Izajás könyve (Iz)

Teljes szövegű keresés

Izajás könyve (Iz)
Az első fejezetben olvasható beszédek Izajás prédikációjának jellegzetes témáit képviselik. Ezek: a bűn, az ítélet és a bűntől való szabadulás. Így ez a fejezet méltó nyitánya a próféták fejedelme jövendöléseinek. - A cím arra utal, hogy Izajás próféta működésének centruma Jeruzsálem városa, illetve Júda országa volt, a Kr. e. VIII. század második felében.
Valószínűleg 701 után elmondott beszéd, melyben a próféta kimondja a legsúlyosabb vádat Izrael népe ellen: szembefordult a szövetség Istenével, s fellázadt ellene. Júda gonoszsága nem marad büntetés nélkül.
Halljátok egek: a kifejezés jól érzékelteti a prófétai beszéd fontosságát. - Fiakat neveltem: Isten atyai szeretettel szereti Izraelt. Ez teszi érthetővé, hogy annyi nemzet közül kiválasztotta, szövetséggel magához emelte, s annyi jóval elhalmozta.
Izrael Szentje: a próféta gyakori, kedvelt kifejezése azt jelenti, hogy Isten megközelíthetetlen fönség és végtelen tökéletesség. Ez a szent Isten kiválasztott egy népet: Izraelt, hogy őt szolgálja hűségben és igazlelkűségben.
Tetőtől talpig nincsen rajta épség: a próféta sebekkel elborított beteghez hasonlítja a megbüntetett Judát. Ezt a szöveget már az atyák kora óta a szenvedő Krisztusra alkalmazza az Egyház.
Sion leánya: a megszemélyesített Jeruzsálem.
A Seregek Ura: a prófétáknál gyakran használt megnevezése az Úrnak, mely isteni mindenhatóságára utal. Neki szolgálnak Izrael seregei, aztán a mennyei seregek: az angyalok és a csillagok. - A maradék Izajás teológiájának egyik alapvető fogalma. A hűségnek egy kisszámú csoportja túléli a rettenetes ítéletet, és Isten népének magva lesz. Ez a hívő, igaz életű maradék örököse lesz majd a messiási ígéreteknek (vö.: Iz 6,13; 7,3; Mik 2,12). Róm 9,27-29-ben Pál apostol erre a szövegre utal.
Prófétai működése kezdetén mondhatta el Izajás ezt a beszédet. Elődei: Ámosz és Ozeás szellemében elítéli azt a külsőséges, képmutató istentiszteleti módot, amelyhez nem társul az erkölcsi parancsok megtartása.
Izajás a szegények és elnyomottak iránti szociális igazságosság erőteljes hirdetője.
A kard a háború és az ellenséges pusztítás gyakori szóképe.
Jeruzsálem erkölcsi romlásának rajza, a megtisztítás ígéretével.
Paráznává: ez a szókép Izraelnek az Úrtól való elpártolását fejezi ki a prófétáknál. Az Úrnak és népének kapcsolatát a szeretetre és hűségre alapozott házasság képe ábrázolja és érzékelteti.
Izrael Erőse: újabb isteni cím, mely az Úr büntető és megmentő hatalmára utal. - Új név adása jellemző fordulat a prófétai szövegekben (vö.: Iz 8,1; Ez 48,35; Zak 8,3).
Ez a rövid szakasz a szent ligetekben űzött, kánaáni eredetű bálványimádást ítéli el.
Jövendölés a végső időkben megvalósuló egyetemes kiterjedésű istenországról. A próféta szerint ennek az országnak Jeruzsálem lesz a központja, és jellemzője lesz az egyetemes béke. Némi eltéréssel megtalálható ez a jövendölés Mik 4,1-4 versekben is.
Ez a cím a 2-12. fejezetek egészére vonatkozik, melynek második felét (6-12. fejezet) a benne szereplő fontos messiási jövendölések alapján „Immánuel könyv”-nek szokás nevezni.
Az utolsó időkben: jellegzetes megnevezése a végső, messiási időknek. - Szilárdan áll: a szókép Jeruzsálem fontosságát hangsúlyozza, mely az egyistenhit világközpontja lesz.
A tanítás... az Úr igéje: a végső, teljes kinyilatkoztatásra vonatkozó kifejezések.
Az istenország végső megvalósulását az általános béke és jólét képeivel érzékelteti a próféta. Ez az idilli leírás részben és lelki értelemben már a földön megvalósul Krisztus Egyházában.
Páratlan erejű költői leírás az Úr napjáról. Az „Úr napja” jellemző témája a próféták teológiájának. Ez az Úr hatalmának rendkívüli megnyilatkozását jelenti, mellyel megbünteti a bűnösöket és népének ellenségeit, de megmenti a szent „maradékot”. Izrael is alá van vetve az isteni ítéletnek.
Jákob háza: itt elsősorban az északi ország fővárosát: Szamariát jelenti, mint a büntetésre megérett Izrael jelképét. A jóslás és jövendőmondás szigorúan tilos volt Izraelben.
A kincsekkel és hadi felszereléssel való dicsekvés Izajás szerint biztos jele az Úr iránti bizalmatlanságnak.
Ne bocsáss meg nekik: a kumráni 1. számú barlang Izajás-tekercsének tanúsága szerint ezek a szavak egy későbbi másoló megjegyzése.
Az Istennel dacoló ember gőgje súlyos bűn, mert megsértése az isteni fölségnek.
és köv. versek: az Úr megjelenik az ítéletre. Ezt egy földrengés képével ábrázolja a szerző, amely Palesztinát északról kelet felé, majd nyugati irányban a tenger felé végigszántja.
Libanon cédrusa és Básán tölgye szó szerint is érthető. De valószínűbb, hogy képletesen érti a próféta, a nép vezetőire.
Tarsis: nagy hajóiról híres kikötőváros Hiszpániában, a mai Spanyolországban ott Tartessos néven szerepel.
Ez a vers hiányzik a Hetvenes görög fordításból. Lehet, hogy csak egy későbbi leíró megjegyzése, azaz: glossza. De jól aláhúzza a perikópa tanítását az ember esendőségéről.
Ez a beszéd a fiatal és tapasztalatlan Acház király első éveit tartja szem előtt, mikor már készülőben volt Júda ellen a szír-efraimita támadás. Élénk színekkel ábrázolja az akkori zsidó társadalom szomorú erkölcsi állapotát, főleg a nép vezetőinek tehetetlenségét.
A vezető népréteg, melynek feladata lenne a törvényesség megőrzése, fogságba kerül.
Az országban éhínség lép fel. Még a tehetősebbek sem akarják vállalni a kormányzást.
Jeruzsálem legfőbb vétke az esztelen gőg.
Ez a két vers a bölcsességi irodalom stílusára emlékeztet. Nem egészen illik bele itt a szöveg összefüggésébe.
A szőlő Izrael népét jelentő szókép. Az Úr a tulajdonosa ennek a szőlőnek neki okoztak hát kárt a népet kizsákmányoló gazdagok.
A gazdagság és esztelen fényűzés egyre növekvő kevélységgel jár együtt Jeruzsálem asszonyai életében. Rájuk is eljön a bűnhődés, hirdeti kemény, gúnyos szavakkal a próféta.
Utalás a legmegalázóbb büntetésre: az idegenek meggyalázzák majd Jeruzsálem kevély asszonyait.
Előbb Jeruzsálemet magát ábrázolja a próféta elhagyatott özvegyként. Aztán arról beszél, hogy a háborúban megtizedelt férfilakosság gyér száma miatt hét asszony lesz kénytelen egy férfit házasságra bírni, hogy a pártában maradás és az özvegység szégyenétől megszabaduljon.
Az előző részlet ígéretet tartalmazó ellentéte. A Sion leányai kifejezés kapcsolja össze azzal. Főleg a szent maradékról szóló izajási tanítás hangzik fel itt.
Az Úr sarjadéka, a föld gyümölcse egyaránt jelentheti az isteni áldásokat, vagy a szent maradékot, vagy magát a Messiást. De Jer 23,5; 33,15; Zak 3,8 és 6,12-ben a „sarjadék” biztosan a messiási idők királyát jelenti.
Szentnek hívják majd: az isteni ítéletet túlélő maradék az Úr szentségében részesedik. - Akiket följegyeztek: a messiási kor Jeruzsálemének polgárai. Ezt a képet bőven alkalmazza majd az apokaliptikus irodalom (Dán 7,13; Jel 3,5).
Az egyiptomi kivonulás történetéből ismert felhő, illetve tűzoszlop csodája ismétlődik meg a szent maradék érdekében. Ez Isten jelenlétének és oltalmának szép jelképe.
Ez a nagyszerű költemény, mely Istennek a hálátlan nép iránti gyöngéd szeretetét magasztalja, talán a szír-efraimita háború előtti időben keletkezett. Hogy Izrael az Úr szőlője, ez a gondolat már Ozeás prófétánál jelentkezik (10,1) később továbbfejleszti Jeremiás (2,21; 12,10), Ezekiel (9,10-14) és a 80. Zsolt. Jézus is felhasználja ugyanezt a képet a gyilkos szőlőművesekről szóló példabeszédében (Mt 21,33-44), de a legmélyebb értelmét Jn 15,1-2-ben mutatja meg.
Hadd énekeljem el: a beszélő személy itt a próféta. - barátomnak: az Úrnak. Ez a név párhuzamban áll azokkal a helyekkel, ahol jegyesnek nevezik az Urat a szentírók.
A szőlőtulajdonos gondossága szépen tükrözi az Úr nagylelkűségét és szeretetét népe: Izrael iránt.
Itt már az Úr beszél, aki szigorú bíróként magukat a bűnösöket hívja fel tanúul.
Ez a részlet többszörös jajt kiált a szociális rend megsértőire. Rokon gondolat található 10,1-4-ben is.
korsó: héberül bát, mely kb. 36 liter folyadék mérésére szolgált. A véka héberül éfa ez ugyanannyi szilárd anyag mértékegysége. A 10 véka: khómer. Ez 360 liternek felel meg. A termés olyan csekély lesz az országban, hogy éhínség fog kitörni.
az alvilág: héberben: seol. Ez a holtak földalatti, árnyékszerű tartózkodási helye, ahol boldogságot, örömet nem ismerve élnek.
Azoknak a szava, akik nem hisznek az isteni ítélet megvalósulásában, mert az késni látszik. - Az ő műve a 2,6-22-ben leírt végső megjelenés, amikor eljön az Úr az ítéletre.
Egy észak felől jövő asszír betörés élénk leírása. Valószínűleg III. Tiglatpilezer első palesztinai betöréséről van szó, a 735. évből.
Zászlót emel maga az Úr egy távoli, idegen nép felé, meghíva azt parancsa teljesítésére.
Az oroszlán gyakori tárgya az asszír szobrászatnak. Ez a kép a támadás gyors sikerét jelzi.
Úgy bömböl majd felette: lehet, hogy a mondat alanya maga az Úr, aki majd megsemmisíti a Szentföldre betörő ellenséget. De az sincs kizárva, hogy még itt is az asszír betörés leírásáról van szó.
Ez a részlet Izajás prófétai meghívásának leírása a költői szépségű elbeszélés tele van mély teológiai gondolatokkal. A jeruzsálemi templomban lezajlott látomásról van itt szó, mely Izajással megsejteti Isten megközelíthetetlen fölségének és szentségének titkát.
Uzija király halálának évét nehéz pontosan meghatározni 742 és 738 közötti időre tehető. - Az Úr mint király jelenik meg a próféta belső, szellemi természetű látomásában. Isten trónja az égben van, de palástjának szegélye betölti a templomot.
Szeráfok: ezek mennyei lények, akik Isten királyi kíséretét alkotják.
Szent: a szó háromszoros megismétlése Isten szentségének végtelenül magas fokát jelzi. Ez a szentség követeli meg, hogy az Isten szolgálatára rendelt ember legyen tiszta minden bűntől (lásd: 5-7. vers). - Dicsősége: ez az isteni fölség és szentség külső megnyilvánulása.
A földrengés és a felhőhöz hasonló füst szokásos kísérő elemei az Isten-megjelenések leírásának.
Tisztátalan ajkú: itt az ajak magát az egész személyt jelenti. - Mégis a Királyt láttam: az volt a meggyőződés Izraelben, hogy ha valaki meglátja Istent, annak meg kell halnia a rémülettől.
Az illatáldozat oltáráról van szó.
Izajás prófétai küldetése majdnem teljes kudarccal végződik. Izrael népének csak egy kis része fogadja majd el az isteni üzenetet.
Engem küldj: Izajás készséges válasza az Úr hívására feltűnő ellentétben áll Mózes (Kiv 4,10-22) és Jeremiás (1,6) habozó válaszával, melyet hasonló körülmények között adtak.
Nehezen értelmezhető versek. A parancsban már benne van a prófétai működés sikertelenségének megjövendölése is. Isten megengedi, hogy a nép érzéketlen szíve ne vegyen tudomást az üzenetről. De a megátalkodottságért maga a nép felelős és annak következménye lesz a szigorú büntetés. Az evangéliumok erre a helyre céloznak, amikor Jézus igehirdetésének sikertelenségéről szólnak(Mt 13,14; Jn 12,40).
Szent mag támad: az asszír betörés és a fogság nem utolsó szava Istennek. A büntetést szenvedő népből megmarad egy megtisztult kis rész, mely Isten új népének magja lesz. Ez a „szent maradék”.
733 körül Damaszkusz és Izrael megtámadták Júdát, mert az nem volt hajlandó részt venni velük egy Asszíria-ellenes szövetségben. Ez a szír-efraimita háború kezdete. (Efraim Izrael neve helyett áll, mint annak legnagyobb törzse.) A háború célja a dávidi dinasztia megdöntése volt. Izajás az Úr megbízásából az ellenséges terv sikertelenségét hirdeti Acház királynak.
Seár-Jasub: Izajás fia nevének jelentése, a maradék visszatér, ill. megtér (az Úrhoz). - A vízvezeték talán a város déli részén vezetett.
Tábeel fiát: Tábeel a Jordánon túli vidék. Ez az idegen lépett volna a dávidi király helyébe Júda trónján.
Nem következik ez be: az Úr hű marad ígéreteihez, melyeket Dávid háza felől mondott.
A szabadulás és üdvösség feltétele az Úrba vetett hit, a mellette való kitartás. Izrael ne bízzék emberi segítségben, hanem csak a szövetség Istenének segítségében. Így marad csak életben. A hit hiánya azonban pusztuláshoz vezet. Izajás a „hit politikájának” szószólója.
Az Immánuel-jel.
Kérj magadnak jelet: valami rendkívüli jel megígéréséről van szó, mely igazolta volna Acház előtt, a szír-efraimita szövetség sikertelen lesz.
A király képmutató válasza hitetlenségét takarja.
Acház bizalmatlansága ellenére a próféta egy gyermek születéséről jövendöl, aki jel lesz a hívők számára, mint a dávidi dinasztia megmaradásának és az ország megszabadulásának záloga. Ugyanakkor a büntetés jele is lesz, mely Júdát és ellenségeit egyaránt eléri. Ki ez a csodálatos Gyermek? Némelyek Izajásnak, vagy Acháznak születendő fiát látják benne. De ez a magyarázat nem egyeztethető össze a jövendölés ünnepélyességével és fontosságával, sem a Gyermek nevének szimbolikus értelmével. A hagyományos keresztény magyarázat, melyet a zsidóktól készített görög fordítás is megerősít, a Messiást látja benne. Máté evangelista Krisztus csodálatos születésének meghirdetését olvassa ki a szövegből, utalva Máriára,aki szűz és anya egyszerre (Mt 1,23). - A szűz a Hetvenes görög fordítás pontosan ezt a szót hozza. A megfelelő héber kifejezés „fiatal nőt” jelent, mely nem hangsúlyozza annyira a szűzi jelleget. - Immánuel jelentése: Velünk az Isten ti. hogy megszabadítson. Így a jelentése tartalmilag azonos a Jézus = Szabadító névvel.
Aludttej és méz: a szűkös és szegényes életmód jellemzői. Ilyen körülmények közt fog a Gyermek megjelenni és felnőni.
A próféta tekintete előtt összeolvad a közelebbi és a távolabbi jövő képe. Izajás tehát egy síkban látja a közeljövőben bekövetkező szabadulást Szíria és Izrael pusztító háborújától, meg a Messiás által hozandó szabadulást. Ha Immánuel már akkor megszületett volna, amikor a jövendölés elhangzott, mire elérte volna eszének használatát, már bekövetkezett Szíria és Izrael bukása.
De Izrael bukása (721) után Asszíria Júdára is rátört az országot elpusztította, a népet leigázta. Még ezt is megérték Acház kortársai. A jövendölés teljesen a messiási időkben valósult meg, amikor a Szűz megszülte Immánuelt, Jézus Krisztust, akiben a dávidi dinasztia fennmaradása valósággá lett (Lk 1,31-32).
Ezek a versek az Acház hitetlensége miatt bekövetkező asszír betörést ábrázolják.
Legyeket... méheket, ezek a betörő hadsereg nagy számát jelzik. Egyiptom említése itt csak költői díszlet.
A Folyam az Eufrátesz.
Ebben az önéletrajzi részletben Izajás elmondja második fia születésének körülményeit és nevének jelentését. A gyermek neve azt jelzi, hogy az asszírok nemsokára kifosztják a Júda ellen szövetkezett Szíriát és Izraelt. Ez 732-ben, III. Tiglátpilezer idejében be is következett.
Az asszír betörés oka, hogy a nép nem bízott az Úrban, s vezetői által idegeneknél keresett segítséget.
Siloe vizei: az Úrtól jövő segítség szóképe. A Folyam a betörő asszír sereget jelenti.
Immánuel tulajdona az ország. Ez a biztosíték, hogy az asszír áradat nem pusztíthatja el.
A kinyilatkoztatás: a hitről szóló tanítás, melyet csak a tanítványok kis csoportja fogadott el a szír-efraimita háború idején.
Drámai erejű ábrázolása a háború miatt bujdosásra kényszerült ember aggasztó sorsának.
A 23b. vers már a következő fejezet bevezetése.
Csodálatos jövendölés egy királyi törzsből származó Gyermek születéséről, a Messiás-királyról. Ő majd békét, örömet és jólétet hoz. A jövendölés valószínű dátuma: 732 után, amikor az asszírok elfoglalták Palesztina északi részét. Zebulun földje és Neftáli földje a Genezáreti tótól északra és északnyugatra található. A Tenger útjának is nevezték, mert erre vezetett a Damaszkuszból kiinduló, s a Földközi-tenger felé forduló karavánút Egyiptom felé. A pogány nemzetek tartományaazért, mert ezen a vidéken vegyesen laktak pogányok és zsidók. Ez a vers akkor teljesedett be, amikor Krisztus Urunk ezen a vidéken kezdte el hirdetni az Isten országát (Mt 4,13-16).
A fény a sötétséggel ellentétben azt a szabadulást és jólétet jelenti, mely az ország nyomorúságos állapotára következik.
A felszabadulást Gedeon bírónak a midiániták felett aratott győzelméhez hasonlítja (Bír 7,16-25).
A Messiás által hozott békét ábrázolja a szókép.
Az Úrtól ajándékozott Gyermek négy megtisztelő, szimbolikus nevet hordoz. Csodálatos tanácsadó, mert az Egyiptomból való kivonulás csodáihoz hasonló nagy tetteket fog művelni. [Zsolt 77(76),12]. Az Úrnak fenntartott Erős Isten név (MTörv 10,17; Jer 32,18; Iz 10,21) úgy mutatja be az újszülöttet, mint akit isteni hatalommal ruháztak fel. Örök atya olyan értelemben, hogy ő lesz a záloga és biztosítéka a dávidi királyi ház fennmaradásának. A dicsőséges Dávid-ivadék birtokosa tehát a legfőbb kormányzói, katonai és királyi erényeknek. Az egyházatyák és a keresztény liturgia közvetlenül Krisztusra alkalmazzák ezeket a címeket.
Ez a Gyermek valósítja meg teljesen és örökre a Dávid házának adott ígéreteket. Az Úr féltő szeretete: Isten hűségét és szeretetét jelenti, mellyel megvalósítja ígéreteit.
Ez a különleges erejű költemény az Úr büntető hatalmát ábrázolja, mellyel az északi országot és annak fővárosát: Szamariát fogja sújtani. A jövendölés valószínűleg a szír-efraimita háború előtt hangzott el. A 11., 16., 21. és 10,4 versekben olvasható refrén négy strófára osztja a költeményt.
A téglaépületek: célzás a 738-as asszír betörésre, mely még nem jelentette Izrael pusztulását.
Arám a damaszkuszi arám (szír) királyságot jelenti, mely 732-ben pusztult el.
Lángba borul: ez és a következő képek az Izraelben fellépő társadalmi és politikai zűrzavart és fejetlenséget jelzik. (2Kir 15,23-31; 17,1-6).
Utalás arra, hogy Izrael törzsei egymást emésztik, de együttesen támadnak rá Júdára a szír-efraimita háború idején.
Ez a részlet erőteljesen hangsúlyozza az Úr egyetemes, minden nemzetre kiterjedő uralmát. Ő a pogány népeknek is Ura, amelyeket tetszése szerint meghívhat arra, hogy végrehajtsák választott népén az ítéletet. Azonban a fölfuvalkodott Asszíria, melyet elkábított sok katonai győzelme, mérhetetlen uralomvágya és gőgje miatt maga is megérdemli az Isten büntetését.
Haragom vesszeje: a próféta gondolata szerint Asszíria Isten haragjának eszköze saját népe megfegyelmezésére.
A III. Tiglatpilezer és Szárgon asszír királyok által elfoglalt városállamok felsorolása. Kalanó Szíria északi részén, 738-ban Karkemis hetita város 717-ben Emát az Orontesz folyó mentén, 720-ban Arpád észak-szíriai város 735-ben hódolt meg Asszíria előtt.
Az asszírok valójában csak az Úr közönséges szolgái.
Acház király viselkedésével ellentétben a szent maradék csak az Úrban bízik, s így túl fogja élni a büntető ítéletet.
Ígéretet tartalmazó, vigasztaló jövendölés. Az asszír támadás véget fog érni, mert megismétlődnek az egyiptomi kivonulás csodái és a midiániták feletti győzelem.
Nagy drámai erőt tartalmazó költemény, mely a szent város felé törő asszír sereg útját írja le. De Jeruzsálem kapui előtt Isten csodálatos beavatkozására megtorpan a támadó. A felsorolt helységnevek közül már nem tudjuk mindegyiket azonosítani.
Fontos messiási jövendölés, talán a próféta működésének utolsó idejéből. Megkapó ellentétet fejez ki azzal a megalázódással, melyet az asszírok Jeruzsálem kapui előtt szenvedtek el. Izajás a „Dávid-ivadék” személyéről, tulajdonságairól és eszményi országáról beszél. Ő lesz az igazság és egyetemes béke meghozója.
Izáj Dávid apja, és így a dávidi dinasztia őse. A Messiás-király Dávid házából támad. A vessző és a hajtás a Messiás származásának egyszerű, szegényes körülményeire utal.
Az Úr lelke: az az isteni hatalom, melyből az Úr részt ad azoknak, akik nagy feladatok elvégzésére vannak kiválasztva Isten országában. Ebből részesedtek a bírák (Bír 3,10) a királyok (1Sám 11,6) a próféták (Iz 48,16). A Messiás királyt ennek az égi erőnek teljessége tölti el, éspedig mindörökre. A Hetvenes fordítás és a Vulgáta a vers végén Jámborságot olvas az Úr félelme helyett. Így jutnak el a Szentlélek hét ajándékának felsorolásához. Azonban a Szentlélek személyének kinyilatkoztatása csak az újszövetségben történt meg. Isten lelkének az egész népre való kiáradását Joel próféta jövendöli meg (3, 1-2) a messiási kor kiváltságaként.
Idillikus kép, mely a messiási kor békéjének bőségét szemlélteti. A paradicsomi boldog állapot és harmónia visszatérésére gondol a próféta.
A messiási időkben Júda és Izrael országa újra megtalálja együtt a békét és harmóniát. Sőt visszatérnek mindenünnen a számkivetettek és elhurcoltak is.
Az Izáj gyökeréből támadt sarj: a dávidi házból való Messiás. Az ő idejében Jeruzsálembe tódulnak a pogány nemzetek, az istenország eszményi központjába (Iz 2,2-6). - Nyugvóhelye: egyszerűen a Messiás országa. Ezt a szót a régi keresztény magyarázók az Üdvözítő sírjára értették. Így fordít a latin Vulgáta is.
Az egyesült Izrael és Júda hatalma kiterjed majd az összes ellenséges szomszédra.
Két részből álló zsoltár. Az első három vers hálaadó himnusz az üdvösségért a másik három az Úr nevét magasztaló ének. Ez a fejezet zárja le az ún. Immánuel-könyvet (2-12. fejezet). Izajás kedvenc gondolatai szövik át, főleg az Úr szentségére és a belé vetett bizalomra vonatkozók.
A 13-24. fejezetek az idegen népek ellen szóló jövendöléseket tartalmaznak, kivéve a 22. fejezetet, mely Jeruzsálemről, és Sebna udvarnagyról szól aztán a 20-at, melyben egy jelképes cselekedet van leírva. A jövendölések különböző körülmények között hangzottak el, pl. a szír-efraimita háború idején (17,1-11) az asszírellenes szövetség korszakában (14,28-32) a 701. évi asszír betörés idején.A végső egybeszerkesztő azonban egy gyűjteménybe hozta össze ezeket a fenyegető jövendöléseket.
Ez a Babilon pusztulásáról szóló nagyszerű költemény méltó nyitánya az idegen népek ellen szóló fenyegető jövendöléseknek. A város pusztulását az egyetemes ítélet keretébe állítva írja le, erőteljes apokaliptikus képekkel.
Ez a vers a perzsa hódítókra vonatkozik, akik az Úr parancsára lerombolják majd Babilon városát.
Megszentelt harcosaim:télet végrehajtóit nevezi így a próféta, amint Iz 45,1-4 szerint Cirusz perzsa király az Úr felkentje.
Itt az Úr napja kifejezés Istennek arra a csodálatos beavatkozására vonatkozik, mellyel megalázza Izrael ellenségeit, s ugyanakkor megmenti saját népét.
A prófétai stílusnak megfelelően Izajás kozmikus távlatokba helyezve ábrázolja Babilon bukását.
A bukás végső indítéka itt is az istenellenes gőg.
A médek is részt vettek Cirusz vezetésével Babilon meghódításában 539-ben.
A káldeusok Mezopotámia déli részének lakói, ők alapították meg az új-babiloni birodalmat, melyet később a méd-perzsa birodalom megdöntött.
A jövendölés szavai a Kr. e. III. században már szó szerint is beteljesedtek. Nagy Sándor még látta Babilon romjait.
Babilon bukása Izrael szabadulásának kezdetét jelenti.
Ez a rendkívüli költői erővel és szépséggel megírt szatirikus költemény Babilon egyik királyának tragikus bukását ábrázolja. Izajás nagy gondolata csendül meg benne: egyedül az Isten nagy!
Az alvilág (héberül a seol) költői bemutatása. Az elhunytak valami árnyékszerű létezéssel léteznek ott.
Te fényes csillag, a hajnal fia: egy jól ismert mitológiai kép ez a közös szemita hitvilágból. A próféta a zsarnok király gőgjét ábrázolja vele. A latin fordítás a Lucifer szóval adja vissza a szentatyák ezt a Sátánra alkalmazták.
A gyülekezés hegye: ez is mitológiai kép Föníciából. Eszerint valahol északon egy magas hegy csúcsán van az istenek lakóhelye.
A holttest temetetlenül hagyása a régi Keleten a legsúlyosabb gyalázatnak számított.
Asszíria ellen irányuló jövendölés, mely a 701. évben kudarccal végződő támadásra vonatkozik.
Az Úr a történelem legfőbb irányítója. Az ő kezében van a világhatalmak győzelmeinek és bukásainak elrendezése.
Figyelmeztetés a filiszteusok számára egy asszír király halála alkalmával. Talán a 705-ben elhunyt Szárgonról van szó őt jelképezi az összetört pálca.
A kígyó, a vipera, a sárkány Szárgon leszármazottjai, illetve utódai, akik alatt még nyomasztóbb lesz Filisztea számára az idegen zsarnokság.
A filiszteusokkal szemben Júda szegényei, vagyis azok, akik az Úrban bíznak, menedéket találnak majd a Sion hegyén, az Isten szentélyénél. A nép szegényei kifejezés itt már elsősorban erkölcsi fogalmat jelöl.
A 15. és 16. fejezet szorosan összetartozik. Moáb sorsáról van bennük szó. A próféta valószínűleg 701 előtt mondta el e beszédet.
Megkapó elégia, mely Moáb elpusztítását mutatja be az asszír betörés idején. A felsorolt városokban a költői leírás szerint bűnbánati szertartásokat végeznek, melyeket nagy sírás és jajveszékelés kísér.
Kir az ország fővárosa, mai neve Kerak.
Nebó hegyén halt meg Mózes (MTörv 34,1). Talán egy hasonló nevű város is létezett a közelében.
Nimrim a Holt-tenger partján található oázis volt.
A próféta itt arra hívja fel a moábitákat, akik egyébként mindig ellenséges viszonyban éltek Izraellel, hogy Júda területén keressenek menedéket. Juda országának ugyanis van szilárd alapja: a dávidi dinasztia.
Ez a próféta felhívása Moábhoz: ajándékkal is keressék Júda kegyét. Szent Jeromos a Vulgátában ezt a verset kifejezetten messiási értelemben fordítja ilyen formán: „Küldd el Uram a Bárányt, a föld urát.” De ez az értelmezés az eredeti szövegből nem igazolható.
Ez a prózai záradék talán egy régebbi jövendölés része, melyet később ide csatoltak. Moáb maradéka nem lesz olyan dicsőséges, mint Izraelé.
Az első hat vers Izajásnak egy korai jövendölése Efraim és Damaszkusz ellen, a 732 előtti időből.
Izrael fiainak dicsősége az északi ország fővárosa: Szamaria.
Jákob dicsősége szintén Szamaria városa, melyet Szárgon asszír király 721-ben pusztított el.
Beszédtöredék, mely megjövendöli a bálványimádás végét, és Izrael népének megtérését az igaz Istenhez.
Izrael ellen szóló fenyegetés az Adonisz-kultusz miatt. Adonisz a tavasz istene volt temploma előtt korai virágok nyíltak.
Nagyon szép költői megjelenítése a 701. évi asszír kudarcnak, melyet Jeruzsálem falai alatt szenvedett el Szancherib hatalmas serege.
Izajás ezt az élénk képekben gazdag, költői szépségű jövendölést 714 körül mondhatta el, amikor az Egyiptomban uralkodó, etióp származású XXV. dinasztia követei eljöttek Jeruzsálembe, hogy Hiszkija királyt bevonják egy asszírellenes szövetségbe. A próféta azt ajánlja nekik, hogy forduljanak vissza, mert az Úr végrehajthatja terveit az idegenekkel kötendő szövetség nélkül is.
Kus Etiópia régi neve. Itt azonban főleg Egyiptomot jelenti, mely az etióp uralkodóháznak volt alattvalója. - A szárnyzúgás földje a Nílustól öntözött országok, ahol rengeteg a légy és egyéb rovar.
A fényesbőrű nép az afrikai feketefajú nép.
Itt már az asszír hódítás pusztításairól hallunk, amit szóképek fejeznek ki.
Ebben a versben már a 701-ben Jeruzsálem alatt bekövetkezett asszír vereségről van szó, amikor a sok elhagyott holttest a madarak zsákmánya lett.
Lehet, hogy ez a vers későbbi hozzáadás. Benne az etióp nép megtéréséről olvasunk.
A próféta megjövendöli az Egyiptomra váró isteni ítéletet, melyet egy idegen hatalom fog végbevinni. Aztán meghirdeti a Nílus kiszáradását, mely a halászatot és a földművelést lehetetlenné teszi.
A belső polgárháborúk csak elősegítik az asszír hódítás sikerét.
Egyiptomban nagy szerepet játszottak a halottidézők és a varázslók.
A kegyetlen úr: vagy Szárgon, vagy Szancherib asszír király. Végül is Azarhaddon (671) és Asszurbanipal (667) hódították meg.
Szoán a Nílus deltájánál fekvő Tánisszal azonos. Ez akkoriban Egyiptom fővárosa volt.
Nóf Egyiptom régi fővárosa azonos Memfisszel.
Fej... farok: az egyiptomi társadalom felső és alsó osztályait jelölik.
Ez a prózában közölt jövendölés öt részből áll, mindegyik így kezdődik: Azon a napon. Lehet, hogy a perikópa a fogság utáni időkből való, amikor sok zsidó kolónia létezett Egyiptomban.
Itt történik utalás az Egyiptomban élő zsidó telepesekre. Az elefantinei papiruszleletek tanúsága szerint templomot is építettek ott Jahve tiszteletére (Kr. e. V. sz.). Az „Irgalom városa” némely szövegtanú szerint a „Nap városa”, vagyis Heliopolisz. De lehet, hogy csak szimbolikus névről van szó.
Izajás egyetlen jelképes tettének leírása. Asdod tengerparti filiszteus város Szárgon asszír király alatt esett el 711-ben. Asdod bukása előtt három éven át Izajás köntös és saru nélkül járva, jelképesen hirdette az egyiptomiakra és etiópokra váró fogságot.
Főpohárnok: itt tulajdonképpen a katonák parancsnoka.
A szőrköntös vagy zsákruha a próféták szokásos öltözéke, amikor bűnbánatot hirdetnek.
Egyiptom és Kus serege segítségére sietett a megtámadott filiszteus városnak, de szintén asszír fogságba esett.
Élénk, drámai erővel telt jövendölés Babilon pusztulásáról. A várost Cirusz perzsa király 539-ben hódította meg a médek és az elamiták segítségével. Erre az eseményre vonatkozik a jövendölés.
A tengeri pusztaság: talán az Eufrátesz áradása által elpusztított vidék. Negeb: Palesztina déli, sivatagos vidéke.
Elám Mezopotámia és Perzsia közötti vidék. Média: Elámtól északra fekvő ország 550-ben hódította meg Cirusz.
A próféta maga is mélyen megrendült a város pusztulása láttán.
Történeti tény, hogy amikor Cirusz a várost meghódította, a babiloni főemberek gondtalanul lakmároztak (Dán 5. fejezet).
Babilon pusztulása a fogságban levő zsidók számára lehetővé tette a szabadulást.
Edomra vonatkozó jövendölés abból az időből, amikor Szárgon asszír király 711-ben meghódította.
Szeir: hegyes vidék a Holt-tengertől délre: az edomiták lakták. Az éj az ellenséges megszállás költői képe. Az őr maga a próféta...
Homályos válasz a próféta szabadulást jövendöl ugyan, de azt majd újabb elnyomás követi, ha meg nem térnek.
Arab törzsekre vonatkozó jövendölés, amelyeket talán Szárgon betörése űzött el lakóhelyükről.
A sivatag: Arábia. Dedán karavánjai: az Arab-félsziget beduin lakói, akiket arra szólít fel a próféta, hogy nyújtsanak segítséget a menekülteknek.
Kedár: a szír-arab pusztában élő izmaelita törzs. Híres volt vitézségéről.
Szancherib 701. évi jeruzsálemi ostroma idejéből való jövendölés. A város lakossága gondatlan vígságban él, de a próféta katasztrófáról beszél.
Népem leánya: a város lakossága.
Az Erdei Ház: cédrusoszlopokkal ellátott nagy terem benne volt a fegyvertár.
A Dávidváros Jeruzsálem legrégibb része délkeleten.
Hiszkija király udvarnagyáról, az udvar befolyásos emberéről szóló jövendölés. Bűne a nagyzolás, és az Egyiptom kegyét kereső politikai felfogás.
Sebna olyan föld alatti sírkamrát készíttetett magának, amilyen az egyiptomiaknál volt szokásos. Lehet, hogy maga is idegen származású volt.
A kulcs az udvarnagy hivatalának jelképe volt. Ezt a képet Krisztusra alkalmazza a Jel 3,7.
A próféta gyászéneket zeng Tirusz és Szidon tengeri uralmának végéről. Szancherib asszír király hódította meg a két híres föníciai kikötővárost.
Ketim földje: Ciprus szigete, mely föníciai gyarmat volt.
Kánaán itt az egész föníciai vidéket jelenti.
Ez a prózai részlet arról szól, hogy az asszír ostrom után hosszú idő múlva - ezt jelenti a 70 év - Tirusz újra talpra áll, és folytatja tengeri kereskedelmét. De szerzeménye az Úrnak szentelt adomány lesz.
Itt az idegen népekkel folytatott kereskedést nevezi a próféta paráználkodásnak. Egyéb helyeken ez a szókép az idegen istenek imádását szokta jelenteni.
Amit Tirusz kereskedésével szerez, az egyetlen Isten kultuszát szolgálja majd, vagyis Tirusz is részese lesz valamiképp a messiási országnak.
A 24-27.fejezet „Izajás apokalipszise” néven ismeretes. Tartalma: az egész világ felett tartott isteni ítélet a föld hatalmas fejedelmeinek megbüntetése és egy istenellenes város elpusztításának megjövendö-lése. Ez a város mai vélemény szerint Babilon, melyet Xerxes perzsa király Kr. e. 485-ben pusztított el. De szó van e fejezetekben arról is, hogy az Úr a Sionon megszilárdítja uralmát és kövér lakomára meghívja oda nemcsak Juda népét, hanem a többi népek megváltottjait is. A négy fejezetben egymást váltogatják az eszkatologikus (vég-ső időkről szóló) jövendölések, himnuszok, siralmak, imák és bölcs mondások.
Az egész teremtett világra váró büntetés leírása. Ebbe a keretbe állítva ábrázolja a próféta a „pusztulásra ítélt város” sorsát.
Ez a felsorolás az emberek összességét hangoztatja. Az ítéletet senki el nem kerülheti.
Az örökre szóló szövetséget Isten az egész emberiséggel kötötte, s ennek alapja a természetbe beoltott törvények megtartása.
Először az istenellenes város pusztulásának leírását olvassuk, gyászének formájában. Ehhez egy dicsőítő ének csatlakozik (14-16a), majd folytatódik a végső ítélet rajza.
A pusztulásra ítélt város Babilon. Ez jelképe egyúttal az összes istenellenes hatalomnak, s így ellentéte a fényesség városának: Jeruzsálemnek.
Ebben a himnuszban a nagy ítéletből megmaradtak mondanak dicséretet az Úrnak. - Az Igaznak: Istennek, aki felragyogtatja dicsőségét úgy a büntetésben, mint a szabadításban.
Megnyílnak az ég zsilipjei: utalás a mindent elsöprő vízözönre (Ter 6-9. fejezet).
Az ég serege: a pogányoktól imádásban részesített csillagok.
A hold elpirul stb.: a világkatasztrófa leírásának szokásos szóképei. - A Sion hegyén állítja fel trónját az Úr, mert Jeruzsálemet, az Istenország központját, megkíméli az ítélet idején.
A Júdából, sőt a pogány népek közül megszabadultak háladalt énekelnek az Úrnak az ellenséges város elpusztításáért.
Nagyon lelkes és élénk ábrázolása a végső időkben bekövetkező egyetemes üdvösségnek, egy lakoma szimbólumával.
A lakoma gyönyörű jelképe annak a szoros kapcsolatnak, mely Istent az összes nemzetekből megváltottakkal egybefűzi. Ez a szimbólum az Újszövetségben is ismert: Mt 8,11; 22,2-14.
Eltávolítja a gyászlepelt: megszünteti a nemzetek lelki, vallási vakságát.
Megsemmisíti a halált: ezzel tulajdonképpen a boldog halhatatlanságot ígéri meg, melyet az ember az ősszülők vétke miatt vesztett el. Ez a vers az Ószövetség legfontosabb kinyilatkoztatásainak egyike.
Az első hat vers hálaadás, a 7. verstől kezdődően egy zsoltárt olvasunk, melynek témái: az Isten ítéletének várása az Úrhoz fűződő szoros kapcsolat és a holtak feltámadásába vetett hit.
A végső nagy ítéletre és a választott nép szabadulására vonatkozó három rövid jövendölés.
Az itt felsorolt tengeri szörnyek és kígyófajták valószínűleg Izrael ősi ellenségeit: Asszíriát, Babilont és Egyiptomot jelentik.
Lírai hangulatú ábrázolása annak a boldog állapotnak, amely a végső idők szent közösségének osztályrésze lesz, miután elpusztult az istenellenes város.
Izrael kihajt: az ágakat hajtó fa képe azt jelzi, hogy Izrael szétszóródása is áldásul szolgál a többi nép számára.
Ez a vers az elnyomók városának bűnhődésére utal.
Izrael bűnét kész megbocsátani az Isten de ennek feltétele, hogy a nép hagyja el a bálványimádás minden formáját.
A 6. verssel ellentétben a fáról vett szókép most az ellenséges várost jelzi. De ennek leszáradnak gallyai.
A választott nép fiai győzelmesen visszatérnek a szent városba.
A nagy harsona szava szokta összehívni a népet az ünnepek megülésére (Szám 10,2. 10). Ez hívja egybe majd Izrael szétszórtjait. Krisztus is alkalmazza ezt a képet: második eljövetele alkalmával a harsona szava gyűjti egybe az igazakat (Mt 24,31; 1Kor 15,52).
A 28-33. fejezet Izajásnak Hiszkija király idejében kifejtett prófétai tevékenységét tartja szem előtt.
Az északi ország fővárosa: Szamaria ellen szóló fenyegetés. Kevéssel az asszír pusztítás előtt hangzott el. Izrael országát és fővárosát kevélységéért feddi a próféta.
A korona a város földrajzi fekvésére céloz. Omri király egy dombra alapította, s falakkal vette körül.
Az erős és hatalmas férfi itt az asszír hadsereg és az országot meghódító asszír királyok.
Az első versben említett szóképet itt az Úrra alkalmazza a próféta. Izraelnek is lesz egy szent maradéka, mely az Úrban dicsekszik.
A 701-es asszír ostromot megelőző időkből származó figyelmeztetések és fenyegetések Júda vezető osztályai számára.
A papok és próféták bűnei ugyanazok, mint Szamariáé.
Itt a próféta megjövendöli az érthetetlen nyelvű asszírok betörését. - Ő, aki így beszélt hozzájuk: a próféta beszélt nekik az Úrban való bizalom megnyugvásáról.
A halállal kötöttek szövetséget Jeruzsálem vezető emberei, amikor az Úr helyett pogány népek támogatását keresték.
A Sionban elhelyezett értékes szegletkő a Messiást jelentő szókép. Ezt a verset messiási értelemben idézi: Mt 21,42; Róm 9,13; 1Kor 3,11; Ef 2,20-22.
Perazim hegye Jeruzsálem és Betlehem között van Gibeon Jeruzsálemtől északra. A két helynév Dávidnak a filiszteusok felett aratott győzelmére céloz.
Ezekben a versekben váltakoznak a fenyegetések és az ígéretek. A próféta megjövendöli ugyanis Jeruzsálem elpusztítását, de ugyanakkor az Úr közbelépését is, mellyel a várost megszabadítja.
Áriel: Jeruzsálem jelképes neve jelentése: az Isten oroszlánja. Lehet, hogy Jeruzsálem régi, jebuzita neve szerepelt itt, azaz: Uruel. Ennek jelentése: Isten városa.
Az álom szóképével jelzi a próféta, hogy az asszírok milyen gyorsan és váratlanul abbahagyják majd Jeruzsálem ostromát.
Szancherib asszír király 701-ben történő ostroma előtt Jeruzsálem városának erkölcsi állapota igen siralmas volt. Az elvakult nép nem törődött Izajás figyelmeztető szavával a nép vezetői inkább az egyiptomiak szövetségét keresték.
Ez a két prózai vers talán későbbi betoldás. Júda népének elvakultságát jellemzi.
Az eltitkolt tervek az Egyiptommal kötött szövetségre vonatkoznak, melyet a próféta oly nagyon ellenzett.
A fazekasról vett hasonlat Isten hatalmát és a törékeny ember Teremtőjétől való teljes függését fejezi ki.
Messiási jellegű versek az eljövendő ország a béke és jólét helye lesz.
Meghallják a könyv igéit: az erkölcsi megújulásra való utalás.
A szegények vigadnak Izrael Szentjében: az Úrban bizakodó alázatos igazak öröme a Szűzanya hálaénekében (Lk 1,46-55) talál visszhangra.
Hiszkija király 703 körül követséget küldött Egyiptomba, hogy Asszíria ellen védelmet kérjen. Izajás az Egyiptommal kötendő szövetség haszontalanságát hangsúlyozza.
Zoán és Hánesz: két város a Nílus deltájánál a fáraó lakóhelye.
Negeb: a Szentföld déli részén elterülő sivatagos vidék, ahol vadállatok tanyáztak.
Ráháb: Egyiptom jelképes neve.
Az Izajástól hirdetett „hit politikája”: az idegen népekkel való szövetségek helyett az Úrban kell bízni!
Ez a prózában megírt vigasztaló jövendölés a végső időkben Jeruzsálemre váró boldog kort rajzolja.
Még a csillagok fénye is tündöklőbb lesz a végső korszakban.
Egy isteni megjelenés (teofánia) élénk leírása. Isten azért jön, hogy szent háborúban megsemmisítse Asszíria seregét.
Az Úr neve kifejezés enyhíti az erősen antropomorf (emberies szemléletű) leírását Isten megjelenésének. - Messziről jön: utalás a Sinai-hegyre.
Asszíria pusztulása Izrael szabadulását jelenti. Ezt a szabadulást a legelső húsvét éjszakához, az Egyiptomból való kivonuláshoz hasonlítja a próféta.
Tófet: a Hinnom völgyében levő hely, ahol Melek bálványistennek emberáldozatot szoktak bemutatni. Itt fogják majd a megölt aszszír katonák holttesteit is halomba rakni.
Végül is megkötötték Izrael vezetői a szövetséget Egyiptommal. Ezekre kiált jajt a próféta.
Lova csak test és nem lélek: mekkora szakadék van az emberi gyöngeség és az Isten hatalma közt. - Az Úr kiterjeszti kezét, mint az Egyiptomból való kivonuláskor a Vörös-tenger felé.
Asszíria elesik: 701-ben valószínűleg pestis tört ki a Jeruzsálemet ostromló asszír seregben, s ez teljesen tönkretette.
Elhagyja szikláját: menedékhelyét.
Izajás gyakran panaszkodik az ország helytelen kormányzása miatt. Itt egy ideális júdai király vonásait rajzolja meg, akit az igazságosság vezet, s népének jólétet szerez.
A fejedelmek az eszményi király miniszterei.
Miután a próféta elmondta a pusztító ellenségnek címzett fenyegetését, a nép nevében zsoltárt zeng Istennek. Az Úr kész mindig közbelépni népe javára.
Egy rendkívüli isteni beavatkozásról olvasunk itt. Lehet, hogy a 701-es asszír kudarcról van szó. De lehet, hogy a végső idők rajza tárul elénk.
A béke követeit talán Hiszkija király küldte végső kétségbeesésében az ostromló Szancheribhez.
Az Úr válaszol az előző zsoltár-imára.
Izrael ellenségeit szája leheletével elpusztítja az Úr.
Az idegen népeken végrehajtott ítélet megtisztítja Izraelt is.
Jeruzsálemnek, mint a béke városának és az Úr lakóhelyének ábrázolása.
A király maga az Úr. A leírás a végső időkre vonatkozik.
Széles folyóvizek veszik körül: az Úr bőséges vizet ad majd Jeruzsálemnek, s ez az isteni áldásokat jelzi.
Az Úrral szembehelyezkedő népek bűnhődését, mely a végső időkben lesz teljessé, természeti katasztrófák kísérik. Az ellenséges népek közül főleg Edomot emeli ki a próféta, mint a többi istenellenes hatalom képviselőjét.
A világmindenség széthullása, melyet a Biblia szeret összekapcsolni a végső, isteni ítélet leírásával, a teremtés művének ellentéte.
Az Úr kardjának megszemélyesítése igen erőteljes szónoki alakzat.
A felsorolt állatok a teljes pusztulást jelzik: csak ezek tanyáznak majd az országban.
Szörnyetegek: vagy a népies képzelet démoni lényei ezek, vagy esetleg „kecskékről” van szó a héber szövegben.
Lilit: képzeletbeli, nőnemű démoni lény, mely a népi mesevilág állítása szerint a romok között tanyázik (Jób 18,15).
Az Úr könyvében: esetleg a korábbi, Edom ellen szóló Izajás-féle jövendölésről van szó: pl. 13,20-22.
Ez a fejezet az előbbinek teljesen ellentétes hangulatú folytatása. Az ellenséges népek pusztulásának leírása csak annál tündöklőbben ragyogtatja fel a helyreállított Jeruzsálem dicsőségét, mely az Isten országának fővárosa. Ide térnek vissza mind a száműzöttek.
Júda országa új teremtést ér meg gyümölcsöskertté, földi paradicsommá változik. A végső idők bibliai rajzának jellemző ábrázolásmódja ez. A Libanon, Kármel és Sáron a Szentföld legtermékenyebb s legnevezetesebb helyei. Ilyenné alakul át majd a sivatag és a járatlan vidék is.
Az Úr eljövetele, az ellenség megbüntetése, a jámborok megjutalmazása és a végső üdvösség ugyanannak az egyetlen isteni beavatkozásnak összefüggő tényei.
Az új, messiási korszakban megszűnik minden testi és lelki nyomorúság (Mt 11,5; Lk 7,22).
A szentek útja: a száműzöttek és szétszórtak útja haza a Szentföldre (Iz 40,3-4).
Itt már összefolyik a próféta tekintete előtt a babiloni fogságból hazatértek örömének és a mennyei Jeruzsálemben élők örömének és dicsőségének képe.
A 36-39. fejezet az Izajás-könyv első részének függeléke. Valószínűleg a könyv végső egybeszerkesztője helyezte el itt ezt a négy fejezetet, melynek eredeti helye a Királyok II. könyvében 18,17-től 20, 19-ig található. Az Izajás-könyv és a Királyok II. könyvének párhuzamos fejezetei majdnem szó szerint megegyeznek.
Ez a rész mondja el annak a követségnek történetét, melyet Szancherib asszír király első ízben küldött Hiszkijához, azzal a céllal, hogy megadásra bírja. Az ellenségtől felhozott érvek feltételezik Izajás prédikációjának ismeretét.
Hiszkija király tanácsot kér Izajástól majd Istenhez fordul segítségért. Következik egy szatirikus költemény, melyben a próféta kigúnyolja az asszír királyt és megjövendöli csúfos bűnhődését. Az utolsó három vers írja le megrendítő rövidséggel az asszír sereg pusztulását és Jeruzsálem ostromának kudarcát.
Hiszkija királynak itt leírt betegsége és felgyógyulása még a 701-es asszír ostrom előtt történt.
Ez a zsoltárszerű imádság hiányzik a Királyok II. könyvének párhuzamos fejezeteiből. Hiszkija király talán a templomban mondta el, amikor gyógyulása után felment oda, hogy felajánlja hálaáldozatát. Némelyek szerint a fogság után élt ismeretlen sugalmazott szerző költeményéről van szó, melyet a körülmények hasonlósága alapján később ide iktattak.
Merodák-Baladán babiloni király, aki rövid időre függetlenítette magát az asszír uralom alól, asszírellenes szövetségbe akarja bevonni Hiszkija királyt. Erre Izajás megjövendöli a több mint száz évvel később bekövetkezett babiloni fogságot.
A 40-55. fejezet az Izajás-könyv II. fő részét alkotja. Történelmi, irodalmi, és a tanításra vonatkozó meggondolások alapján ma általános a vélemény, hogy ez a rész nem a VIII. században élt Izajástól származik, hanem a babiloni fogság vége felé, a VI. században élt ismeretlen nevű prófétától. Ez a próféta azonban Izajás késői tanítványának, és bizonyos fokig utánzójának tekinthető. Ezért történhetett meg írásaik egy kötetbe való összegyűjtése. A szerző ott élt maga is a babiloni fogságban, s honfitársait a hazatérés reményével vigasztalta.
Ez a bevezető perikópa az Úr ünnepélyes kijelentéseit tartalmazza, melyeket a prófétához, illetve népéhez intéz, s amelyekkel a babiloni fogságból való szabadulást meghirdeti. Egyúttal a próféta meghívását is halljuk, aki a későbbiekben kiváló hirdetője lesz az Úr nagyságának és népét vezérlő irgalmának.
A fejezet első szavai alapján kapta az Izajás-könyv II. fő része a Vigasztalások könyve nevet.
Jeruzsálem itt a fogságban élő nép szimbóluma.
A kiáltó hang magától az Úrtól származik. A puszta a szír-arab sivatag, mely Babilóniát Palesztinával összeköti. Mint annak idején Egyiptomból, most is maga az Úr lesz népének vezére a hazavezető úton (Iz 46,3-4; Jer 16,14-15). Ezt a szöveget az evangelisták Keresztelő Szent Jánosra alkalmazzák (Mt 3,3; Jn 1,23).
Az Úr dicsősége maga az Úr, amint kinyilvánítja az emberek előtt fölséges hatalmát.
Párbeszéd az Úr és meghívott prófétája között. Istenünk szava itt a közeli szabadulásra vonatkozó ígéret.
Költői leírás a közeli szabadulásról és hazatérésről. A Sionnak jó hírt vivő próféta úgy látja, hogy maga Isten halad hazatérő népe élén.
Az Úrnak, mint népe pásztorának képe, a nép iránti irgalmas szeretetet ábrázolja.
Az itt következő költői kérdések az Úr összehasonlíthatatlan fölségét és isteni tulajdonságait, főleg mindenhatóságát és a világ fölötti uralmát mutatják be. Ezek a tulajdonságai szolgálnak biztosítékul, hogy megvalósítja a hazatérésre vonatkozó ígéreteit.
A bálványokkal ellentétben az Urat nem lehet ábrázolni. Ő szellemi természetű lény.
Ez a két vers itt nehezen illik bele a szövegösszefüggésbe, bár a bálványok tehetetlenségének gondolata gyakori ezekben a fejezetekben.
A Szent jelző Istennek gyakori neve Izajás könyvének első részében. Ez is igazolja a két főrész eszmei rokonságát.
A fogságban levők könnyen elcsüggedtek. Nekik szólnak ezek a bátorító szavak: bízni kell a mindenható Istenben.
Az Úr felhívja a nemzeteket, és ünnepélyesen meghirdeti Cirusz perzsa király közeli győzelmét, s népének szabadulását. Egyedül Ő a történelem ura és irányítója.
A szigetek a Földközi-tenger és a Nyugat országait jelentik.
Azt: Ciruszról van szó, akit a szöveg itt még nem nevez meg. Kelet felől, vagyis Perzsiából jön. A pogány Cirusz katonai győzelmeit egyenesen Istennek tulajdonítja a szerző.
Első... az utolsókkal: az Úr az örök Isten Ő a kezdete és vége az emberi történelemnek és a nagy mindenségnek.
Ez a két vers itt megbontja a szövegösszefüggést. Máshonnan kerülhetett ide.
Ennek a részletnek témája Izrael bátorítása. Ne féljen az ellenségeitől, mert azok tehetetlenségre vannak kárhoztatva. Az egyiptomi kivonulás csodái ismétlődnek meg a nép hazatérése alkalmával.
Szolgám vagy: a fogságban levő izraelita nép megtisztelő neve ez. Izrael népének kell tanúságot tennie az igaz Istenről a nemzetek előtt. Bár ez a szolga hűtlen volt, és ezért bűnhődnie kellett (lásd 42,19), Isten mégis megmenti (44,1-2; 45,8; 48,20).
te szegény féreg: Izrael megnevezése ez mostani, száműzött állapotában, szembeállítva a babiloni birodalom hatalmával. - a temegváltód: Isten gyakori címe ezekben a fejezetekben. Azért nevezhető így, mert népét megszabadítja a fogság elnyomásából (lásd még: Iz 43,14; Jer 50,34). Az Újszövetségben Jézusnak jár ki ez a név, mert keresztáldozata árán megszabadította az emberiséget a bűn szolgaságából.
A cséplőszán Izraelt jelzi, mert győzelmet nyer ellenségei felett.
Ezek a versek utalnak az egyiptomi kivonulás csodáira. De az új kivonulás még csodálatosabb lesz az elsőnél.
Az Izajás-könyv II. főrészében szerepel négy perikópa, négy ének, melyek az Úr Szolgájáról szólnak (42,1-4; 49,1-6; 50, 4-9; 52,13-53,12). Ez a Szolga (héberben: Ebed Jahve) itt nem azonos Izrael népével, mely egyéb helyeken szintén az Úr szolgájának van mondva (pl. 41,9). A régi zsidó és keresztény hagyomány szerint ez a Szolga azonos a Messiással. Ilyen értelemben ezek az énekek jövendölést tartalmaznak Krisztus szenvedéséről, engesztelő haláláról és megdicsőüléséről. (Lásd az Újszövetség következő helyeit: Lk 2,31-32; 22,37; 24,26-27; ApCsel 8,32-35; 13,37 Fil 2,7).
Az Úr Szolgájáról szóló első ének tehát itt olvasható a 42. fejezet elején. Az első négy vers biztosan róla szól, de sokak szerint még az 5-9. vers is. Szent Máté kifejezetten Jézusra alkalmazza ezt a szöveget: 12,17-21.
Kiárasztom rá lelkemet: a prófétai hivatás lelkét, mely alkalmassá teszi az Úr Szolgáját, hogy a pogányok között kifejtse missziós tevékenységét. A lélek kiárasztása a messiási korszak jellemző vonása (Iz 11,2; Joel 3,1-5). - Az igazság itt kb. annyit jelent: az igaz vallás.
Mennyire más a Szolga cselekvésmódja, mint pl. Ciruszé, vagy az álprófétáké.
Miután az Úr felragyogtatja teremtő hatalmát, bemutatja kiválasztottját, és jelzi annak feladatát.
én formáltalak: mint az első ember testét a Ter 2,7 leírása szerint. A Szolga Isten eszköze lesz, általa lép minden néppel szövetségre.
Költői lendületű himnusz, mely az Úr győzelmét magasztalja. Az Úr mint hős harcos, leveri a babiloni birodalmat, s megszabadítja övéit.
Izrael lelki vakságát ostorozó részlet. A beszélő személyek gyors váltakozása drámai erőt kölcsönöz e verseknek. Izrael elutasította a felajánlott üdvösséget, ezért nem kerülheti el az ítéletet.
A bilincs, a tömlöc a babiloni fogságra utalnak.
A nép beismeri bűneit, s elismeri a büntetés jogosságát.
Izrael megváltásáról és helyreállításáról szóló vigasztaló jövendölés, melynek vezető gondolata: Ne félj!
Izrael felszabadításáért az Úr cserébe odaadja Cirusznak Egyiptomot, Kus földjét (Etiópia északi része) és Szebát (Arábia).
A száműzöttek minden égtájról visszatérnek majd hazájukba.
Az Úr perbe fogja a bálványimádó pogány nemzeteket. Izrael tanúként szerepel ebben a perben, melynek igazolnia kell Izrael Istenének egyetlenségét és a bálványok tehetetlenségét.
Izrael szabadulását újra az Egyiptomból való kijövetelhez hasonlítja a próféta. Megújulnak a régi csodák elpusztul az ellenséges, elnyomó hatalom.
Az Úr szemrehányást tesz a népnek hálátlanságáért. Izrael ugyanis nem adta meg neki a köteles istentiszteletet: áldozataiból hiányzott a bensőséges lelkület.
A jóillatú nád Keleten az istentiszteletnél füstölésre használt fűszer volt.
Ez a két vers Izrael egész történelmét az Úr iránti hálátlanság szemszögéből nézi.
Ez a részlet Izrael ragyogó jövőjét ábrázolja. Az Úr lelke erejében megújul a nép, és számban is gyarapodni fog.
Jesurun: Izraelre vonatkozó, ismeretlen jelentésű díszítő jelző. Talán az igazlelkűség eszméje rejlik a szóban.
Itt történik először említés a pogány népek megtéréséről. Jahve nevének a kézre való írása talán a tetoválás ősi szokására céloz, mely a pogány kultuszokban használatos volt.
Mint a könyv első részében, itt is szerepel a Seregek Ura kifejezés.
Az Úr Sziklának nevezi magát, mert Ő népének erős támasza és fenntartója.
Gúnyos hangú prózai leírás a bálványszobrok készítéséről. A Babilóniában gyakori bálványkultusz szolgáltatja itt a történeti hátteret.
Aki a hamuban leli kedvét: az, aki becsapja önmagát.
Az Úr megígéri, hogy megbocsátja népe bűneit örömének csendül az Úrtól szerzett megváltásért és jövendölés hangzik Cirusz győzelméről, aki majd lehetővé teszi Jeruzsálem és a templom felépítését.
Ciruszról itt történik először kifejezetten említés. Az Izrael királyainak és a Messiásnak kijáró „pásztor” címet kapja az Úrtól. A pogány királyok is neki engedelmeskednek.
Ciruszt Isten arra rendelte, hogy messiásként Izrael népének szabadítója legyen. Ezek a versek a királyi trónralépés szertartásának szövegeire emlékeztetnek.
A felkent, vagyis a messiási cím csak az izraelita királyt illette meg (1Sám 9,26). Itt kivételképpen egy pogány király viseli e nevet. Cirusz ugyanis a babiloni hatalom legyőzésével, mint eszköz, kinyilvánítja az Úr felette álló, legfőbb uralmát.
Talán akadtak izraeliták, akik megbotránkoztak azon, hogy az Úr egy pogány király által viszi végbe Izrael szabadulását. Ezeknek szólnak a 9-10. vers kérdései. Isten a történelem Ura, tehát nem lehet Őt kérdőre vonni.
Nagyon jelentős tartalmú perikópa ez. Világosan tanítja a pogány népek megtérését az Izrael által képviselt egyistenhitre.
A pogány nemzetek kincseiket hozzák, és alávetik magukat Izrael Istenének, az egyetlen igaz Istennek. Ez a gondolat megtalálható még: Iz 2,2-4; Jer 12,15-16; Szof 3,9-10.
Izrael ivadéka itt már nemcsak a test szerinti Izraelt jelenti, hanem a lélek szerintit is, vagyis az egyetlen Istenben hívő összes embert.
Arról hallunk itt, hogy Babilónia bálványai menekülni kényszerülnek Cirusz közeledtének hírére. Végeredményben ez is az Úr hatalmát és gondviselését ragyogtatja fel.
Bel a babiloni főistennek: Márduknak egyik megnevezése: Nebó pedig Márduk fia, akit különösen Borszippa városában tiszteltek.
Isten kijelenti, hogy a szabadulás már egészen közel van.Ez a kijelentés töltse el bizalommal azokat, akik a babiloni életfelfogás hatására már kezdenek a bálványimádás felé hajlani.
A ragadozó madár, mely Kelet felől jön: Cirusz, aki ellenségeit tüneményes gyorsasággal legyőzte.
A csüggedt szívűek azok az izraeliták, akik nem tudtak már hinni a fogságból való szabadulásban.
Az egész fejezet elégia formában megírt, maró gúnnyal teli jövendölés a babiloni birodalom fővárosának közeli bukásáról.
A várost fiatal rabszolganő személyesíti meg. A káldeusok voltak a VI. században a babiloni birodalom vezető rétege.
A malom hajtása igen fárasztó munka, és csak a rabszolgák sajátos feladata volt.
Megrendítő ellentét az önistenítő nagyzolás és a bekövetkezett pusztulás között. A magtalanság és özvegység a legnagyobb csapásnak számított a régi Kelet felfogásában. A varázslatok Mezopotámiában igen elterjedtek voltak.
Ez a fejezet összefoglalása az Izajás-könyv II. része első felének. A nagy lelkesedéssel megírt fejezet kevéssel 538 előtt keletkezett. Az első 11 vers az izraelita nép lázadó viselkedését bélyegzi meg, mely egész történelmében jellemzője volt. Még arra is képes lenne, hogy életben maradását a bálványoknak tulajdonítsa. Az Úr ezért hangoztatja, hogy egyedül Ő jelenti ki előre, és Ő teljesíti be a történelem eseményeit.
Az eddig megtörtént és előre kijelentett események közt van Jeruzsálem pusztulása és a fogság is.
A vasinak és az érchomlok gyakran használt szóképek a prófétáknál Izrael jellemzésére (Iz 6,9-10 Jer 2,26).
A kijelentett új dolgok Cirusz győzelmei, melyek szabadulást hoznak a száműzötteknek.
A fogság célja nem az elpusztítás, hanem a megtisztítás volt.
Izrael megszabadítása teljesen az Úr műve. Így állítja helyre a pogány népek előtt a nevén esett sérelmet.
Az első három vers himnuszszerű részlet a fogság teológiai megokolását adja, és a hűtlen Izrael sorsát rajzolja. Az utolsó három vers pedig felszólítja a száműzötteket: hagyják el a pusztulásra ítélt Babilont.
Izrael hazatértekor megújulnak majd az egyiptomi kivonulás csodái.
A fejezet elejétől az 55. fejezet végéig sajátos mondanivalóval találkozunk. Itt már nem hallunk Ciruszról és Babilonról, sem a bálványimádás kigúnyolásáról. Főleg Sion és Jeruzsálem helyreállításáról van szó. A 49. fejezet első hat verse az Úr Szolgájáról szóló második ének. Maga a Szolga beszél itt, és elmondja meghívását, illetve Izraelhez és a pogány nemzetekhez szóló küldetését.
Figyelemre méltó itt, hogy a Szolga nem azonos Izrael népével, sőt attól teljesen különböző, valóságos személyként szerepel.
A Szolga küldetése kiterjed az összes nemzetre: az üdvösség üzenetét viszi el nekik.
A 7. vers Izrael népéhez szól a következő versek a 13. versig bezárólag, valószínűleg Ciruszra vonatkoznak. Ezek a versek valamiképp összefüggnek az első 6 versben olvasható énekkel az Úr Szolgájáról. A 14. verstől a fejezet végéig már Sionról van szó, melyet az Úr jobban szeret, mint egy anya szeretni tud.
Ez a vers Ozeás, Jeremiás és a Deuteronomium (Másodtörvény) szellemében beszél az Úr fogyhatatlan szeretetéről Izrael iránt.
A várost a próféta menyasszonyhoz hasonlítja, akinek ékszereit a hazatértek alkotják.
Ezek a szóképek Izraelnek, az Úr választott népének csodálatos felmagasztalását jelzik.
Még mindig akadtak kétkedők a száműzöttek között. Ezekhez szól ez a három vers: a babiloni hatalom nem legyőzhetetlen!
Az előző versek gondolatát folytatja ez a három vers: a fogság csak átmeneti büntetés az Úr elég erős ahhoz, hogy megszabadítsa népét.
Az Úr a hűséges férj és atya Izrael pedig a hűtlen asszony. De az Úr nem vonja meg szeretetét a hűtlen Izraeltől.
Az Úr Szolgájáról szóló harmadik ének arról szól, hogy ez a Szolga az Úr hűséges tanítványa, s ugyanakkor bölcs tanítómestere az alázatosoknak és a kétkedőknek. Bár üldözés éri őt, bizalmát az Úrba veti, s tőle várja a segítséget.
Isten nyitotta meg fülemet: az isteni kinyilatkoztatás elfogadásáról van szó.
Itt történik az első utalás arra, hogy a Szolgának sok testi-lelki gyötrelmet kell elszenvednie. De mindezt türelemmel viseli majd el.
Az Úr felszólítja a fogságban levőket: emlékezzenek arra, hogy honnan származnak. Nem kell félniük többé elnyomóiktól, mert az Úrtól szerzett szabadítás és üdvösség az egész világra kiterjed.E részlet kulcsszavai: igazság, ítélet, szabadulás.
A kőszikla és a kút nyílása Izrael csodálatos eredetére céloznak: Ter 12,1-3.
Az elpusztított Jeruzsálem olyanná változik, mint az ősi Éden-kert volt.
Az összes nemzetek részesülnek az Úrtól szerzett szabadulásban, az üdvösségben
Az Úr szabadító karját, vagyis segítő hatalmát idézi ez a részlet. Siettesse a nép megszabadításának napját, mely a régi kivonulás napjához legyen hasonló.
Raháb: az őskáosz megszemélyesítője, és a sárkány Egyiptomot jelentik, melyre az Úr annak idején a súlyos csapásokat mérte, a kivonuláskor.
Jeruzsálemet ébresztgeti a próféta. Keljen fel halálos álmából. Majd gyászének következik a rombadőlt városról: Jeruzsálemről. Végül Isten veszi át a szót, s vigasztaló szavakat intéz népéhez.
Ezek a prózai versek a fogság nyomorúságát és az Úr ígéreteit együtt emlegetik. Lehet, hogy a szöveg későbbi eredetű.
Nevemet káromolják: a pogányok szemében úgy tűnhetett a nép fogságba hurcolása, mint Izrael Istenének gyengesége.
Ha majd az Úr megszabadítja népét: előttük is, meg a pogányok előtt is megdicsőül.
A közeli hazatérés örömének lelkesült ábrázolása. Az Úr, mint győztes király, bevonul Jeruzsálembe. Érkezését hírnök jelenti.
Aki jó hírt hoz az a hírnök, aki Jeruzsálemnek bejelenti a fogságból szabadultak hazatértét. Lábának szépsége gyorsaságát jelenti. Királlyá lett a te Istened: a nép visszatérése azt jelenti, hogy az Úr újra felragyogtatja a Sionra és az egész világra kiterjedő királyi hatalmát. A jó hír ugyanaz, mint az Újszövetségből ismert „evangélium” szó. Ezért alkalmazza Szent Pál ezt a verset az apostolokra, a Krisztustól végbevitt megváltás hirdetőire: Róm 10,15. De most győztesként vonulnak ki az izraeliták, s nem kell üldözőktől félniük.
Ez a részlet az Úr Szolgájáról szóló negyedik ének. Azt mondhatjuk, hogy a benne foglalt rendkívüli fontosságú teológiai mondanivaló miatt az egész ószövetségi kinyilatkoztatás csúcsát jelenti. Az ártatlan, szelíd, megvetett, és halálra adott Szolga felajánlja szenvedéseit az emberek bűneinek kiengesztelésére, és ezáltal a megigazultak Fejévé lesz Isten előtt. A Szolga magán viseli az Ószövetség nagyjainak és prófétáinak pl. Mózesnek, Jeremiásnak, Jóbnak jellemző vonásait, sőt felülmúlja azokat. A végső idők alakjaként ábrázolja a próféta. Az Újszövetség fényében nem nehéz belátnunk az ártatlanul szenvedő Szolga és a világ bűneiért halált halt Úr Jézus azonosságát. Az ének párbeszédes formát mutat előbb az Úr szavát halljuk (52,13-15) aztán a próféta beszél (53,1-10) végül az Úr szava zárja le a megrendítő szépségű jövendölést (11-12).
Az Úr bemutatja Izraelnek a győzelmet arató Szolgát. A legnagyobb megalázódás után fönséges felmagasztalás lesz a ré-sze, s ezért nemzetek és királyok tiszteletét nyeri el. Alig volt emberi ábrázata: a magára vállalt szenvedés szinte eltorzítja a Szolga arcát. Az elnémulás a legmélyebb tisztelet megnyilvánulása (Jób 5,16; Mik 7,16).
Itt veszi át a szót a próféta, aki látomásában abba az időbe helyezkedik, amikor a Szolga szenvedésének drámája már lezárul.A két költői kérdés arra utal, hogy a Szolga szenvedése: titok. Azt csak hittel lehet elfogadni. Az Úr karja, vagyis hatalma mutatkozik meg Szolgájának megalázódásában.
Figyeljük meg a múltidejű igealakokat: a próféta már a beteljesedést látja és írja le. A hajtás és szomjas földből fakadt gyökér célzás arra, hogy a Szolga a megalázott dávidi dinasztiából származik (Iz 11,1. 10).
A megvetett, szenvedő Szolga a leprás beteghez hasonlít.
Ez a két vers adja a Szolga szenvedésének magyarázatát: nem büntetendő bűnös ő, hanem a mások bűnének ártatlanul szenvedő kiengesztelője. A helyettesítő elégtételadás témájával csak itt találkozunk az ószövetségi Szentírásban.
A tévelygő juhok az emberek erkölcsi eltévelyedését jelképezik. A Szolga küldetését az Úr kezdeményező jóságának tulajdonítja a próféta.
A juh és a bárány képe egyrészt a szenvedések készséges vállalását, másrészt a Szolga szelídségét ábrázolja. Talán erre a versre céloz Keresztelő Szent János, amikor így mutat rá Jézusra: „Íme, az Isten báránya” (Jn 1,29).
A vers héber szövege elég romlott. Meglehetősen pontatlan a görög és a latin fordítás is. Az itt nem közölt fordítás első sora arra utal, hogy a Szolgát igazságtalan bírói ítélet vitte a halálba a második sor pedig a szenvedését és sorsát kísérő általános közömbösségre mutat rá. Ebből a sorból több egyházatya az Isten Igéjének örök születését, illetve időbeli szűzi fogantatását olvasta ki, mert a görög-latin fordítás szó szerint így hangzik: Az ő eredetét (születését) ki tudná elbeszélni? Ez az értelmezés azonban távol áll a szöveg összefüggéstől.
Gonoszok közt adtak neki sírt: A Szolga megalázása még halála után is folytatódik. Gazdagok mellé temették el: már a legrégibb keresztény magyarázók szerint akkor teljesedett be ez a jövendölés, amikor Arimateai József, ez a gazdag ember (Mt 27,57-69), saját sírjába eltemette Jézust. De a javított héber szöveg így is fordítható: „És gonosztevők mellé jutott halálában”. Így viszont Mt 27,38 versével van párhuzamban: „...vele együtt két rablót is keresztre feszítettek”.
A Szolga szenvedésének eredménye: beteljesedik a bűnös ember megváltására vonatkozó isteni terv.
Világosságot lát: ez a szókép a boldog élet kifejezője. Bennfoglaltan tehát benne van a feltámadás eszméje. Sokakat megigazulttá tesz: ez a szó: sokak, elvileg az egész emberiségre vonatkozik, ha ténylegesen nem is minden egyedére.
Az Úr Szolgája királyi hatalmat nyer minden ember fölött, a hatalmasok fölött is. A gonosztevők közé számlálták: ezt Jézus idéziLk 22,37 szerint az Utolsó Vacsora után. Sokak vétkeit hordozta: lásd 1Pt 2,21. A bűnösökért imádkozott: Lk 23,34: „Atyám, bocsáss meg nekik...”
A helyreállított Jeruzsálemet a próféta olyan asszonyhoz hasonlítja, akit újra körülvesznek elveszettnek hitt gyermekei. Hasonlít a nomád pásztorhoz is, akinek ki kell szélesíteni sátrát, hogy nagyszámú családja elférjen benne.
Jeruzsálem ne féljen többé, mert az Úr örökre szóló szeretetszövetséget köt vele a fogság rövid időszaka után.
Ifjúkorod szégyene: az egyiptomi szolgaság ideje. Özvegységed gyalázata: a babiloni fogság.
Sion költői bemutatása. Drágakövek ragyogása teszi széppé ellenséges támadások nem érhetik. Ezek a képek és hasonlatok az újjáépült város jólétét és boldogságát érzékeltetik. Lásd még: Ez 28,13. 14.
Felhívás az Úrtól szerzett üdvösség elfogadására. Ezt az üdvösséget a víz, a kenyér, a bor és a tej jelképezik. Az Úr örök szövetséget köt népével, helyettesíti, illetve tökéletesíti a dávidi dinasztiával kötött szövetséget.
A próféta arról beszél, hogy a fogságból őszinte bűnbánattal térnek haza a száműzöttek. Az Úr csalhatatlanul megvalósítja terveit. Még a teremtett világ is részt vesz a hazatértek örömében.
Az 56-66. fejezet az Izajás-könyv III. főrésze. Ennek a résznek is megvan a maga sajátos történelmi háttere, a másik két főrésztől különböző stílusa és tanítása. A történeti helyzet itt már inkább a Szentföldre mutat, s nem a fogságra. A szerző figyelme főleg Jeruzsálem felé fordul, amely elég siralmas állapotban van (62,4. 11) egyelőre még temploma sincs (66,1), de azért nagyszerű jövőt jövendöl neki. E fő-rész stílusa egyhangúbb, prózaibb, mint a II. főrészé volt. Szerzője, mai vélemény szerint, a babiloni fogságból való hazatérés után működött, mint a visszatértek lelkipásztora, s az újjáépítés korszakának költője. Lehet, hogy a II. főrész nagy prófétájának tanítványáról van szó.
Ez a ritmikus prózában megírt részlet a vallási parancsok, főleg a szombat megtartására buzdít.
Az új izraelita közösség nem zárja ki magából sem az idegenek közül megtérteket, sem a testileg csonkákat, feltéve, hogy ők is megtartják a szövetséget.
Házam az imádság háza lesz: a templomnak ezt a meghatározását Jézus fogja újra hangsúlyozni, amikor kiűzi onnan a kereskedőket (Mt 11,17).
Megrendítő feddő beszéd a zsidó nép méltatlan vezetői ellen. Ilyen súlyos hibák az újjáépítés korában is előfordultak a vezető körökben lásd Ezd 9-10; Neh 5,1-9,37.
A mező vadjai: Izrael szomszédos ellenségei. Bátran jöhetnek Izrael elpusztítására, hiszen nincsenek felelős, gondos vezetői.
Ez a vers egy bordal töredékének látszik. A szerző Izrael vezetőinek ajkára adja.
A próféta keserű szavakkal részletezi a bálványimádás különböző megnyilvánulásait.
Tudtodra adom igazságodat: vagyis azt, amit hűtlenségeddel megérdemelsz.
Örökli a földet... szent hegyemet: a fogság utáni korszak szent Maradékának megígért üdvösségről van szó.
Vigasztaló sorok arról, hogy az Úr megengesztelődött népe iránt.
Az alázatos lélek és a megtört szív jellegzetes vonásai a jelen főrészben megrajzolt jámborságnak.
A béke szó megismétlése a tökéletes jólét ígéretét adja. Ez vonatkozik a fogságból hazatértekre (közellevők) és az idegenben maradtakra is (távollevők).
Nagyon szép tanítás az igazi, Istennek tetsző böjtről, mely nem annyira az eledeltől való tartózkodást jelenti, hanem sokkal inkább az igazságosság és a szeretet gyakorlását. Legszebb párhuzama e részletnek az Úr Jézus böjtről szóló tanítása a Hegyi Beszédben (Mt 6,16-18).
Újra felépíted az ősi romokat: az elpusztult templom és a város falainak romjait.
A zsoltárformát mutató költemény témája: feddés az elkövetett bűnökért, a bűnök alázatos megvallása és a bocsánatkérés.
A próféta visszautasítja az elcsüggedt nép vádjait, melyek kétségbe vonták Isten hatalmát és jóságát.
Az apokalipszis műfajához tartozó leírás Isten megjelenéséről szól, aki hős harcosként jön el az ellenség elvesztésére, és népe megmentésére.
Az Úr felfegyverzett harcosként való bemutatása előfordul a még Bölcs 5,17-21 versekben is, illetve a keresztény emberre való alkalmazásban az Ef 6,14-17 versekben.
Gyönyörű, költői képekben arról szól a próféta, hogy a sötétségbe merült világ közepén tündöklő szépségben ragyog fel Jeruzsálem dicsősége.
Az Úr dicsősége: gyakori kifejezés ez az Isten megjelenéseinek leírásánál.
A szétszórtságból kincsekkel megrakodva, gazdagon térnek haza a világ dicsőséges központjává lett Városba. A leírás erősen eszményített.
Jeruzsálemet mint gyermekeit hazaváró anyát személyesíti meg a próféta.
Midián és Efa: az Arab-félsziget északnyugati részének vidékei: Sába: aranyáról és tömjénéről híres hely Arábiában.
Kedár: az arab pusztákon vándorló nomád törzs. Nebajót: szintén arab népcsoport. A szent városba hajtott állatok az áldozatbemutatáshoz szükségesek. De ebből a leírásból nem következik, hogy a templom már állt volna.
Az Úr veszi át a szót: az új Jeruzsálemet idegenek építik fel. Jeruzsálem az Úr szent városa, ezért odajönnek majd hódolni a pogány nemzetek.
Kapuid nyitva lesznek: egyrészt, hogy a népek ajándékait befogadja aztán a biztonság és béke jeleként.
Itt már a természet világából vett, kozmikus erejű képekben mutatja be a próféta az Új Jeruzsálem és az Úr kapcsolatát. Ő lesz a város tündöklő fényessége. E sorok már a végső időkre vonatkoznak.
Az Izajás-könyv III. része szerzőjének prófétai küldetéséről hallunk itt. Sok hasonlóságot mutat ez a részlet az Úr Szolgájáról szóló énekekkel. Jézus magára alkalmazta a názáreti zsinagógában ezeket a verseket: Lk 4,17-21.
Az Úr lelkének ajándéka jellemzi a prófétai küldetést. A felkenést, melyet egyébként a királyok (1Sám 16,12-13) és a főpapok (Kiv 29,7) kaptak, itt lelki értelemben kell venni a prófétai szolgálatra való rendelést jelenti. - A szegények és a megtört szívűek azok a jámborok, akik tűrve-szenvedve Istentől várják a megmentést, az üdvösséget. A foglyok és börtönben szenvedők itt elsősorban a bűn szolgaságában levők.
A kegyelem esztendeje a jubileumi évre utal, amikor a zsidó rabszolgákat fel kellett szabadítani. Lásd: Lev 25,10-12. Istenünk boszszújának napja az Úr végső ítéletének napja (Iz 2,12; Joel 2,1-3).
Az igaz élet tölgyei szimbolikus értelmű név a tölgyfa az erő és a szépség jelképe.
Izrael dicsőséges jövőjének költői leírása. A romba dőlt városok újjáépülnek jólét virágzik majd bennük, és ezért nagy öröm tölti el az új Izraelt.
Az Úr papjainak hívják majd a megtért pogányok az Úrhoz különösen közel álló, bűneitől megtisztult választott nép tagjait. A hívek egyetemes papságának gondolata jelentkezik itt. Lásd még: Kiv 19,6.
Jeruzsálem feltámadásáról szóló, újabb lelkesült költemény. Az Úr maga az isteni vőlegény, a Város pedig szeretett menyasszonya.
Új néven hívnak majd: a város megújult állapotát jelzi a szimbolikus új név.
A 60-62. fejezetből álló egységes részlet záradéka ez a három vers. Felhívás Jeruzsálem népéhez, hogy készítsenek utat, melyen eljön hozzájuk az Úr, mint bíró és szabadító.
Ez az apokaliptikus jellegű részlet nagy drámai élénkséggel írja le a haraggal eltelt Urat, és az Edom nevével jelképezett összes ellenség felett aratott győzelmét.
Az Urat a harcból visszatérő, véres ruhájú harcos képében ábrázolja a próféta. Boszra Edom fővárosa.
Liturgikus jellegű bűnbánati zsoltár, melyet páratlan költői szépség és gondolati mélység jellemez. A bánat, a könyörgés és a hála motívumai szövődnek eggyé benne. Feltűnő sajátossága Isten atyaságának hangoztatása.
Megszomorították szent lelkét: ritka kifejezés az Ószövetségben: Isten hatalmát és szentségét jelenti itt. Ez a megszemélyesítés azonban jól előkészíti az újszövetségi Szentháromság-fogalom kinyilatkoztatását.
Aki kihozta a tengerből: itt az újszülött Mózesről van szó, akit a Nílus vizéből kimentettek.
Te vagy a mi atyánk: ez is igen ritka kifejezés az Ószövetségben. Ábrahám és Jákob a seolban vannak, így nem segíthetnek. Csak az Istentől lehet segítséget várni. A belé helyezett gyermeki bizalom éneke ez a vers.
A fejezet a következő három gondolatot tárja elénk; figyelmeztetés a bálványimádás súlyos vétkét illetően (1-7); a szent maradékról szóló vigasztaló jövendölés (8-16), és végül a dicsőséges jövőnek, mint egy boldog aranykornak bemutatása (17-25).
Kiterjesztettem kezemet: az isteni hívás megható gesztusa. De Izrael népe ennek ellenére haragra ingerelte az Urat.
Sírboltokban tanyázik: a halottak megkérdezésének pogány szokására céloz a szerző.
Maradj távol: ezt a pogány szertartásokba beavatottak mondják, akik azt hiszik magukról, hogy különleges szentség birtokába jutottak.
A szent maradék Isten új népének magva lesz; örökölni fogja a Szentföldet, mely olyan lesz, mint egy kövér legelő.
A Sáron mezeje: termékeny földsáv a Földközi-tenger partján. Az Ákor völgye Jerikótól keletre található.
Gád: a szerencse arameus istenségének neve. Meni: ismeretlen pogány isten neve, jelentése: sors.
Az új ég és új föld teremtése nem jelenti a világegyetem anyagi lerombolását, hanem annak erkölcsi értelemben vett átalakulását. A Biblia leírása szerint az üdvösség eseményeiben az egész teremtett világ, a kozmosz is részt vett.
Az első két vers a templom babonás tiszteletét bélyegzi meg; a másik kettő a pogány bálványtisztelet néhány változatát.
Isten igazi tisztelete nincs a kőből épült templomhoz kötve. A szív alázatát, a bánatot és Isten szavának megtartását; elsősorban ezt várja népétől az Úr.
Ez a részlet az Úr végső megjelenésének rajza. Eljön az Úr, hogy elnémítsa ellenségeit, és Siont helyreállítsa, békét és boldogságot hozva neki.
Mielőtt vajúdott volna: a rendkívüli szülés képe azt fejezi ki, hogy Istennek egy pillanat elég a megszabadítás véghez vitelére, és ahhoz, hogy Jeruzsálemet újra benépesítse.
Hogy a szerző anyához hasonlítja az Urat, ez egyedülálló jelenség az Ószövetségben.
A tűz, a kard és a forgószél Isten megjelenésének szokásos kísérő elemei a Bibliában.
A végső időkben az egész emberiség összegyűl a Sionra, hogy tanúja legyen Isten dicsősége megnyilvánulásának.
A végső ítéletből megszabadultak valamennyien jelet kapnak. Feladatuk lesz tanúságot tenni a nemzetek előtt. Put és Lud a Vörös-tenger partján lakó törzsek neve. Mosek, Ros és Tubal a Vörös-tengertől délkeletre levő vidékek. Javán Kis-Ázsia vagy Görögország része.
A kiküldöttek úgy hozzák haza a szétszórtságból az izraelitákat, mint az Úrnak bemutatandó áldozati ajándékot.
Valószínűleg a szétszórtságból hazajött, Lévi törzséből származó férfiakról van itt szó; közülük is papokat és levitákat választ az Úr.
Viszont ez a vers már érthető a pogányokra is: mindenki eljön, hogy az Úr színe előtt imádkozzék.
A jövendölést egy rettenetes látomás zárja le: a gonoszok holtteste a férgek és az olthatatlan tűz martaléka lesz. Ez a kép újra feltűnik az Újszövetség lapjain is: Mk 9,48.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT