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak.
Ézs. 14.2
Fölkarolják és hazaviszik őket a népek, Izráel pedig tulajdonává teszi azokat az ÚR földjén mint szolgákat és szolgálókat. Fogságba vivőiket foglyul ejtik, és uralkodnak volt sanyargatóikon.
Ézs. 14.3
Amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett,
Ézs. 14.4
ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról: Vége van a sanyargatónak, vége van az erőszaknak!
Ézs. 14.5
Összetörte az ÚR a gonoszság vesszejét, a zsarnokság botját.
Ézs. 14.6
Aki népeket vert dühében szüntelen veréssel, aki nemzeteket taposott haragjában, most azt üldözik kíméletlenül.
Ézs. 14.7
Megnyugodott, csendes az egész föld, ujjongásba törtek ki az emberek.
Ézs. 14.8
Még a ciprusok is így örülnek, meg a Libánon cédrusai: Mióta elterültél, nem jön favágó ellenünk!
Ézs. 14.9
Megrendült ott lent a holtak hazája, látva jöttödet. Felkölti miattad az árnyakat, a föld összes hatalmasait, fölkelti trónjukról a nemzetek királyait.
Ézs. 14.10
Rákezdik mindnyájan, és ezt mondják neked: Te is erőtlen lettél, mint mi, hozzánk hasonlóvá lettél!
Ézs. 14.11
Sírba omlott gőgöd, lantjaid zengése! Férgek a derékaljad, pondrók a takaród!
Ézs. 14.12
Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője!
Ézs. 14.13
Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon.
Ézs. 14.14
Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez!
Ézs. 14.15
De a sírba kell leszállnod, a gödör mélyébe.
Ézs. 14.16
Akik csak meglátnak, bámulnak, elgondolkoznak rajtad: Ettől az embertől reszketett a föld, ettől remegtek az országok?
Ézs. 14.17
Ez az, aki pusztává tette a világot, lerombolta a városokat, és nem engedte haza a foglyokat?
Ézs. 14.18
A nemzetek királyai mind tisztességben nyugszanak sírboltjukban.
Ézs. 14.19
Téged azonban temetetlenül dobnak el, mint valami hitvány gazt, mint eltaposott hullát; elborítanak a meggyilkoltak, akiket karddal öltek meg, és kőhalom alatt lesz a sírjuk.
Ézs. 14.20
Nem temetnek el úgy, mint a királyokat, mert pusztítottad országodat, gyilkoltad népedet. Nem emlegetik soha többé a gonosztevők ivadékát.
Ézs. 14.21
Állítsatok vágóhidat fiainak őseik bűne miatt, hogy talpra állva el ne foglalják az országot, s be ne töltsék városokkal a világot!
Ézs. 14.22
Rájuk támadok - így szól a Seregek URa -, és kiirtom Babilónia nevét és maradékát, még az írmagját is - így szól az ÚR.
Ézs. 14.23
Bölömbikák tanyájává teszem, vadvizes mocsárrá, és elsöpröm pusztító seprűvel - így szól a Seregek URa.
Ézs. 14.24
Megesküdött a Seregek URa: Úgy lesz, ahogyan elterveztem, az következik be, amit elhatároztam.
Ézs. 14.25
Országomban töröm össze Asszíriát, hegyeimen taposom el. Lekerül róluk igája, lekerül vállukról a teher.
Ézs. 14.26
Ezt a tervet határoztam el az egész föld ellen, így nyújtom ki kezemet minden nép ellen.
Ézs. 14.27
Ha így határoz a Seregek URa, ki hiúsíthatja meg? Ha kinyújtja kezét, ki fordíthatja vissza?
Ézs. 14.28
Áház király halála esztendejében hangzott el ez a fenyegető jövendölés:
Ézs. 14.29
Ne örüljetek annyira, filiszteusok, hogy összetört a titeket verő bot! Mert a kígyó gyökeréről vipera sarjad, és gyümölcse repülő sárkány lesz.
Ézs. 14.30
A legszegényebbek jól élnek, és a szegények bizton heverésznek, a te gyökeredet azonban éhhalállal sújtom, maradékodat meggyilkolom.
Ézs. 14.31
Jajgass, kapu, kiálts, város, rettegjetek, ti filiszteusok! Mert füst gomolyog északról, senki sem téveszti el kijelölt helyét.
Ézs. 14.32
Mit szólnak majd ehhez a népek követei? Azt, hogy az ÚR vetette meg Sion alapját, oda menekülnek népe szegényei!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT