Mikeás könyve (Mik)

Teljes szövegű keresés

Mikeás könyve (Mik)
Ez a prófétai szózat valószínűleg Szamaria bukása (721) előtt hangzott el.
A paráznaság bére kifejezés arra a pogány szokásra utal, hogy a pogány szent helyeken szertartásszerű paráznaságot űznek. Ilyen bűnös élettel szerezte Izrael minden gazdagságát.
Ez a rész 12 tengerparti város szomorú sorsát siratja el; (A 10. versben egy város neve eltűnt.) E városok pusztulása súlyos figyelmeztetés Jeruzsálem számára. Valószínűleg Szancherib 701-es hadjáratáról van szó.
A költői szöveg szójátékokat alkot a városok neveivel [pl. Gat - taggidu (hirdessétek) Bet-Leafra - afar (por) Sáfir - sófár (harsona) stb.].
Izrael győzelmének napján a bűnösök (kapzsi emberek) nem részesülnek majd a győztes ország javaiban.
Vö.: 1Sám 9,7-8; 1Kir 14,3; 2Kir 4,42; 5,15-22; 8,8-9.
A jövendölés leírja, ahogy a pogány népek Istenhez térnek és Sionba jönnek. Hasonló gondolatokat találunk Izajásnál is: 2,2-4; 45,14; 60. fejezet
A büntetés után Isten mint jó Pásztor újra gondjába veszi népét, Ez 34,1 kk.
A Nyáj Tornya itt Jeruzsálem költői neve. Az Ofel a városnak az a része, ahol a királyi palota állt.
Sion (Isten népe) győzni fog a pogány népek felett. A győztes Izrael széttiporja őket, mint a cséplő ökrök a gabonát a cséplőudvarban. A prófétai szózat alapjául szolgálhatott Szancherib 701-ben végrehajtott támadása és váratlan visszavonulása. Később az eszkatologikus prófétai szövegek gyakori témája az idegen népek támadása és megszégyenülése, pl. Ez 28-39; Jo 4; Zak 14.
Mikeás a Messiást a szokásos módon ábrázolja: a király, aki diadalra jut Sionban (vö.: Zsolt 110; Iz 9,1-6 stb.).
Az Erődítmény Jeruzsálem jelképes neve. Izrael bírája a király. Az idegen hódító (Szancherib) szégyenítette meg támadásával, vö.: 2Kir 18,13-16.
Efrata korábban egy kisebb törzs neve volt, később a törzs legfőbb városát, Betlehemet jelölték ezzel a névvel (Ter 35,19; 48,7; Józs 15,59; Rut 4,11). A Betlehem szót később toldották be a szövegbe, mert az közismertebb volt.
„Akinek szülnie kell”, az a Messiás anyja. Lehetséges, hogy Mikeás ismerte Izajás 7,14-ben mondott jövendölését.
Valószínűleg Mikeás kortársaira vonatkozik, akik a helyes messiási remények helyett saját erejükben bizakodnak.
A próféta megígéri, hogy Isten el fog távolítani a nép köréből mindent, ami tévútra vezetheti.
A hegyek, ahol a választott nép találkozott Istenével (Sinai, Nebo, Ebal, Sion stb.), és így tanúi lehettek ezeknek az eseményeknek, gyakran szerepelnek megszemélyesítve a Szentírásban (pl. Ez 35-36; Zsolt 68,16-17).
Isten szemére veti népének, hogy ő csak jót tett vele, a nép mégis hűtlen lett hozzá.
A héber szövegből egy rész hiányzik (a Jordánon való átkelésről szólt). - Isten igazságos tettei azok az események, amelyeket az előzőekben felsorolt, és sok más esemény, melyekkel Isten megmutatta a szövetséghez való hűségét.
A bűnbánó hívő megkérdezi Istentől, hogy mit kell tennie.
Isten válaszában az igazi vallásosságot kéri az emberektől, melyet „elmondott” már nekik a próféták által: az igazságosságot (Ámosz), a szeretetet (Ozeás), az Isten előtti alázatosságot (Izajás).
A könyv valószínűleg ezzel a verssel zárult eredetileg: a próféta kifejezi, hogy hisz a végső szabadulásban. A befejező gondolat alapján - valószínűleg a száműzetés után - ide csatoltak néhány későbbi prófétai költeményt, melyek szintén a szabadulás reményéről szólnak.
Ezek a versek nem Bábelre, hanem Edomra vonatkoznak, vö.: Ez 35; Abd 10. 15; Zsolt; 137,7 stb.
Ezt a részt a magyarázók a perzsa korra helyezik (538 után).
Ez a jövendölés eredetileg Júda ellen irányulhatott. A jelen szövegösszefüggésben a pogány népek ellen szól, akik a száműzetésből visszatérő zsidóság iránt ellenséges magatartást tanúsítanak.
Az ország olyan, mint egy erdő, mint egy elhagyatott gyümölcsöskert, amikor a zsidók visszatérnek a fogságból.
A várt üdvösség nem más, mint a szövetségnek és az ígéretnek a beteljesedése. Ebben hitt és remélt kezdettől fogva a választott nép.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT