3. III. Henrik ötödik hadjárata Magyarország ellen 1052-ben.
3. III. Henrik ötödik hadjárata Magyarország ellen 1052-ben.
Az 1052. évre elhatározott hadjárathoz Henrik a tavalyinál számra nézve kisebb, de élelmiszerekkel bővebben és ostromgépekkel is ellátott sereget gyüjtött Regensburg tájékán s azzal július közepén részint szárazon, részint a Dunán elindulva, 20.-án Passauba, 24.-én a Mölk melletti Persenbeugba, a hó végén pedig Magyarország határára érkezett. Hadműveleti terve és legközelebbi célja Pozsony elfoglalása volt, miért is a város alá érkezve, hajóival horgonyt vetett, seregével pedig azok tőszomszédságában tábort ütött és nyomban hozzálátott vizen és szárazon a város ostromlásához.
Ámde Pozsonyból, amelyet Henrik 1042-ben ellenállás nélkül elfoglalt és elpusztított, időközben legalább az akkori fogalmak szerint elég erős vár lett s így az szívós ellenállást fejtett ki. Hogy ki volt a vár parancsnoka és mennyi volt a rendelkezésére álló védőrség, azt nem jegyezték fel az évkönyvek, de megemlítik ama férfiak nevét, akik különösen kitüntek a vár védelme alkalmából; ezek voltak: Endre, Uros, Voitech, Villöngard vagy Vilunpard, Márton és Zothmund. Ilyenformán jó vitézekkel, fegyverekkel és élelemmel bőven ellátva, Pozsony a császár minden kísérletének, hogy azt elfoglalja, úgy a gépek ostromának, mint a német csapatok meg-megújuló rohamainak sikeresen állott ellen, sőt a vár védőrsége elég gyakran ki-kicsapott az ostromlókra, mely kirohanások alkalmával heves küzdelmek közben a magyarok az ostromlókat egészen táborhelyeikig űzték vissza.
Ezalatt Endre és Béla tudomást szerezvén, hogy Henrik ezúttal csak a Dunától északra operál, seregük zömét is Pozsony tájékán összpontosították, de nyílt csatába most sem bocsátkoztak, hanem várakozó magatartást tanusítottak.
Már hetek óta eredménytelenül folyt az ostrom, amidőn a németeket egyszerre váratlan csapás érte. Ügyes magyar úszók, akik között egyedül Zothmund nevét örökítették meg kútfőink, éjnek idején a Duna habjai közé merülvén, az ellenséges hajók közé úsztak s néhánynak a fenekét megfúrván, azok a rajtuk levő élelmiszerekkel együtt elsülyedtek.* Ez nagy zavarba ejtette Henriket és hadserege vezetőségét, akik mindinkább kezdték belátni, hogy Pozsonyt elfoglalni képesek nem lesznek.
Bécsi Képes Krónika 50. – Thuróczy 173. – Aventinus, Annales Boiorum 511. – Chronicon Monacense 231.
Ily előzmények után érkezett meg augusztus végén vagy szeptember elején IX. Leo pápa Henrik táborába, hogy Endre felszólítására személyesen járjon közbe a béke érdekében a német császárnál, de ez egyelőre még mindig hajthatatlan maradt. Ennek folytán az ostrom kb. szeptember 24-ig tovább folyt, miután hazai forrásaink egyhangú állításai szerint az teljes nyolc hétig tartott.*
Bécsi Képes Krónika 50. – Thuróczy 173. – Chronicon Dubnicense 66.
Az alap, melyen a pápa a békeközvetítést eszközölte, az volt, hogy Endre a béke ára fejében a császárnak évi adót fizet. Ez volt egyik kardinális pontja az eddigi összes békekísérleteknek és nagyon valószinű, hogy a pápa útrakelése alkalmával közte és Endre között új, ettől eltérő feltételek nem állapíttattak meg.
A sok kudarc után s mivel Pozsonnyal szemben sem ment semmire Henrik minden kigondolható igyekezete dacára, végre a császár megpuhult s hajlandó volt a magyarokkal adófizetés feltétele mellett békét kötni. Miután azonban időközben a viszonyok lényegesen megváltoztak, Endre most már a régi alapot tárgytalannak jelentette ki és az évi adófizetésnek kötelezettségét többé vállalni nem akarta. Ezért a pápa nagyon megharagudott és Endrét kiátkozással fenyegette, ha javaslatát el nem fogadja.*
Herimannus Contract. az 1052. évhez.
Endre azonban ennek dacára rendíthetlen maradt s a pápa is belátván, hogy ellenkezése és új alapra való helyezkedése a közben történt események után nem minden alap nélkül való, ezért fenyegetését nem váltotta be.
Ezalatt tovább folyt az ostrom, de eredménytelenül; már nemcsak a német vezérek, hanem a csapatok is elkedvetlenedni, türelmetlenkedni kezdtek, mert az élelem mindig gyengébb és rosszabb lett. A császárnak állítólag nem volt elég pénze, hogy a szükségleteket kellő mérvben és mennyiségben utánpótolja. Nem maradt tehát egyéb hátra, mint beszüntetni az ostromot, és hazamenni „dicsőség és haszon nélkül“.* Szeptember végén a német sereg elhagyta Pozsony környékét; hazament, szétszéledt. A háború békekötés nélkül ért véget. Október 7-én már Henrik is Regensburgban volt Leo pápával együtt.
Annales Altahenses majores az 1052. évhez: „Rursus ad Ungros expeditio, sed nihil honoris vel utilitatis adquisitum regno“.
