1914 szeptember 6-án.
1914 szeptember 6-án.
Szeptember 6-án reggel a szerbek a Belgrádtól Račáig terjedő Száva-szakaszban tüzérségük élénk tüzelése mellett több helyen megkísérelték a Száván való átkelést. Az alsó Drinán Megjasinál akartak a szerbek átkelni, de ezt a XIII. hadtest ottlevő csapatjai megakadályozták. Kupinovótól kétoldalt Boljevcinél és Novoselónál voltak nagyobb átkelési kísérletek, de azokat egyelőre a szemben levő határelzáró és biztosító szolgálatot teljesítő népfölkelőosztagok hiúsították meg. Ellenben az I. Timok-hadosztálynak Jarak és Mitrovica között nemcsak az átkelés, hanem a hídverés is sikerült. A Szávának e szakaszában eredetileg a 29. gyaloghadosztály teljesített biztonsági szolgálatot. Amint azonban augusztus 29-én a hadosztálynak újonnan kinevezett parancsnoka, Krauss Alfréd altábornagy hadosztálya körletében beérkezett, nyomban intézkedett csapatjainak a biztonsági szolgálatból való kivonása és azoknak népfölkelőosztagok által való felváltása iránt, ami 31-én a 12. népfölkelőezred beérkezése alkalmával meg is történt.
Szeptember hó 4-éig Krauss altábornagy hadosztályát, a Száva mentén Grabovci és Mitrovica között 7 zászlóaljjal és a hozzá beosztott tüzérséggel biztosító szolgálatot teljesítő 12. népfölkelőezred mögött, következőleg csoportosította: Hadosztályparancsnokság a 94. gyalogezreddel Ruma; 58. gyalogdandárparancsnokság a 74. gyalogezreddel és a tarackos osztállyal Sasinci; 57. gyalogdandárparancsnokság a 42. gyalogezreddel Budjanovci; 92. gyalogezred az ágyús osztállyal Nikinci.
Krauss altábornagy eredetileg báró Lütgendorf altábornagy csoportjának volt alárendelve, de miután ez rangban fiatalabb volt, Krauss altábornagy közvetlenül az 5. hadsereg parancsnokságának rendeltetett alá, amelytől szeptember 4-én azt a parancsot kapta, hogy a szintén neki rendelkezésre bocsátott és szeptember 6-án Rumára és Platicevóra vasúton beérkező fél 7. hadosztállyal szeptember 7-én Jaraknál a Száván átkeljen.
Ennek az átkelésnek az előkészítése közben, amelyhez Krauss altábornagy a 29. hadosztályt Jarak, Hrtkovci, Nikinci, Budjanovci területén akarta összpontosítani, szeptember 6-án hajnali 2 h 40’-től kezdve mind sűrűbb hírek érkeztek be arról, hogy Mitrovica és Jarak között erősebb ellenséges erőknek sikerült a Száván átkelniök. A még Sasinciban levő 74. ezred parancsnoka, Lutschnonig alezredes d. e. 9 h-kor ép a vasárnapi mise befejezte után vette a hírt a szerbek betöréséről, mire ahelyett, hogy ezredével a vett parancs szerint Budjanovcirra menetelt volna, önként elhatározta, hogy a hátráló népfölkelőosztagok segítségére sietve, a betört és időközben már a jarak–mitorivicai utat Voganj vasuti állomás irányában átlépett ellenségnek útját állja. Ebből kifolyólag az ezred nálánál jóval erősebb ellenséggel igen veszteségteljes kemény harcba sodródott, de a hatórai szívós kitartásnak az lett az eredménye, hogy a hadosztály többi csapatjai a harc szinhelyére beérkezve, végeredményben az ellenségen fényes sikert arathattak.
Az ellentámadás végrehajtására Krauss altábornagy következőleg intézkedett: A 74. ezred feladata az ellenséget lehetőleg közel a Szávához lekötve tartani. A 94. ezrednek a Konav-patak mentén előnyomulva és a 74-esekhez csatlakozva, az ellenséget nyugatról kellett átkarolnia. Az 57. dandár parancsot kapott, hogy Jarakon át vegyüljön a harcba és hogy a 74. ezred és a Száva közötti keskeny területen át az ellenség jobboldalába törjön.
Este 6 h-áig az 58. dandár egyedült állott harcban a Timok-hadosztállyal anélkül, hogy bármelyik fél javára döntés következett volna be. Ekkor kezdett érvényesülni az 57. dandár, mely a holdfényes északán a nagy kukoricások okozta nehézségeket legyőzve, a mieink javára billentette az egyensúlyt. A 92. ezred egy osztagának Cavalar főhadnagy parancsnoksága alatt a szerbek hídjáig sikerült eljutnia, ezáltal az ellenség visszavonulását elvágván. Ilymódon 62 tiszt, 4800 ember, 4 löveg és 10 géppuska került a győzők kezébe, ami azt jelentette, hogy úgyszólván az egész I. Timok-hadosztály megsemmisült. Lutschnonig alezredes és Cavalar főhadnagy hősi viselkedésükért a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét kapták jutalmul.
A délutáni nehéz harchelyzetről vett jelentésre az 5. hadseregparancsnokság Bosut tájékáról a 104. népfölkelődandárt indította el a 29. hadosztály támogatására, de ennek beavatkozására már nem került sor.
Mialatt a 29. hadosztály ily fényes sikert aratott, tovább keletre a szerbek az első nehézségek leküzdése után mégis sikert arattak. A Skelánál és a Podgoricka-Adán áthajózott osztagok a 32. népfölkelőezredet visszaszorítván, nyugat felé bekanyarodtak s ezáltal a Sabaccal szemben álló 12. népfölkelőezredet is visszavonulásra bírták. Ezek után a szerbek Skelánál és Novoselónál hidat verve, nagyobb tömegekben keltek át és estig egy hadosztálycsoportjuk Asanja környékét érte el, előcsapatjait Surčin–Tovarnik vonaláig tolván előre.
){kind=link}