F) Az 1866. évi nyugat-németországi hadjárat.
Ennek a hadjáratnak ugyan vajmi kevés köze van a magyar nemzet hadtörténelméhez, de azért az 1866. évi háború történetének, illetve hadtörténelmének teljessége kedvéért mégis legalább vázlatosan foglalkozunk vele.
Az Ausztriával szövetkezett német államok ellen a poroszok és néhány északnémet fejedelem Vogel von Falkenstein gyalogsági tábornok parancsnoksága alatt az 50.000 főnyi VII. hadtestet állították. Ehhez a később Majna-hadseregnek nevezett hadtesthez július hava folyamán még mintegy 6000 főnyi csapat csatlakozott. Ennek a hadtestnek Beyer-hadosztálya július közepén Wetzlarnál, Goeben-hadosztálya Mindennél, Manteuffel-hadosztálya pedig az alsó Elbe mentén Hamburg mellett Altona-nál gyülekezett. Vogelnek mindenekelőtt Hannovert, majd a Majna-vonalat kellett megszállnia, mihez képest hadműveleteit mindenekelőtt Hannover, majd onnan déli irányban Fulda felé kellett intéznie.
E seregtestek ellen Nemes Arendtschildt tábornok parancsnoksága alatt, a még be nem fejezett mozgósítás következtében hadműveletekre még fel nem készült, mintegy 20.000 embert számláló hannoveri hadsereg június közepe táján Göttingennél összpontosul. Ezenkívül Sándor hesseni herceg parancsnoksága alatt a württembergi, badeni, hesseni, nassaui és osztrák csapatokból állott s 42.000 embert számláló VIII. szövetséges hadtest június 26-ikáig a Majna melletti Frankfurt és Darmstadtnál gyülekezett, Károly bajor herceg parancsnoksága alatt pedig, ki később az összes szövetséges csapatok főparancsnoka lett, a bajor-hadsereghze tartozó és 49.000 emberből álló VII. szövetséges hadtest június közepéig Bambergnél és Schweinfurtnál. A szövetségesek hadműveletei terve abból állott, hogy a június végével befejezendő mozgósítás után a VII. hadtest Schweinfurtból, a VIII. pedig Frankfurtból akként induljon el, hogy a két hadtest július 7.-én Fuldatól északra Hersfeldnél egyesülhessen a szintén oda irányítandó hannoveri hadtesttel.
Ennek a szándéknak a végrehajtását a poroszok meghiúsították, akik június 15.-én megkezdvén előnyomulásukat, a Goeben-hadosztály már június 17.-én megszállotta Hannovert, a Beyer-hadosztály pedig június 19.-én, részben vasuton Casselt érte el. Ennek hírére Arendtschildt elhatározta, hogy hadtestével Langensalza–Eisenachon át a Majna felé vonul el s június 25.-én el is érte Langensalzát, de itt tanácstalanul megállapodott. Ámde ugyane s részben a következő napon a poroszok részén a Goeben-hadosztály Eisenachot, a Beyer-hadosztály Kreuzburgot, a Manteuffel-hadosztály zöme Göttingent, ennek Flies tábornok parancsnoksága alatt álló s mintegy 8000 embert és 6 löveget számláló különítménye pedig a hannoveriek hátában Gotha-t érte el.
Vogel tábornok június 27-ikére központias támadás végrehajtását rendelte el Langensalza ellen, ámde Goeben ama hamis hír által félrevezetve, hogy a bajorok déli irányból Eisenbach felé előnyomulóban vannak, nem mert onnan elmozdulni s így csak Flies tábornok különítménye hajtotta végre a támadást, melyet a hannoveriek fölényesen visszavertek. Mindazonáltal Arendtschildt arra a hírre, hogy most már Manteuffel is közeledett Mühlhausen felől, június 29.-én lerakta a fegyvert.
A poroszok erre Eisenachnál egyesültek, hogy a két délnémet hadtest ellen működjenek. A szövetséges VII. hadtest a hannoveriek szorult helyzetéről értesülvén, június 22.-én megkezdte előnyomulását Schweinfurtról Meiningen, lovas dandárával pedig Fulda felé s június 30.-án Meiningenbe érkezett, a VIII. hadtest pedig július 2-áig Giessenbe ért. Meiningenben Károly bajor herceg a hannoveriek fegyverletételéről értesülvén, a VII. hadtesttel Fuldának vett irányt, hogy a szintén arrafelé tartó VIII. hadtesttel egyesüljön. Ámde a poroszok előnyomulásukat Langensalza–Eisenach környékéről Fulda irányában július 1.-én megkezdvén, 4.-én Dermbachnál a szövetséges VII. hadtest előcsapataira bukkantak, mely összeütközés után mindkét fél odahagyta a harcteret és visszavonult. A poroszok azonban csakhamar ismét visszafordultak és Fuldára meneteltek, ahova főerejükkel, most már Majna-hadsereg név alatt, július 6. és 7-ike folyamán érkezett meg.
Közben a szövetséges VII. hadtest a Saale mögé, a VIII. hadtest pedig Frankfurtba ment vissza. A poroszok által július 8.-án Bruckenaun keresztül megkezdett előnyomulás július 10.-én a VII. hadtesttel a Saale mellett a kissingeni és hammelburgi ütközetekre vezetett, amelyek a bajorokra kedvezőtlenül végződvén, a VII. hadtest Schweinfurt irányában vonult vissza.
Ezalatt a Fulda irányában előnyomuló VIII. hadtest, még mielőtt ideérkezett volna, a bajorok visszavonulásáról értesülvén, a maga részéről Frankfurtba tért vissza és most már a Majna mentén igyekezett a VII. hadtesttel egyesülni.
Ámde a Majna-hadsereg az utóbb említett hadtest visszaverése után Kissingen–Hammelburg mellől a szövetséges VIII. hadtest ellen fordult, mely július 14.-én kezdte meg az előnyomulást Aschaffenburgon át Würzburg felé, hogy az oda visszavonult VII. hadtesttel egyesüljön. Ámde a mondott napon a VIII. hadtest előcsapatai Aschaffenburgnál megveretvén, Sándor herceg hadtestével Darmstadtra húzódott vissza, hogy onnan Miltenberg–Tauber-Bischofsheimon át keresse az egyesülést a VII. hadtesttel, ami július 21.-én tényleg sikerült is.
A jelentékenyen megerősített Majna-hadsereg, most már Manteuffer tábornok parancsnoksága alatt, megkezdvén előnyomulását Frankfurtból Würzburg felé, az július 24. és 26-ika között a Tauber-Bischofsheim és Wüzrburg között ismételten vívott kisebb ütközetekre vezetett, melyek után a szövetségesek a würzburgi fellegvár megszállva hagyása mellett ezt a várost is odahagyni kényszerültek.
A poroszok július 27.-én megkezdték ugyan az említett fellegvár lövetését, azonban eredménytelenül, de a közben létrejött fegyverszünet a további ellenségeskedéseknek véget vetett.