A forradalmak és szabadságharcok általános jellege.
A forradalmak és szabadságharcok általános jellege.
Amióta az emberiség eszmélni tud, nemcsak az egyes emberek, de egész nemzetek és az emberiség összességének is egyik legféltettebb és legdrágább kincse a szabadság. Ezért a kincsért a körülmények parancsoló hatása alatt már évszázadok óta mindenki aránylag a legszívesebben áldozott és áldoz a jövőben is vért, vagyont és életet. Ez magyarázza meg viszont, hogy minden nemzet szent kegyelettel említi és évről-évre szinte folyton fokozódó legendás dicsfénnyel övezi körül ama hős fiainak nevét és dicső tetteinek emlékét, akik a nemzeti becsület és szabadság kivívása és fenntartása körül kiváló érdemeket szereztek; ezeket a kimagasló egyéneket mint igazi vérbeli és speciálisan nemzeti hősöket tartván elsősorban érdemeseknek és alkalmasoknak arra, hogy a legszentebb kötelességteljesítés mintaképei gyanánt elénk állítva, hálás és becéző szeretettel dicsőített neveikkel és hősi tetteikkel nemzedékről-nemzedékre buzdítólag és lelkesítőleg hassanak.
E kiválóan fontos tény a nemzetek történetében a forradalmak és szabadságharcok fejezeteinek már eleve kiváltságos helyet biztosít és ez a nyitja annak is, hogy minden nemzet igazi hű fia nemcsak szeretettel, hanem egyszersmind büszke öntudattal és rajongó lelkesedéssel szeret úgy szóban, mint írásban hazája történetének ama fejezeteivel foglalkozni, amelyek a nemzeti szabadság és önállóság kivívása érdekében folytatott küzdelmeket foglalják magukban.
Ámde általános, idegenek által is elismert, hogy úgymondjam nemzetközi elismerésben és közbecsülésben csak ama forradalmaknak és szabadságharcoknak van részük, amelyeknél valóban életbevágó kérdések, kiválóan nemes célok, vagy a megsértett emberi és nemzeti becsület okozta jogos felindulás adta a népek kezébe a fegyvert.
A forradalmak természetéhez tartozik, hogy azok nyomában többé-kevésbé az erőszakosságok láncolata kerekedik fölül; épígy a szabadságharcok sem igen válogatósak eszközeik és fegyvereik alkalmazásában; de ahol befelé a saját honfitársakkal szemben majdnem kizárólag csak a vak düh és kegyetlenség sugalmazta terror, kifelé, a külső ellenségekkel szemben pedig a fentieken kívül még a szabad rablás, dúlás és fosztogatás jellemzi az eljárás módját, az ily mozgalmak és események már legkevésbé sem fedik az alapjában véve ideális alapokon nyugvó forradalmak és szabadságharcok fenkölt fogalmát, hanem e helyett előbbiek az embertelen osztályharc, utóbbiak pedig a mindenki által megvetett rabló- és irtóhadjáratok bélyegét viselik magukon.
