Ozeás könyve (Oz)

Teljes szövegű keresés

Ozeás könyve (Oz)
A könyv tartalma alapján valószínű, hogy a próféta 740-720 között működött.
Az első három fejezet leírja Ozeás házasságát. Ez bizonyára nem prófétai kép, hanem valóságos házasság, melynek prófétai jelentősége van. Ozeás hiába szerette feleségét, az hűtlen lett hozzá. A próféta azonban visszavezeti őt a helyes útra (3,1-3). Az Isten is hűséges szeretettel szerette a választott népet, de a nép hűtlen lett hozzá: elkövette a bálványimádás, az idegen istenek tiszteletének házasságtörését. Isten azonban nem veti el népét, hanem megbocsát neki, és megfelelő bűnbánat, próbatétel után visszavezeti magához. A jegyesek, házastársak közötti kapcsolat fejezi ki legszemléletesebben azt a viszonyt, amely a Sínai szövetség óta Isten és Izrael között fennáll. Vö.: Iz 1,21-26; Jer 2,2; 3,1; 3,6-12; Ez 16; 23; Énekek éneke. Az Újszövetségben Jézus a messiási ország ábrázolására az esküvői lakoma képét használja (Mt 22,1-14; 25, 1-13), Pál apostol pedig Krisztus és az Egyház kapcsolatát keresztény házassághoz hasonlítja (Ef 5,23-33; vö.: 1Kor 6,15-17; 2Kor 11,2).
„Parázna” abban az értelemben, hogy később hűtlen lesz. Hasonló értelemben nevezi a gyermekeket is „paráznaságban fogantak”-nak; olyan anyától születtek, aki (később) bűnös(sé lett). Vö.: Ez 16,14; Sir 41,5.
A jelképes, prófétai nevek használata gyakori az Ószövetségben, pl. Iz 1,26; Jiszreel az izraeli királyok tartózkodási helye volt. Jehu ott ölte meg Omri leszármazottait.
Jiszreel völgye (Megiddó közelében) volt a legtöbb csata színtere Palesztinában.
A prófétai nevek az Úr fokozódó haragjáról tesznek tanúságot. A „Nem népem” már a szövetség végleges felbomlását jelenti. A szövetségkötéssel kapcsolatban ugyanis Isten a közte és a választott nép között kialakult kapcsolatról ezt mondja: „Én Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.” vö.: Jer 31,31.
Az Úr itt mintegy a szerelem szavaival szól a néphez. Hűtlen jegyesét, a hálátlan Izraelt megfelelő büntetés, próbatétel után visszafogadja szeretetébe, és elhalmozza minden jóval.
Szokás volt a bűnös nőket ilyen módon megszégyeníteni.
Az anya a megszemélyesített Izrael népe, gyermekei a nép tagjai. Az egész nép és az egyén bűne egymástól elválaszthatatlan.
A szeretőik a Baálok, a kánaáni pogány népeknél a termékenység istenei.
A 8. és a 9. vers a 15. után található. Hasonló - értelem szerinti - sorrendváltoztatásra gyakran szükség van a prófétai szövegekben.
„Kiviszem őt a pusztába” - utalás a pusztai vándorlás idejére, amikor Isten gondviselő szeretetével oltalmazta a népet.
Izrael „ifjúsága napjai” a Sínai szövetségkötést követő időszak, az „első szeretet” ideje. - Ákor völgye Jerikó közelében található. Jelentése: „nyomorúság völgye.”
A messiási korban Isten minden élőlényt elhalmoz jótéteményeivel.
Isten a hűtlen népét újra és örökre vissza akarja fogadni szeretetébe.
A hűség a szövetségnek leglényegesebb feltétele. Isten mindig hű az ígéretekhez, de hűségére a népnek is hozzá való hűséggel kell válaszolnia. A két fél kölcsönös hűség, szeretet, ragaszkodás által ismeri meg egymást igazán.
Valószínűleg ez is Gomerre (1,3) vonatkozik. A próféta vissza akarja szerezni hűtlen feleségét. Ozeás megbocsátó szeretete Isten magatartásának jelképe a bűnös nép iránt.
A prófétának úgy kell visszavásárolni volt feleségét jelenlegi férjétől, vagy valamely pogány templomból, ahol szertartásszerű paráznaság folyt.
Gomernek (és Izraelnek, vö.: 4. vers) próbát kell kiállnia, mielőtt helyre áll a régi szeretetközösség.
Keresni fogják Dávidot, vagyis az északi országrész újból csatlakozik a délihez a dávidi uralkodó alatt. A két országrész egyesülése a messiási kor boldogságát fejezi ki. - Az Úr javai kifejezés itt a föld gazdag termését jelenti.
A bűnök miatt Isten szárazsággal sújtotta az országot. A bűnért az egész természet bűnhődik, vö.: Ter 3,17-18; Jer 4,23-28 stb.
A vád természetesen az egész megromlott papi rendhez szól.
A tudás itt a héber törvény szó szerinti fordítása.
A papok a bűnökért bemutatott áldozatokból részt kaptak, ezért örültek a nép bűneinek.
Az idegen istenek tiszteletét, vagy a szertartásszerű paráznaságot nevezi kéjelgésnek.
A vers második része a többi szövegtől független szólás.
A fadarab a bálványszobrok megvető megjelölése. A karó, mely oktat, valószínűleg a pogány jósok eszközére utal.
Pogány szent helyeket említ. Bet-Aven Bétel másik neve.
Micpa a Jordánon túl található.
Ez a rész a szír-efraimita háborúra vonatkozik (735-34), vö.: 2Kir 16, 5 kk.
Izrael (Efraim) és Júda lakói nem kerülhetik el Isten büntető ítéletét, amellyel Isten sújtotta őket bűneik miatt. A legnagyobb csapás az idegen elnyomás és a babiloni fogság volt.
A vers utal arra, hogy Izrael eleste után Júda határa is dél felé tolódott.
Efraim (Izrael) elnyomó, mert Damaszkusszal szövetkezett Júda ellen.
A vers utal arra, hogy Menahem (Izrael királya) adót fizetett III. Tiglatpilezernek 738-ban (2Kir 15,19), Acház (Júda királya) pedig 735-ben segítségül hívta az asszír uralkodót (2Kir 16,7-8).
Isten visszavonul az égbe, vagyis megvonja gondviselő segítségét.
A próféta bűnbánati liturgia keretében mutatja be a nép megtérését (1Kir 8,31-53; Jer 3,21-25). Ez a megtérés azonban nem tartós, mint az a 4-6. versekből kitűnik.
Adam valószínűleg nem az első embert jelenti, hanem egy hasonló nevű várost a Jordán keleti partján. Lehetséges, hogy ez is pogány istentiszteleti hely volt.
Aratás = büntető ítélet.
Az északi országrészben 737-ig hét királyt gyilkoltak meg. A 3-7. versek egy összeesküvésre utalnak, amikor a királyt és főembereit lakoma keretében gyilkolják meg. Így halt meg pl. Ela (1Kir 16,9-10).
A lángos vagy lepény élvezhetetlen, ha csak az egyik oldalát sütötték meg.
Izrael politikai magatartásában olyan oktalanul viselkedik, mint az értelmetlenül csapongó galamb.
A fekvőhely lehet tényleges fekvőhely, vagy pedig imaszőnyeg.
Az Úr háza itt az egész országot jelenti.
Az ellenség Asszíria.
Vö.: Iz 40,20 kk; 41,21 kk.
Ez a rész valószínűleg az első deportálás után készült (734 után). Vö.: 2Kir 15,29.
„Pénzen vásárolt”, utal arra, hogy adót fizettek Asszíriának (5,13; 7,11). Egyiptomnak pedig ajándékokat küldtek (12,2).
Ez a jövendölés valamilyen betakarítással kapcsolatos ünnepen hangzott el.
A paráznaság bére minden földi jó, mert mindezért Baal, pogány istennek ad hálát Izrael.
Pogány földön minden étel tisztátalan.
„Gyalázat”=bálványimádás.
Gilgálban kértek először királyt az Istentől (1Sám 11). A királyság intézménye ellenkezett a próféták (és Isten) akaratával.
Kétszínű a szívük: mert meg van osztva Isten és Baal között.
A törvény helytelen alkalmazása bomlasztó hatással van a népre.
A kettős gonoszság kifejezés utalhat a bűn súlyosságára (hogy Izrael királyt kért), vagy pedig egy másik bűnt is hozzávesz, amelyről a Bír 19-ben olvashatunk.
Igazság: vallási értelemben használva kifejezi azt, hogy az ember akaratát az Istenéhez igazítja.
Salmán, pontosabban Salamanu moabita király III. Tiglatpilezer idejében (745-727) uralkodott. Elfoglalta Gileád városát, Bet-Arbelt. - A városok kifosztása alkalmával gyakoriak voltak a versben említett kegyetlenkedések, vö.: 14,1.
11,
Az apa és a gyermek kapcsolatával világítja meg Isten és a választott nép viszonyát.
Ozeás csak a kivonulás idejétől kezdve ábrázolja Izrael történetét. Az ősatyák korára csak ritkán utal, akkor is eléggé negatív szempontból, vö.: 12,4-5. 13.
A próféta a vers első részében a gazdaembert tartja szem előtt, aki emberi módon, szelíden bánik háziállataival.
Adma és Cebojim a pentapolisz (=Öt város) két városa volt, vö.: Ter 10,19; 14,2. 8. Egyes szentírási szövegek éppen olyan elrettentő példaként állítják szemünk elé, mint Szodomát és Gomorrát szokás.
12,
Mozaikszerű gyűjtemény. Egyes részek a próféta korára vonatkoznak, mások az ősatyák korának bűneit idézik. A régi bűnök a jelen korra is hatással vannak.
A keleti szél, mely a sivatag felől fúj, forró, száraz és pusztító szél. Az asszír pusztításra vonatkozik.
A vers elmarasztaló ítéletet mond Jákobnak az Istennel való küzdelméről: Jákobot vakmerőnek tartja. Jákob életének egyéb epizódjait is negatív szempontból említi.
A próféta kortársaihoz szóló intelem.
A próféta Izraelt Kánaánnak nevezi, mert átvette a kánaáni népek bűneit.
A Találkozás napja a Sínai szövetségkötés napja (Kiv 5; 19).
A prófétai látomások gyakorisága az Isten jóindulatának, kegyelmének jele. Vö.: MTörv 18,9-22; Zsolt 74,9. - A próféták által Isten halálbüntetést is küldött, pl. Illés esetében (1Kir 18,40).
Efraim politikai jelentősége valamikor nagy volt. Vö.: Józs 24; Bír 8,1-3.
Borjú=bálványszobor.
Lehetséges, hogy a vers ironikusan Hosea királyra (732-24) utal, akinek a neve azt jelenti: „az Úr megszabadít”.
Valószínűleg közmondásszerű kijelentés.
Szent Pál a halottak feltámadására alkalmazza a verset (1Kor 15,55), mely itt az eredeti összefüggésben a nép fennmaradására vonatkozik.
A próféta az újjászületés ígéretével fejezi be fenyegető beszédeit. Hasonló részletekkel már korábban is találkoztunk a könyv folyamán: 2,16-25; 8-11; 12,10.
Isten bűnbánó szavakat vár a néptől.
A lóra szállni kifejezés az Egyiptommal való kapcsolatokra utal.
A ciprusfa a legtekintélyesebb fának számított keleten.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT