f) Egy kisebb magyar had részvétele az 1298. évi göllheimi csatában.
Habsburgi Rudolf német császár 1292. május 5-én elhalálozván, a német választófejedelmek nem fiát, Albrecht osztrák herceget, hanem a nassaui grófot, Adolfot választották meg a birodalom császárává. De ettől a német választófejedelmek nagyrésze néhány év alatt annyira elidegenkedett, hogy Albrecht herceg 1298-ban elérkezettnek látta az időt, hogy a német császári trónra való igényét érvényesítse. A mondott év elején Bécsben egybegyült német fejedelmek és főurak abban állapodtak meg, hogy Albrecht a tőlük és III. Endre magyar királytól nyerendő segítséggel Adolfot, támadja meg, fossza meg trónjától s aztán magát választassa meg német császárrá.
III. Endre eleget tett a felhivásnak és Miklósfia Demeter mestert, zólyomi és pozsonyi főispánt rendelte ki 200-300 lovassal Albrecht támogatására. Ez a csapat nagyobbára pozsonyi, zólyomi, liptói, bányai várnépekből alakult, akiknek élén többek között a pozsonymegyei Andrásfia Péter és Olgyai, továbbá a hontmegyei Ivánkafia Jób, a zólyomi Madácsfia Pál, a Madácsok egyik őse, nemkülönben a sárosi Mersefia Benedek, a Szinnyei-család őse, a tolnamegyei Bácsfia János és a Hunt-Páznán nemzetséghez tartozó ugocsai Csépán, az Ujhelyi-család őse s végül Domokos és János fiai, Ugron testvére, Csák Miklós unokái állottak.
Albrecht 1298. február végén indult el Bécsből seregével a “külső távol Németországba”, ahol a magyarokat különösen megbámulták. A sereg déli Németországon keresztülhaladva, Strassburg tájékán elérte és átlépte a Rajnát. Az itteni portyázások alatt különösen egy Radoszló nevű magyarbányai nemes várjobbágy tünt ki ügyességével és vakmerőségével.
Döntő csatáját Albrecht 1298. július 2-án a Rajna balpartján, Wormstól nyugatra Göllheimnál vívta meg Nassaui Adolffal, amidőn a magyar had az Albrecht által személyesen vezetett második harcvonalban állott. A csata Albrecht teljes diadalával végződött. Ellenfele, Adolf a csatatéren esett el és császári trónját most már minden nehézség nélkül Albrecht foglalta el.
A magyarok részén a döntő csatában különösen kitünek: a pozsonymegyei Tolvajfia Péter, aki – bár maga is megsebesült – 5 nemes ellenséges vitézt, Bácsfia János, aki 6 vitézt és Nassaui Adolf pfalzgrófjának testvérét fogta el.