1. A hadosztály előnyomulása Han Čadjavicaig.
Az Ó-Gradiskánál gyülekezett 7. hadosztály zöménél az átkelés biztosítására július 29.-én reggel egy 3 vontató hajóból összeállított kompon mindenek előtt a 22. gyalogezred 3 százada kelt át a túlsó partra, melyeket csakhamar Gradiskán alul pontonok segítségével átszállított 2 ugyanazon ezredbeli század követett. Ezen osztagok védelme alatt az utászok d. e. 9 óra 45 perc és 12 óra 30 perc között hadihidat vervén, azon az 5. dsidás ezred 2 századából álló előhad, majd a hadosztály törzse, utána a 22. gyalogezred többi részéből és 1 hegyi ütegből János Salvator főherceg parancsnoksága alatt álló elővéd kelt át.
Bosnyák Gradiska török védőrségének nagyobb része már előző napon megkezdte a visszavonulást Banjaluka felé, ahova a visszamaradt gyenge rész csapatjainak átkelése után, anélkül, hogy az átkelés ellen tiltakozott avagy azzal szemben ellenállást fejtett volna ki, szintén visszahúzódott. A lakosság csapatjainkat a legnagyobb előzékenységgel fogadta. Július 30.-án a hadosztály zömének többi része is akadály nélkül kelt át a Száván és azután Maglajaniig nyomult előre, ahol szakadó esőben táborba szállt. – Arra a hírre, hogy a további előnyomulásnál ellenséges ellenállás várható, herceg Württemberg altábornagy még aznap este egy gyalogsági osztagot Klasniceig tolt előre az ottani szoros birtokba vételére. – Július 31.-én hajnalhasadtával a hadosztályparancsnok 2 lovasszázadot küldött Banjalukáig előre, melyek csakhamar arról győződtek meg, hogy az ott volt mintegy 600 főnyi fölkelő csapat kisebb csoportokra oszolva a közeli erdőkbe húzódott vissza és hogy a város lakossága teljes nyugalommal várja csapataink odaérkezését. És tényleg d. e. 9 órakor a két huszárszázad, déltájban pedig az elővéd-dandár bántatlanul és harsány zeneszó mellett vonulhatott be a városba, melynek a 300 főnyi török védőrsége által éppen elhagyott erődjét egy vadász század szállotta meg. – Eközben a város előkelőségeiből alakult bizottság János Salvator főherceg előtt megjelenve, hódolatát és az osztrák-magyar fensőbbség elismerését fejezte ki. – Augusztus 1.-én a két műszaki század 1 gyalog század fedezete alatt a Sitnica-ra vezető út helyreállításán fáradozott, míg a többi csapatok Banjalukán pihenőt tartottak.
A Kostajnicánál kikülönítve volt 1. hegyi dandár parancsnoka, Villecz tábornok, július 29.-én a város polgármesterével és egy másik polgári hivatalnokkal a bosnyák parton fekvő Bosnyák-Kostajnicaba áthajózván, az éppen gyülésező tanácsnak tudomására hozta, miszerint vett parancsa szerint csapatjaival a határt át fogja lépni. A városi tanács nem is protestált e szándék ellen, míg a katonai parancsnok, más utasítás hiányában eleinte ellenállásra gondolt, csakhamar azonban beérte azzal is, hogy csapatjaink bevonulása ellen óvást emelve, osztagát fegyveres beavatkozás nélkül a határ mellől visszavonta. – Délelőtt 11 órakor a 46. gyalogezred a kijavított Una-hidon átkelvén, azonnal folytatta útját Novi felé. Mivel azonban Doberlinnél ellenséges puskatűzzel fogadták, az elővéd parancsnoka a mellékterep kikutatása céljából a további előnyomulást beszüntette. Eközben d. u. 3 óráig a tüzérség és a vonat is átkelt a hidon s a délután folyamán az egész oszlop együtt volt Doberlinnél, ahol az táborba szállt és a további előnyomulást Novi felé csak másnap folytatta, még pedig a kellő óvatossággal, minek folytán az elővéd csak estefelé érte el a nevezett várost.
Július 31.-én az oszlop Noviban egy kis helyőrséget visszahagyva, Prjedorig folytatta előnyomulását anélkül, hogy menetében az ellenség által bármikép is zavartatott volna; augusztus 1.-én a dandár Kozaracot, 2.-án Ivanjskat, 3.-án pedig Banjalukát érte el, ahonnan a hadosztály zöme e napon Dobrinjáig, augusztus 4.-én pedig Han Cadjavicaig nyomult előre.
A fontos Banjaluka állomásparancsnokául a hadosztály parancsnoka Sametz tábornokot, a 3. hegyi dandár parancsnokát hagyta vissza, akitől összeférhetetlen, ideges természete miatt ily módon szép szerivel szabadulni akart.