5. A visokói ütközet augusztus 17.-én.
5. A visokói ütközet augusztus 17.-én.
A további előnyomulásra Tegetthoff altábornagy augusztus 16.-án a délután folyamán a következő intézkedést adta ki: „Holnap, augusztus 17.-én, folytatjuk az előnyomulást Visoko felé. Ehhez a két oldaloszlop, melyek közül a baloldali az 52. gyalogezred 11. és 12. századával és 1/2 hegyi üteggel megerősíttetett, reggel 4 órakor indul külön kiadott utasítás szerint. A főcsapat pont félhétkor indul Lemaic ezredes dandárparancsnok parancsnoksága alatt a következő menetrendben: Elővéd: a 38. gyal. ezred I. zászlóalj és 1 huszárjárőr; főcsapat Polz ezredes dandárparancsnok parancsnoksága alatt: a 27. vadász zászlóalj, az 52. gyal. ezred I. zászlóalja, 11/2 hegyi üteg, egészségügyi intézet, 1 huszárszázad, málhásállat-század, poggyászvonat; utóvéd az 52. gyal. ezred 1 százada.”
Éjjel félegy órakor megkapta Tegetthoff altábornagy Dreger ezredes aznapi harc- és helyzetjelentését, amelyben jelezte, hogy 17.-én reggel 5 órakor indul s lehetőleg igyekezni fog a Visokonál várható harcnál közreműködni. Erre biztosan nem számíthatván, a hadosztályparancsnok még éjjel félkettőkor az 52. gyal. ezred 11/2 századát nyomban előre rendelte Visoko irányában.
Dreger ezredes jelentésével egyidőben vette kézhez Tegetthoff altábornagy báró Philippovič táborszernagy következő értesítését: „Han Bjelalovacnál teljes győzelem; a fölkelők szétugrasztva, azok legnagyobbrészét Visokora, a többit Kiseljak felé dobtuk vissza. Holnap Blažujig, holnapután Sarajevoba menetelek. Tud-e a VI. hadosztály engem követni? Erre nézve haladéktalanul értesítést várok.” Erre Tegetthoff altábornagy 17.-én éjjel 1 órakor következőleg válaszolt: „Úgy hírlik, hogy Visoko erősen meg van szállva. Hacsak lehet, Visokon túl előnyomulok, ellenben ma még meg kell várnom az élelmező oszlopot, mely tegnap Kakanjt érte el. Ha nem találok ellenállásra és ha a terep és az út állapota megengedi, igyekezni fogok 18.-án Vogosca-t, sőt esetleg magát Sarajevot is elérni.”
Augusztus 17.-én közbejött akadályok és súrlódások folytán a baloldalvéd 4 óra helyett csak negyedhétkor, Dreger ezredes csoportja pedig, miután az az intézkedést csak reggel félhatkor kapta meg, csak 6 órakor indulhatott el. Egyébként a jobb oldal biztosítására a hadosztályparancsnok a 1/2 27. vadászzászlóaljat rendelte ki a főmenetvonalat jobboldalt kísérő magaslatokon át s maga a főoszlop is, hogy a két oldalvédnek kellő térelőnyt engedjen, csak reggel félnyolc órakor kezdte meg előnyomulását Visoko felé. Az itten igen kedvező állást a Bosna mindkét partján a tüzérséggel is rendelkező fölkelők igen nagy számban és széles arcvonalban szállották meg. A két oldalvéd reggel 8 óra tájban bukkant az ellenségre, mire aztán Tegetthoff altábornagy az egész hadosztálynak harchoz fejlődését rendelte el. Délután 1 óráig tartó heves küzdelem után, amikor a mieinknek végre az ellenség mindkét szárnyát átkarolniok sikerült, utóbbi az egész vonalon megkezdte visszavonulását Sarajevo felé.
A mieink vesztesége 7 halottra és 80 sebesültre (köztük 2 tiszt) rúgott. Ebből az 52. gyalogezrednek a harcban részt vett 6 századára 5 halott és 64 sebesült, tehát a veszteségek oroszlánrésze esett.
Dreger ezredes és Müller tábornok csoportja, akit a hadtestparancsnokok másfél zászlóaljjal és 1 hegyi üteggel reggel 5 órakor a 6. hadosztály támogatására küldött Visoko felé, már csak bekövetkezett döntés után érkeztek a harc színhelyére.
Visokoban nagymennyiségű fegyver-, lőszer- és élemi-készlet esett a mieink kezébe, de a legfőbb előnyt az nyújtotta, hogy most már az út nyitva állott Sarajevo felé.
