vi) További események a königgrätzi csatáig.
vi) További események a königgrätzi csatáig.
Június 30.-án az osztrák hadsereg, mint fentebb láttuk, végre együtt volt a hadseregparancsnokság által kívánt s a döntő csata megvívására előnyösnek vélt területen, a josefstadt–miletin–horitzi erősnek tartott állásban. Az ellenségről a hadseregparancsnokság tudta, hogy annak kisebb része, a trónörökös vezette 2. hadsereg Königinhof és Gradlitz, a nagyobbik rész pedig Jičin környékén ért el s így ez utóbbi máris a hadseregnek Königgrätzen átvezető majdnem védtelen visszavonulási vonalán áll. Ezért a hadseregparancsnokság a végre nagynehezen elért „erős állásban való döntő küzdelem eszméjét feladva, az említett napon, június 30.-án délután, a Königgrätzen át vezető hadműveleti vonal közvetlen biztosítása céljából a hadseregnek az e kis váracskától nyugatra és északra, a Bistritz-folyó mögött fekvő területre való visszavételét határozta el,* s nyomban ki is adta az erre vonatkozó intézkedéseket és július 1.-én estig a hadtestek el is foglalták az ezek szerint kijelölt helyeiket. Ámde Benedek táborszernagy az utóbb említett napon a hadseregnek Pardubitzon át az Elbe folyó mögé való visszavételét határozta el, azonban látva hadseregének törhetetlen bátorságát és nagyarányú harcvágyát és mivel a poroszok nem túlságos erélyesen folytatták előnyomulásukat, július 2.-án a további visszavonulás gondolatát elejtette* és elhatározta, hogy 3.-án esetleg a csatát a Bistritz mentén elfogadja s ennek megfelelően – július 2.-án éjjel elrendelte, hogy a hadsereg az említett folyó balpartján harckész állapotba helyezkedjék. Az ellenség helyzetéről a hadseregparancsnokság csak felületesen volt tájékoztatva. Azt tudta, hogy a porosz 1. és az Elbe-hadsereg előcsapatai már egészen közel jutottak a Bistritzhez, a 2. hadsereg hollétéről ellenben teljes tájékozatlanság uralkodott.
Az osztrák vezérkari mű ehhez a következő kommentárt fűzi: „Für das Armeekommando waren schwere Stunden angebrochen. Es konnte sich der Erkenntnis nicht mehr verschliessen, dass seine Pläne durchkreuzt und dass die Operationen völlig misslungen waren. Die Armee war nun wohl in der ihr seit Beginn der Operationen zugedachten Stellung, aber unter höchst ungünstigen Umständen angelangt ... Fünf Korps, also mehr als die Hälfte der Armee, hatten bereits gefochten, und vier davon hatten dabei ausserordentlich gelitten ... Der Gesamtverlust war auf mehr als 30.000 Mann zu schätzen ... Alle Korps ohne Ausnahme waren ermüdet und erschöpft und durch die bisherigen Misserfolge wohl auch gebeugt. – Trug sich das Armeekommando noch tagsvorher mit der Hoffnung, es in der von der Armee erreichten Position doch noch auf eine Schlacht ankommen lassen zu können, so musste endlich diese Hoffnung aufgegeben werden, als im k. k. Hauptquartier Nachrichten eintrafen, dass das I. und sächsische Korps, welche beide in der Schlachtstellung neben dem III. die Front gegen West zu nehmen gehabt hätten, desorganisiert und erschöpft zur Armee stiessen. Dabei stand der bisher überall siegreiche Gegner mit der kleineren Hälfte im Norden der Position und der grösseren schon bei Jičin in der Richtung auf die beinahe entblösste Rückzugslinie der Armee. – Unter diesen Umständen war an ein Ausharren und die Annahme des Kampfes in der von der Armee eingenommenen Stellung nicht zu denken, und es ward daher, da alle Gründe dafür sprachen, der Rückzug beschlossen.”
Elhatározásáról Benedek június 30.-án d. u. 5 óra 30 perckor Königgrätzből a következő távirattal tett jelentést: „Débacle des I. und sächsischen Armeekorps nötigt mich, den Rückzug in der Richtung von Königgrätz anzutreten.” – Július 1.-én d. e. 10 óra 30 perckor a táborszernagy a helyzetet még vigasztalanabbnak látta s ezért most már ezt táviratozta Őfelségének: „Bitte Euere Majestät dringend, um jeden Preis den Frieden zu schliessen. Katastrophe der Armee unvermeidlich.” – Erre a következő válasz érkezett: „Einen Frieden zu schliessen unmöglich. Ich befehle – wenn unausweichlich – den Rückzug in grösster Ordnung anzutreten. Hat eine Shclacht stattgefunden?” – Benedek erre éjjel 11 órakor következőleg válaszolt: „Euer Majestät Telegramme erhalten. – VI. und X. Korps haben ausserordentlich, VIII. Korps sehr stark gelitten; I. Korps, wie ich mich heute persönlich überzeugt, und sächsisches Korps teilweise ebenfalls ausserordentlich hergenommen und brauchen mehrere Tage, um sich zu sammeln; auch das IV. Korps hat Verluste gehabt. Von acht Korps sind mithin, ohne Schlacht, bloss nach partiellen Gefechten, nur zwei ganz intakt, aber auch diese sowie die Kavallerie- und Artilleriereserve sehr fatiguiert; brauchen alle notwendig Erholung und Beschuhung und sonstige Bedürfnisse, X. Korp insbesondere auch Kochgeschirre. Die grossen Verluste entstanden hauptsächlich durch Zündnadelgewehrfeuer, von dessen mörderischer Wirkung alle ohne Unterschied impressioniert blieben, die im Gefechte waren. Alles dieses zwang mich, nach gestrigen Erfahrungen und telegraphisch gemeldeten Débacle des I. und sächischen Korps hieher zu repliiren. Auf dem Wege fand ich den massenhaften Train der Armee, der nicht mehr weit genug zurück disponiert werden konnte, und wenn unter solchen Umständen ein energischer Angriff des Gegners erfolgt wäre oder noch erfolgt, bevor das I. Korps und die Sachsen wieder geordnet und die Armee sich einigermassen erholt haben, wäre Katastrophe unvermeidlich. Glücklicherweise drängt der Feind heute bis zur Stunde nicht; ich lasse daher morgen die Armee ruhen und den Train zurückdisponieren; kann aber nicht länger hier bleiben, weil bis übermorgen Mangel an Trinkwasser in den Lagern eintreten wird, und setze am 3. den Rückzug gegen Pardubitz fort. – Werde ich nicht überflügelt, kann ich auch auf die Truppen wieder zählen und ergibt sich die Gelegenheit zu einem Offensivstosse, so werde ich ihn machen, sonst aber trachten, die Armee so gut, wie möglich wieder nach Olmütz zu bringen und Euer Majestät Allerhöchste Befehle, soweit es nur immer in meinen Kräften steht, gewiss aber mit unbedingter Aufopferung ausführen.”
Ehhez valószínűleg nagyban hozzájárult az Őfelségétől kapott következő távirat is: „Obschon seit Ihren Berichten vom 27. und 28. v. M. aus Josefstadt, dann der telegraphischen Meldung vom 29. aus Dubenetz das Resultat der Operationen Mir unbekannt ist, so habe ich – trotz der Nachricht bezüglich des auf Königgrätz nötig gewordenen Rückzuges – das feste Vertrauen, dass Ihre energische Führung demnächst günstige Erfolge erzielen und Ihre Kraft die Ordnung erhalten wird.”
A poroszok részén június 30.-án Vilmos király a nagy főhadiszállással Berlinből a hadsereg körletébe utazott el s ezt megelőzően táviratilag elrendelte, hogy Frigyes Károly csoportja, vagyis az 1. és az Elbe-hadsereg feltartóztatás nélkül Königgrätzre nyomuljon előre, míg a 2. hadsereg parancsot kapott, hogy a felső Elbe mentén kitartson és készen álljon arra, miszerint Königinhofon át az 1. hadsereghez csatlakozzék. Ebből kifolyólag állott június 30.-án este: az Elbe-hadsereg Liban és Jungbunzlau között, az 1. hadsereg Jičin környékén, a 2. hadseregből az I. hadtest Pilnikaunál, a gárda-hadtest Königinhofnál, az V. és mögötte a VI. hadtest Gradlitznál. Július 1.-én a 2. hadsereg csak valamivel nyomult tovább előre és a porosz trónörökös Königinhofba tette át főhadiszállását; az 1. hadsereg Miletin–Hořitz, az Elbe-hadsereg élével Hoch-Wesely környékét érte el; a nagy főhadiszállás Sichrowig ment előre. Július 2.-án az Elbe-hadsereg Smidařig jutott előre és egyúttal közelebb vonult az 1. hadsereghez; ez és a 2. hadsereg 2.-án pihenőt tartottak. A nagy főhadiszállás Jičinbe költözött át* és abban a hiszemben volt, hogy az osztrák hadsereg az Elbe mögé, a Josefstadt és Königgrätz közötti területre vonult vissza; ezért július 3.-ára azt határozta, hogy az Elbe- és a 1. hadsereget Chlumec–Neubidžow–Hořitz vonaláig rendeli előre, míg a 2. hadseregnek előző napi állásában meg kellett volna maradnia s emellett mindhárom hadseregnek előre felé felderítenie kellett. Ha ebből az derülne ki, hogy az erős állásban levő ellenség központias megtámadása túlnagy nehézségekkel járna, vagy hogy az ellenség fentebb említett állását is elhagyta már, akkor a nagy főhadiszállás az előnyomulást Pardubitz irányában folytatni és az osztrák sereget megkerülni szándékozott.*
A július 2-iki kölcsönös helyzetet a XXII/18. számú melléklet mutatja.
Strobl, Königgrätz, 13: „Ergaben die Rekognoscierungen die Möglichkeit, die kais. Armee in ihrer vermuteten Stellung in Front und Flanke anzugreifen, so sollte dies im Laufe der nächsten Tage geschehen. Erwiese sich dagegen die Position der Österreicher zu stark, dann sollte sie mittels eines über Pardubitz gerichteten Flankemarsches der gesamten preussischen Streitkräfte umgangen werden.”
){kind=link}