i) A viszálykodások folytatása és vége Kálmán és Álmos között.
i) A viszálykodások folytatása és vége Kálmán és Álmos között.
Dömösön Álmos szintén csak rövid ideig maradt nyugodtan és Uros, Vatha vagy Vacha és Pál híveivel hamarosan ismét az összeesküvés szálait kezdte szövögetni Kálmán ellen, mert sehogy se tudott letenni arról a gondolatról, hogy a beteges király halála után a maga számára biztosítsa a koronát. Erről a beteges, testi fájdalmak által elgyötört király, tudomást szerezvén, egyetlen fiának, a 12 éves Istvánnak és országának nyugalma miatti aggodalmában, hirtelen parancsot adott, hogy Álmost 9 éves Béla fiával együtt fogják el és vakítsák meg. Ugyancsak megfosztatott szemevilágától Álmosnak fentemlített három híve is. Azonban a király túlbuzgó tanácsosai még ezzel sem érték be, hanem azt tanácsolták a naról-napra ingerültebbé vált Kálmánnak, hogy Álmost életétől, fiát pedig férfiasságától fosztassa meg. A gaztett végrehajtására valami Benedek nevű ember vállalkozott. „A vak Álmos – mondja a krónika* –Benedek érkezésekor a monostor előtt ült szerencsétlenségén siránkozva s amidőn hallotta a gyors lódobogást, sejtette, hogy veszélyben forog, bevezettette magát a monostorba, ahol Szent-Margit oltárába fogódzott, bízva abban, hogy Isten és szentjei iránt való tiszteletből onnan nem merik őt elhurcolni. De az átkozott Benedek rávetette szentségtörő kezét és bár erősen belefogódzott az oltárba, erőszakosan elhurcolta onnét. A dulakodás közben a herceg kezének bőre felhorzsolódott s annak vére az oltárt megfertőztette. A papok őrt állottak a templom ajtajánál, el akarták fogni Benedeket, de ez dühös nekirohanással kiszabadult a monostorból. Azonban miközben a Pilis erdején átnyargalt, leesett lováról és nyakát szegve, szörnyet halt; kutyái, amelyek nyomában jártak, felfalták húsát és csontjait. “
Bécsi Képes Krónika 67.
Kevéssel ezután, 1115. február 3-án Kálmán is elköltözött az élők sorából, még halálos ágyán is arra intve és buzdítva környezetét és az ország főbb urait, hogy azt a kudarcot, amelyben az orosz csatavesztés alkalmával volt része, okvetlenül torolják meg.
