Megjegyzések. Elmélkedések.
Megjegyzések. Elmélkedések.
A IV. László halálával beállott ama nagy veszély, hogy az ország teljesen idegen kézbe kerülhet, hamarosan egy táborba egyesítette az eddig egymással folytonosan civakodó és háborúskodó magyar főurak legnagyobb részét. Egyébként az éppen egyik érdekes és jellemző vonása a magyarnak, hogy amikor háza, faluja, megyéje, országa tájékát veszély fenyegeti, akkor legádázabb haragosának is képes békejobbot nyujtani, hogy vele karöltve az idegen betolakodóval minél előbb leszámoljon. Főleg ez a tulajdonság a nyitja annak, hogy Magyarország, bár sok száz éves küzdelmek közepette sokszor a teljes tönkrejutás veszélye fenyegette, azért teljesen izolált helyzete dacára tisztán csak saját erejére, illetve lángoló hazaszeretettől áthatott honfiaira támaszkodva, végeredményben mégis mindig újra talpra tudott állani. De ahhoz sem férhet kétség, hogy az ifjú Endre király is nagyon hamar beletalálta, beleélte magát a megváltozott viszonyokba és egy-kettőre eltalálta azt a hangot, modort, de egyúttal azt is, hogy mit kell tennie, hogy új otthonában maga iránt bizalmat keltve, feltétlen megértésre, támogatásra találjon.
Hogy az óbudai gyülésen az ország főurai és nemesei ugyanazon jogokat biztosították maguknak az új királlyal szemben, mint ahogyan annak idején II. Endre alatt történt, azt a IV. Lászlóval szerzett sajnálatos tapasztalatok után csak természetesnek kell találnunk, de megint csak az új király dicséretére válik, hogy bár eleinte csak a korlátolt hatalmat jelentő egyszerü pecsét használatát engedték meg neki, alig egy év mulva már a kettős pecsét birtokába juttatta őt a nemzet bizalma. Ez természetesen csak úgy vált lehetségessé, hogy az eddigi király legfőbb elleneseit, a Henrikfiakat is megnyerte magának. Erre annál inkább szüksége volt, mert ép ezek a főurak voltak ama határmenti vidék birtokosai, amely a legveszedelmesebb ellenséghez, Albrecht osztrák herceghez legközelebb feküdt, akiről tudta, hogy előbb vagy utóbb, de biztosan kenyértörésre fogja juttani a dolgot.
Érdekes és jellemző a magyar főurak ama számító és furfangos eljárása, hogy a királyjelölt Endrét nem egyenes úton, hanem szöktetés révén igyekeztek Albrecht osztrák herceg kezéből kiragadni.
