HUSZONKILENCEDIK FEJEZET. Az osztrák fősereg és a déli hadsereg műveletei, valamint az erdélyi események junius hó elejéig. Az ös…

Teljes szövegű keresés

HUSZONKILENCEDIK FEJEZET.
Az osztrák fősereg és a déli hadsereg műveletei, valamint az erdélyi események junius hó elejéig. Az összes osztrák seregtestek állása és beosztása a főparancsnokságnak Haynau által történt átvétele idején.
Welden a parancsnoksága alatt álló osztrák fősereget a komáromi csata után* Pozsony tájékára rendelte vissza, ahol az április utolsó napjaiban következőleg helyezkedett el: az I. hadtest Simunics alatt Pozsonyban és annak közvetlen környékén, a II. hadtest Csorics alatt a Duna jobb partján Köpcsény (Kittsee) és Miklósfalva (Nickelsdorf) között állott fel, mely előtt Győr és Magyar-Óvár között Schlick III. számú hadteste foglalt állást; utóbbinak egyik dandára a Szigetköz biztosítására Hédervárnál állott, míg a Wyss dandár a jobb oldalba, a kapuvár-soproni országút biztosítására különíttetett ki. Wohlgemuth IV. számú hadteste, mely a nagysallói csata után a Vág mögé huzódott vissza*, zömével még hátrább, Nagy-Szombat és Szempc (Wartberg) között állott fel.
Lásd a II. kötet 107. oldalán.
Lásd a II. kötet 100 oldalán.
Ezzel a felállítással Welden Bécsnek, a magyaroknak előreláthatólag arra felé folytatandó támadó műveletei ellen, az oroszoknak ez időben már elhatározott segélynyújtásának bekövetkeztéig, közvetlen fedezését célozta, mert oly kedvező körülményekre, hogy Görgey seregét a komáromi csata után Buda alá, ne pedig az egyedüli helyes irányban, a kolera és egyéb betegségek által 12.000 fővel megcsappant, s így 34.000 főre leolvadt és a folytonos visszavonulás és csatavesztések által már különben is erősen megviselt ellenség nyomában Bécs felé vezesse, ily vérmes reményeket valóban nem táplált és nem is táplálhatott az osztrák sereg fővezére. Miután a magyarok elvonulása Buda alá ténnyé vált, Welden az említett állásban seregét mindenekelőtt kiegészíteni és szükségletekkel ellátni szándékozott, mi célból az olasz hadszíntérről és az osztrák tartományokból jelentékeny erősbítéseket vont magához, úgy hogy serege már május közepe táján újból 60.000 főre emelkedett.
A főseregnek további jelentékeny erősbítéséül szolgált a május vége felé ahoz csatolt Vogl hadtest is, melyet, mint tudjuk, Hammerstein lov. tábornok még április elején küldött be Gács-országból Felső-Magyarországba.* E hadtest rendeltetése volt a legfontosabb kárpáti átjárókat a majdan utánnyomuló orosz hadoszlopok számára szabaddá tenni és az ország északi részeiben működő magyar mozgó és szabad csapatokat lekötni, illetőleg ártalmatlanná tenni. E mozgó és szabadcsapatok legkiválóbbjai voltak: Szemere védserege a felső Tisza mentén, kivált Beregmegyében, Dembinskinek Kassa-Eperjesnél gyülekező északi serege, Beniczky mintegy 1000 főnyi szabad csapata, mely a losonci rajtaütés után a felső Vág-völgybe vonult, hogy ott a már előbb Kassa-Eperjesnél széjjelvert*, de most újból szervezkedett tót önkénteseket ismét szétkergesse és végre Görgey Ármin mozgó hadoszlopa, mely a váci ütközet után a bányavárosok felé indíttatott el.*
A hadtest erejét és beosztását lásd a II. kötet 93. oldalán.
Lásd a II. kötet 31. oldalát.
Lásd a II. kötet 91. oldalát.
Ez utóbbi április 18-án Selmec alá érve, ezt a várost jelentéktelen csatározás után birtokába ejtette. A vele szemben álló Trenck ezredes erre összes csapatjait Szent-Mártonban összpontosította, itt azonban Görgey által az április 22. és 23-ika közötti éjjelen újból megtámadtatván, Strecsnón át Varinba vonult el. Szent-Mártonból Görgey egy kisebb különítményt jobb oldalának biztosítása végett az Árva völgybe rendelt ki, ahol az Beniczky szabad csapatával egyesülve, részt vett a tót önkénteseknek április 28-án Alsó-Kubinnál történt ujból való széjjelveretésében. Görgey mozgó hadoszlopának zömével ezalatt Trencket követte Varinba s azt május 1-én a Jablunkai szoros felé szorította vissza. Ekkor vette a tudósítást, hogy Vogl hadteste a Vág völgynek vette irányát, miért is Görgey oda visszatérve, zömével Rózsahegyet, egy kisebb különítménnyel pedig Szent-Miklóst szálotta meg.
Vogl hadtestéből legszélsőbb balszárnyoszlop gyanánt a Stryj körül összpontosult Barco-dandár nyomult be a Vereckei szoroson át Munkács felé az országba, miután április 19-én a Vereckei szorosnál őrt álló 21. honvéd zászlóaljat a Munkács közelében fekvő Podhering helységig visszanyomta. Itt azonban az utóbbinak néhány rendes század és 4 ágyú, valamint számos fölkelt nép is segítségére jővén, Martini őrnagy ekként rendelkezésre álló erejével nemcsak feltartóztatta az ellenség további előnyomulását, hanem azt visszatérésre is késztette.
A Vogl hadtest legerősebb, Ludwig vezérőrnagy által vezetett dandára, melyhez maga Vogl altábornagy is csatlakozott, Duklánál gyülekezett, honnan annak elővédje már április 8-án tolatott előre a határon át Eperjes felé, végül pedig a Benedek-dandár Lőcsének irányíttatott. A tulajdonképi hadmozdulatokat az utóbbi két dandár csak április vége felé kezdte meg s miután Vogl Kassa körül nagymérvű ellenséges csapatösszpontosításokról, továbbá Beniczky előnyomulásáról Losoncról Rozsnyó felé és egyidejüleg a császári főseregnek visszavonulásáról is értesült, eredeti irányát megváltoztatva, Poprád felé tért le, hogy onnan a Vág völgyén át lépjen érintkezésbe a határ felé visszahuzódó fősereggel.
Dembinski erről értesülvén, Bulharyn ezredest rendelte ki ellene 4 zászlóalj gyalogsággal, 2 század vadásszal, 400 újonnan fölszerelt guerillával, 4 század huszárral és 14 ágyúval Bélán, Hámoron, Jekelfalván és Krompachon át, ahova az május 5-én érkezett meg; sőt miután a Barco-dandár visszavonulásáról értesült, Dembinski is ide vette irányát s Bulharyn hadoszlopát Szepesváralján érte utol. Ezalatt Vogl hadtestével, melyet Poprádon a guerillák egyik kitűnő vezére, Kornides őrnagy éjjeli felriasztással lepett meg, továbbvonult Hibbére, Dembinski pedig ahelyett, hogy üldözőleg követte volna, irányt változtatva, Eperjes-Bártfa felé vette útját, hogy kedvenc eszméje, a gács-országi expedició kiviteléhez fogjon, minek végrehajtását azonban a kormány, mint már előbb említettük, az április 14-iki minisztertanács határozata alapján jónak látta beszüntetni.
Vogl Hibbére érve, megtudta, hogy Szent-Miklóst és Rózsa-hegyet magyar csapatok – Görgey Ármin mozgó hadoszlopa – tartják megszállva, minek folytán elhatározta, hogy az ellenséges állást a Tarnócon és Malatinán át vezető nehézkes hegyi úton megkerüli, ami sikerült is neki s így május közepe táján Alsó-Kubinon át Zsolnára érkezett, honnan fennakadás nélkül folytathatta útját Trencsén felé. Miután ide Gácsországon keresztül a Barco-dandár is bevonult, az újból egyesült hadtest az osztrák fősereg kötelékébe lépett.
Welden már a Vogl hadtestnek ezen csatlakozó menete alatt, május közepén az újonnan beosztott és kiegészített fősereggel, melyet az ugyanezen időben Krakkóból Hradischra vasúton szállított Panjutin 9. számú orosz hadosztálynak is támogatnia kellett, a Budavárában körülzárt Hentzi fölmentését határozta el, mi célból seregét következőleg csoportosította: Wohlgemuth IV. hadtestének Theissing dandára Galgócot, Perin dandára Szeredet, Herzinger dandára Trencsént, Jablonowsky dandára pedig a Vogl hadtesttel leendő összeköttetés helyreállítása végett Vág-Ujhelyt szállotta meg. Az utóbbi hadtest beérkezése után két dandárba osztatott be, melyek közül a Barco dandárnak Zsolnát, a Benedek dandárnak pedig Trencsént kellett megszállania, egyidejüleg pedig a Galgócon álló dandárnak Nyitra felé, a Szereden állónak Mocsonok felé, a Trencsénben álló Herzinger dandárnak pedig Bánon át Zsámbokrét felé kellett előnyomulnia, mely mozdulathoz a Várda és Diószeg között álló III. hadtestnek Schwarzenberg herceg alatt Sellye és Vásárut irányában kellett csatlakoznia. A Csorics parancsnoksága alatt álló II. hadtest csallóközi állásából a magyaroknak Komáromból esetleg kiinduló mozdulatait ellensúlyozni s szükség esetén a III. és IV. hadtestet előnyomulásában támogatni volt hivatva s végül a régi III. hadtest csapatjaiból alakult és Schlick parancsnoksága alatt megmaradt I. hadtestnek dunajobbparti állásában meg kellett maradnia. Általános tartalék gyanánt Panjutin orosz hadosztálya szolgált, mely e célból Magyar-Bródon át két oszlopban szintén a Vág völgyébe vonatott.
Ebből a csoportosításból Welden terve szerint a III. és IV. hadtestnek, - melyek fölött a főparancsnokságot az olasz hadszíntérről felrendelt báró Haynau altábornagy volt átveendő, - összhangzásban a betörendő orosz főhadsereg jobb szárnyával, Nyitra-Léván át Vác irányában kellett támadólag előnyomulnia, mialatt a másik két hadtest a Duna mentén inkább védőleges magatartást volt követendő. Az ebből kifolyó seregmozdulatok a bal szárnyon már kezdetüket is vették, midőn május 24-én Weldennek egyrészt Buda eleste, másrészt pedig a varsói megállapodások eredménye is tudomására jutott, melyek szerint a támadó mozdulatokat úgy osztrák, mint orosz részről egy időben, vagyis az orosz hadakra való tekintettel, csakis június közepe táján lehetett megkezdeni. Ennek folytán Welden a már folyamatban levő mozdulatokat azonnal beszüntette és seregét a következő várakozó állásba helyezte: Barco dandára Zsolnánál hagyatott, hogy egyidejüleg a Jablunkai szorost is biztosítsa; Benedek dandára a Hradisch felől jövő út fedezése céljából Trencsénnél maradt; a IV. hadtest egyik dandára Galgócot szállotta meg, annak többi 3 dandára pedig Nagy-Szombat és Pozsony között helyeztetett el. Panjutin hadosztálya szintén Nagy-Szombatba rendeltetett, ahova junius 1-ével kellett beérkeznie. A II. hadtest a Csallóközben, a III-ik Pozsony tájékán maradt; úgyszintén megtartotta állását a Duna jobb partján felállított, s előcsapatjaival Csornát megszállva tartó I. hadtest is.
Miután mindezek a mozdulatok végre voltak hajtva, Welden megrendült egészségi álapotára hivatkozva, Ő Felségénél a főparancsnokság alóli felmentését kérelmezte s egyidejüleg utódjául báró Haynau altábornagyot hozta javaslatba. Így lett ez utóbbi a Magyarországon és Erdélyben működő összes osztrák haderők főparancsnokává, mely alkalomból egyszersmind táborszernaggyá is kineveztetett. Mielőtt a közvetlen parancsnoksága alá lépő fősereg hadrendjét közölnők, előbb a déli és délkeleti hadszintéren időközben történteket kell röviden felemlítenünk.
Midőn Welden a dunai fősereg parancsnokságát átvette, Jellacsics hadteste annak közvetlen kötelékéből oly céllal és rendeltetéssel vált ki, hogy Eszékre menetelve, ott a délvidéken működő összes szerb és osztrák seregrészekből alkotandó úgynevezett déli seregnek magvát képezze. E szerint ennek elemeit alkották: a bán hadteste; Mayerhoffer szerémi hadteste, melynek Lederer dandára Szegszárdtól Eszékig kordonszerű felállításban volt, Mamula dandára pedig Péterváradot zárta körül Kamenic felől*; további alkotórész gyanánt Theodorovics altábornagy szerb-osztrák hadteste volt hivatva szolgálni, kinek műveletéről Perczel ellen már volt alkalmunk szólani*; hasonlóan megemlékeztünk már Malkowsky altábornagynak volt erdélyi hadtestéről is. A déli hadsereg kötelékéhez tartozott továbbá Temesvár és Arad védőrsége és ahhoz voltak csatolandók a Horvátország- és Szlavóniában elszórtan működő csapatrészek is, melyek nagyobbára a Dráva mentén kordonszolgálatot végeztek, megjegyezvén, hogy Knezevics ezredesnek Nagy-Kanizsára, valamint Reiche ezredesnek Pécsre és Siklósra előretolva volt különítményei szintén ezekhez számíthatók.
Lásd a II. kötet 26. fejezetét.
Lásd a II. kötet 27. fejezetet.
A bánnak a Hartlieb- és Dietrich gyalog- és az Ottinger lovashadosztályból álló 15.800 főnyi és 74 löveggel ellátott hadteste az április 23-áról 24-ikére hajló éjjel indult el a Duna-Pentelénél álló Horváth-féle portyázó különítménnyel, mint elővéddel az élen a fővárosok környékéről Eszékre s 26-án Adonyt, 27-én Duna-Pentelét érte el, honnan Földvrá-Pakson át Tolnára folytatta útját, ahova csak május 1-én érkezett meg s ahol a következő napon pihenőt tartott. Május 3-án a hadtest Szegszárdig, 6-án pedig Mohácsig jutott, ahol újból 2 napi pihenőt tartott. Május 9-én a hadtest Lakot s végre 10-én Eszéket érte el, melynek környékén, részben még a Dráva balpartján, laktáborokba vonult, melyekből az újonnan kiegészített és az alábbi hadrend szerint beosztott déli hadsereg csakhamar megkezdte támadó előnyomulását a magyar déli hadsereg ellen, miről később számolunk majd be részletesebben.
Erdélyben Bem kivonulása alkalmával mindössze Déva és Gyulafehérvár maradt az osztrákok kezében és pedig az előbbit Kudlics főhadnagy parancsnoksága alatt mindössze 60 ember tartotta megszállva, az utóbbiban pedig August ezredes parancsnokolt 10 gyalogszázad és 48 lovas fölött. Dévát Forró ezredes zárta körül 2000 emberrel és 6 ágyúval ésmindannak dacára a vár – ha ugyan annak lehet nevezni, csak május 27-én adta meg magát víz és élelmiszerek hiányában. Gyulafehérvár körülzárását Bem eltávozása alkalmával, mint tudjuk, Kemény ezredesre bízta,* akitől a körülzáró had parancsnokságát április 20-án Stein ezredes vette át, de a várral szemben sem ez, sem amaz nem vergődhetett zöld ágra.
Lásd a II. kötet 166. oldalát.
Különben is mindkét erősségnél sokkal számottevőbb tényező gyanánt szerepelt az oláh fölkelés Janku vezetése alatt Erdély délnyugati részeiben s kivált az Aranyos és Felső-Fejér-Kőrös oláhlakta vidékeken. Bem ennek érzetében a Bánságba történt elindulása előtt az oláhokkal egy Drágos nevű oláh származású belényesi képviselő közvetítése mellett békealkudozásokba bocsátkozott, melyek, ha teljes eredményre nem is vezettek, de legalább egyidőre megszüntették a magyarok és oláhok között dühöngő s a legkegyetlenebb vad mészárlássá elfajult faj és nemzetiségi harcot, mely az oláh fölkelők és az azok fékentartására az Aranyos, Szamos és Kőrös-völgyébe kiküldött Kemény Farkas, báró Eglofstein alezredesek és Trángus őrnagy vezette csapatok, valamint a két különféle nemzetiségű népség között is úgyszólván szünet nélkül napirenden volt.
Ámde még ennek a lappangó nyugalomnak is csakhamar vége szakadt. A fenti magyar nemzetőr csapattesteken kívül ugyanis még egy negyedik is működött Zaránd felől az oláh fölkelők ellen, melyet eleinte Csutak őrnagy vezetett, de miután ez Brádnál tovább haladni nem tudott, tőle május elején Hatvany őrnagy szabadcsapatvezér vette át a parancsnokságot, aki még a békealkudozások folyama alatt felhatalmazást kért Kossuthtól, hogy dandárával váratlanul reávethesse magát az Abrudbányánál Janku vezénylete alatt álló nagyszámú oláh fölkelőkre, kiket ily módon teljesen szétszórhatni vélt. A kormányzó, sajnos meghajolt a kérelem előtt s megadta az engedélyt a támadásra, melyet Hatvany 1500 főnyi dandárával május 6-án végre is hajtott s eredménye lőn, hogy a mit sem sejtő Janku fölkelő hada tényleg széjjelveretett. Ezen aztán az oláh vezérek annyira feldühödtek, hogy mindenekelőtt Drágost többekkel együtt, akik a kibékülést javasolták volt, agyonverték, nemsokára pedig Janku csapatait Topánfalvánál újból összeszedve, már május 8-án megtámadta a még mindig Abrudbányánál álló Hatvanyt. Ennek csapatai, s főleg a Klein vezénylete alatt álló halálfős német légió, hősiesen állottak ellent, de elvégre is a másnap reggeli 3 óráig tartó harc a magyarok visszavonulásával végződött.
Hatvany Brádnál újból összeszedvén csapatait, május 16-án másodízben megtámadta Jankut Abrudbányánál, de az utóbbi most résen volt és az oláh fölkelők oly nagy tömegét állította minden oldalról a gyenge magyar had ellen talpra, hogy annak állítólag csak mintegy 200 főnyi maradványa törhetett magának útat a Dévát körülzáró magyar csapatok felé.
Czetz az oláh fölkelés elnyomása céljából május 23-án Beke ezredest 2 zászlóaljjal és 4 löveggel Zalathna és Topánfalva felé, 1 zászlóaljat Déváról Brád felé, később pedig, június elején, Inczédy portyázó különítményét Zarándmegyébe rendelte ki. Május 26-án hajnalban a mócok egy 800 főnyi, 3 löveggel ellátott oszlopa a Zalatna felé útban levő Beke ezredest hátban támadta meg, aki azonban a gyulafehérvári ostromsereg egy különítményének segítségével az oláh hadat fényesen visszaverte. Erre május 30-án Janku személyesen vezetett egy 7000-8000 főnyi fölkelt hadat a Tövis, Borbánd és Maros Portus vonalában álló gyulafehérvári ostromsereg ellen, de utóbbi által érzékeny veszteség mellett visszaveretett.
Az e kegyetlen fajharcokról szóló hirek, nemkülönben a küszöbön álló orosz betörés Bemet arra bírták, hogy június közepe előtt a Bánságból személyesen visszatérjen Erdélybe, hogy annak védelmét újból maga vegye kezébe.
Most pedig lássuk az osztrák sereg beosztását és hadrendjét a főparancsnokságnak Haynau által történt átvétele idejében, a nyári hadjárat tulajdonképeni megkezdése előtt.
Hadsereg főparancsnokság.
Főparancsnok: báró Haynau Gyula táborszernagy.
Vezérkari főnök: Raming alezredes.
Tüzér igazgató: Hauslab tábornok.
Hadmérnök igazgató: Platzer alezredes.
A) A dunai hadsereg.
I. Hadtest.
Parancsnoka: Schlick altábornagy.
Vezérkari főnök: báró Gablenz őrnagy (később Maroicsics őrnagy, végül Kochmeister őrnagy).
1. hadosztály; par. Herczeg Liechtenstein Ferenc altábornagy.
Wyss tábornok (később báró Schneider ezredes) dandára: a 14. vadász zászlóalj fele, a Schönhals ezred 1. és 3. zászlóalja, a Hess ezred 3. zászlóalja, 1 badeni landwehr zászlóalj, a Schlick-féle 6 fontos üteg; összesen 4 1/2 zászlóalj, 6 löveg.
Báró Bianchi tábornok dandára: 1 zászlóalj Császár vadász, 6. vadász zászlóalj, a Polombini ezred 1. és 2. zászlóalja, a Károly főherceg ezred 3. zászlóalja, kombinált Braisach zászlóalj, 34. számú 6 fontos gyalog üteg; összesen 6 zászlóalj, 6 löveg.
2. hadosztály; parancsnoka gróf Wallmoden altábornagy.
Fiedler (később báró Reischach) tábornok dandára: a Hartmann ezred 1., 2. és 3. zászlóalja, a Parma ezred 1., 2. és 1. landwehr zászlóalja, a 36. számú 6 fontos gyalog üteg; összesen 6 zászlóalj, 6 löveg.
Sartori ezredes dandára: 2. vadász zászlóalj, a Bianchi ezred 3. zászlóalja, a Lajos főherceg ezred 3. zászlóalja, a Latour ezred 2. zászlóalja, a Ceccopieri ezred 2. zászlóaljának 1/3-a, a 17. számú 6 fontos gyalog üteg; összesen 4 1/3 zászlóalj, 6 löveg.
3. hadosztály; parancsnoka herceg Lobkowitz altábornagy.
Ludwig tábornok dandára: a Császár- és Kress chevauxlegers ezredek, a 3. számú lovas üteg; összesen 16 lovas század. 6 löveg.
Simbschen tábornok dandára: a Liechtenstein chevauxlegersek 6 százada, a János főherceg dragonyosok 2 százada és a Császár dsidások 8 százada, a 4. számú lovas üteg; összesen 16 lovas század, 6 löveg.
Hadtest-tüzértartalék.
2 tizenkétfontos, 1 lovas és 1 röppentyű üteg; összesen 24 löveg.
Az I. hadtest összege: 21 zászlóalj, 32 lovas század, 60 löveg, továbbá 2 hadihidkészlet.
II. Hadtest.
Parancsnoka: Csorics altábornagy.
Vezérkari főnök: Jungbauer alezredes.
Herceg Colloredo altábornagy hadosztálya.
Pott tábornok dandára: a Haynau ezred 3. és 4. zászlóalja, a Koudelka és Fürstenwärther ezredek 3. zászlóaljai, a 11. számú 6 fontos gyalog üteg; összesen 4 zsázlóalj, 6 löveg.
Lieber tábornok dandára: az István főherceg ezred 1., 2., 3. és 1. landwehr zászlóalja, a Wimpfen ezred 1. zászlóalja, 4 század Civallart dsidás, a 8. számú 6 fontos üteg; összesen 5 zászlóalj, 4 lovas század, 6 löveg.
Barco tábornok dandára: a Mazzuchelli ezred 1., 2. és 3. zászlóalja, a Paumgartten ezred 3. és 1. landwehr zászlóalja, 4. ottočani határőr zászlóalj, 2 század Civallart dsidás, a 13. számú 6 fontos gyalog üteg; összesen 6 zászlóalj, 2 lovas század, 6 löveg.
Hadtest-tüzértartalék.
2 tizenkét-, 1 hatfontos gyalog- és 1 lovas üteg; összesen 24 löveg.
A II. hadtest összege: 15 zászlóalj, 6 lovas század, 42 löveg, továbbá 2 hadihidkészlet.
III. Hadtest.
Parancsnoka: herceg Schwarzenberg altábornagy; ennek megbetegedése után előbb báró Moltke, majd báró Ramberg altábornagy vette át a parancsnokságot.
Vezérkari főnök: Hahn őrnagy.
1. hadosztály; parnacsnoka báró Schütte tábornok.
Gerstner tábornok dandára: a 19. vadász zászlóalj, a Welden ezred 3. és 4. zászlóalja, a Nugent ezred 3. és 1. landwehr zászlóalja, a 4. szluini határőr zászlóalj, a 9. számú 6 fontos gyalog üteg; összesen 6 zászlóalj, 6 löveg.
Dossen ezredes dandára: a Khewenhüller ezred 1., 2. és 1. landwehr zászlóalja, a Wocher ezred 3. és 1. landw. zászlóalja, a 15. számú 6 fontos gyalog üteg; összesen 5 zászlóalj, 6 löveg.
2. hadosztály; parancsnoka báró Moltke altábornagy.
Wolf tábornok dandára: 22. vadász zászlóalj, a Császár- és Vilmos főherceg ezredek 4. és 1. landwehr zászlóaljai, az Estei Ferdinand ezred 1 zászlóalja, a 16. számú 6 fontos gyalog üteg; összesen 6 zászlóalj, 6 löveg.
Veigl tábornok dandára: 8 század Wrbna-chevauxlegers, 6 század Fiquelmont-dragonyos, a 11. számú lovas üteg; összesen 14 lovas század, 6 löveg.
Hadtest-tüzértartalék.
2 tizenkét-, 1 hatfontos- és 1 röppentyű üteg; összesen 24 löveg.
A III. hadtest összege: 17 zászlóalj, 14 lovas század, 48 löveg, továbbá 2 hadihidkészlet.
IV. (Tartalék)-hadtest.
Parancsnoka: báró Wohlgemuth altábornagy; később herceg Lichtenstein Ferenc altábornagy.
Vezérkari főnök: Weber őrnagy.
Benedek tábornok elővéd dandára: a 12. vadász zászlóalj, a Deutschmeister ezred 1., 2. és 4. zászlóalja, a Konstantin ezred 1. landwehr zászlóalja, 8 század Károly főherceg chevauxlegers, a 31. számú 6 fontos gyalog üteg és a 20. sz. lovas üteg; összesen 5 zászlóalj, 8 lovas század és 12 löveg.
1. hadosztály; parancsnoka Herzinger tábornok.
Theissing tábornok dandára: a Schneider, Fischer, Richter és Bittermann gránátos zászlóaljak, a 18. számú 6 fontos gyalog üteg; összesen 4 zászlóalj, 6 löveg.
Báró Perin tábornok dandára: a Rattay, Koudelka, Pásztory és Trenk gránátos zászlóaljak, a 16. számú 6 fontos gyalog üteg; összesen 4 zászlóalj, 6 löveg.
2. hadosztály; parancsnoka báró Burits altábornagy.
Herceg Jablonowski tábornok dandára: a Nassau ezred 1., 2., 3. és landwehr zászlóalja, a 7. számú 6 fontos gyalog üteg; összesen 4 zászlóalj, 6 löveg.
Lederer Károly tábornok dandára: 2 század Ferenc József császár vértes, 2 század Sunstenau vértes, 6 század Ferdinand császár vértes, 6 század Auersperg vértes, a 2. számú lovas üteg; összesen 16 lovas század, 6 löveg.
Hadtest-tüzértartalék.
2 tizenkét-, 1 hatfontos- és 1 röppentyű üteg; összesen 24 löveg.
A IV. hadtest összege: 17 zászlóalj, 24 lovas század, 60 löveg, továbbá 2 hadihidkészlet.
Fő-tüzértartalék.
1 hatfontos, 2 tizenkétfontos gyalog- és 4 lovas üteg, 1 taracküteg, 4 röppentyű üteg és 1 tizennyolcfontos nehéz üteg; összesen 78 löveg; továbbá 4 utász század 3 hadihidkészlettel.
A dunai hadsereg osztrák seregtesteinek összege: 70 zászlóalj, 76 lovas század és 288 löveg; állománya a betegek és szolgálatképtelenek levonása után: 55.890 gyalogos, 9740 lovas, 5003 tüzér.
A császári orosz 9. kombinált gyalog hadosztály.*
Mint a dunai hadsereg kiegészítő része közvetlenül Haynau parancsnoksága alá helyeztetett.
Parancsnoka: Panjutin altábornagy.
Vezérkari főnök: Kabiuv őrnagy.
Kobjakov I. tábornok gyalog dandára: a 15. számú gróf Dibitsch Zabalkansky és a 18. számú herceg Paskievits-Erivansky vadász ezredek; összesen 8 zászlóalj.
Proskuriakov ezredes 9. számú tüzér dandára: 1 nehéz és 3 könnyű üteg; hozzá beosztva 2 század Civallart dsidás; összesen 48 löveg és 2 lovas század.
A hadosztály összege: 16 zászlóalj, 2 lovas század és 48 löveg; állománya a betegek és szolgálatképtelenek levonása után: 10.780 gyalogos, 250 lovas és 908 tüzér.
A dunai hadsereg főösszege: 86 zászlóalj, 78 lovas század és 336 löveg; állománya: 66.670 gyalogos, 10.000 lovas és 5900 tüzér.
Mint nem szorosan a dunai hadsereghez tartozó, de annak körletében működő csapatrészek felemlítendők továbbá: a Lipótvárban levő 2 század Császár-gyalogság, valamint a Pozsonyban levő 4 Kinsky-gyalogszázad; továbbá a 4. liccai határőr zászlóalj, mely a főtüzértartalékot kísérte és a 4. varasd-kőrösi határőr zászlóalj, mely a tábori raktárak födözésére szolgált.
B) A déli hadsereg.
Parancsnoka: báró Jellacsics táborszernagy, Horvátország bánja.
Vezérkari főnök: Jakobs alezredes.
1. hadosztály; parancsnoka Kriegern altábornagy.
Puffer ezredes dandára: az 5. vadász zászlóalj, a bécsi önkéntes vadászok és a 2. oláh határőr ezred 1/3-1/3 zászlóalja, a Vilmos főherceg ezred 1. zászlóalja, a 2. és 3. péterváradi zászlóalj, 2 század Schwarzenberg dsidás, 1/2 század nemzeti dsidás, a 6. számú lovas üteg; összesen 4 zászlóalj, 21/2 lovas század, 6 löveg.
Grammont tábornok dandára: az 5. vadász zászlóalj 2/3-a, a 3. ottočani és a 2. gradiskai zászlóalj, 2 1/3 illir bánsági zászlóalj, 1 század Civallart dsidás, 1 század banderialis huszár, a 6. számú hatfontos üteg; összesen 5 zászlóalj, 2 lovas század, 6 löveg.
2. hadosztály; parancsnoka Dietrich altábornagy.
Budisavlievics ezredes dandára: a 3. liccai, a 4. szt. györgyi zászlóalj és az 1. bánsági ezred 4., valamint a 2. bánsági ezred 3. és 4. zászlóaljai, 2 század banderiális huszár, az 5. számú 6 fontos gyalog üteg; összesen 5 zászlóalj, 2 lovas század, 6 löveg.
Gróf Draskovics tábornok dandára: a Piret ezred 1 1/3 zászlóalja, az 5. német-bánsági és az 1. és 2. kikindai zászlóalj, 2 1/2 század nemzeti dsidás, a 2. számú 6 fontos gyalog üteg; összesen 4 1/3 zászlóalj, 2 1/2 lovas század, 6 löveg.
Knicsanin szerb tábornok önálló dandára: 2 zászlóalj szerb segédcsapat, az 1., 2. és 3. csajkás zászlóalj, a szt. tamási önkéntes zászlóalj, 1/3 zászlóalj zombori gárda, 1 szerb lovas század, 1/2 század bácsi önkéntes lovas, a 10. számú 6 fontos gyalog üteg.
3. hadosztály; parancsnoka Rastics tábornok.
Jobbszárny Ocsverek alezredes alatt: a 2. liccai zászlóalj, 1/2 3. ogulini zászlóalj, a német-bánsági 3. és 4. zászlóalj, 1 század banderialis huszár, az 1. számú hatfontos gyalog üteg; összesen 3 1/2 zászlóalj, 1 lovas század, 6 löveg.
Balszárny Reznicek őrnagy alatt: az 1. és 2. ottočani zászlóalj, a 3. szluini zászlóalj, 1 század banderialis huszár, a 7. számú tizenkétfontos üteg; összesen 3 zászlóalj, 1 lovas század, 6 löveg.
Báró Ottinger altábornagy lovas hadosztálya.
Fejérváry tábornok dandára: a Wallmoden és Hardegg vértes ezred, 5. számú lovas üteg; összesen 12 lovas század, 6 löveg.
Báró Lederer Mór ezredes dandára: a Szász-vértes és a Császárdragonyos ezred, a 3. számú lovas üteg; összesen 12 lovas század, 6 löveg.
Tüzér-tartalék.
3 hatfontos gyalog-, 3 lovas-, 4 tizenkétfontos és 4 röppentyű üteg; összesen 83 löveg.
A mozgó hadak összege: 31 1/3 zászlóalj, 35 1/2 lovas század, 137 löveg, 26.700 gyalogos, 4400 lovas és 2600 tüzér állománnyal.
A Péterváradot körülzáró hadtest Mayerhof tábornok alatt.
Mamula ezredes dandára: a Lipót herceg ezred 3. és landwehr zászlóalja, a 3. szt.-györgyi zászlóalj, a péterváradi 4. és 5. zászlóalj, az 1. szerémi zászlóalj, 1 század János főherceg dragonyos, 1 1/2 háromfontos- és 1 hatfontos gyalog üteg, 2 tizenkétfontos üteg, 20 ostromlöveg; utász és árkász osztagok; összesen 6 zászlóalj, 1 lovas század, 47 löveg.
Hallavanya ezredes dandára: a 4. gradiskai, 4. bródi, 6. péterváradi, 2. szerémi zászlóalj, a 14. számú hatfontos gyalog üteg; összesen 4 zászlóalj, 6 löveg.
A körülzáró hadtest összege: 10 zászlóalj, 1 lovas század, 51 löveg, 10.400 főnyi állománnyal.
A déli hadsereg főösszege: 41 1/3 zászlóalj, 35 1/2 lovas század, 168 tábori és 20 ostromlöveg, 44.100 főnyi állománnyal.
A déli hadsereg kötelékébe tartozandónak tekinthetjük továbbá Temesvár védőrségét is.*
Állományát lásd a II. kötet 182. oldalán.
C) Az erdélyi hadtest.
Parancsnoka: gróf Clamm-Gallas altábornagy.
Vezérkari főnök: Wagner őrnagy.
1. hadosztály; parancsnoka gróf Pergen tábornok.
Van der Nüll ezredes dandára: a Parma ezred 3. zászlóalja, a Károly Ferdinand főherceg ezr. 3. és 4. zászlóalja, 1/3 zászlóalj bukovinai kordonista, 2 század székely huszár, az 1. sz. hatfontos gyalog üteg, 1/2 röppentyű üteg; összesen 3 1/3 zászlóalj, 2 lovas század, 9 löveg.
Báró Stutterheim ezredes dandára: a 23. vadászzászlóalj, a Bianchi-ezred 2 zászlóalja, a Sivkovics-ezred 3. és landwehr-zászlóalja, 2 század Miksa-chevauxlegers, a 2. számú hatfontos üteg; összesen 5 zászlóalj, 2 lovasszázad, 6 löveg.
2. hadosztály; parancsnoka Coppet tábornok.
Eisler ezredes dandára: 1 erdélyi oláh zászlóalj, a Tursky-ezred 3. zászlóalja, az Uracca gránátos-zászlóalj, a Leiningen-ezred 1/2 3. zászlóalja, 2 század Miksa-chevauxlegers, az 1. számú tizenkétfontos üteg; összesen 3 1/2 zászlóalj, 2 lovas század, 6 löveg.
Schönberger ezredes lovasdandára: 4 század Miksa-chevauxlegers, 6 század Savoyai-dragonyos; összesen 10 lovasszázad.
Tüzér-tartalék.
1 1/2 háromfontos és 1 hatfontos üteg; összesen 15 löveg.
Az erdélyi hadtest összege: 11 5/6 zászlóalj, 16 lovasszázad, 36 löveg, mintegy 12.000 főnyi állománnyal.
Urban ezredes hadoszlopa, melynek parancsnokságát később Springensfeld alezredes vette át s mely a Bukovinából készült Erdélybe betörni, a következő csapatokból állott: a Károly Ferdinánd főherceg ezred 8 századból, a Parma- és Sivkovics-ezredek 2-2 századából, 1 1/4 század Savoyai-dragonyosból, 1/4 század Miksa-chevauxlegersből, 1 háromfontos és 1/2 hatfontos ütegből; összesen 3 2/3 zászlóalj, 1 1/2 lovasszázad, 9 ágyú, mintegy 3000 főnyi állománnyal.
D) Tartalékalakulások.
Az 1 tartalék hadtest gróf Nobili altábornagy parancsnoksága alatt a Morvamezőn Bécs mellett alakult s állománya június végéig 6 zászlóalj, 3 lovasszázad és 12 lövegre emelkedett, létszáma mintegy 6000 ember.
A 2. tartalék hadtest gróf Nugent táborszernagy parancsnoksága alatt Pettaunál már június elején 8000 főnyi gyalogost, 500 lovast és 24 löveget számlált.
Az osztrák sereg összegezése:
Dunai osztrák hadak:
70
zlj,
76
lov
szd,
288
löv.
70.633
Panjutin orosz hadoszt.:
16
"
2
"
"
48
"
11.938
"
Déli hadsereg:
41 1/3
"
35 1/2
"
"
188
"
44.100
"
Temesvár védőrsége:
6 1/2
"
6 1/2
"
"
213
"
8.840
"
Az erdélyi hadtest:
11 5/6
"
16
"
"
36
"
12.000
"
Springensfeld hadoszlop:
3 2/3
"
1 1/2
"
"
9
"
3.000
"
Tartalék alakulások:
16
"
7
"
"
36
"
16.000
"
Kisebb helyőrségek:
10
"
4
"
"
-
"
10.000
"
összesen:
175 1/3
zlj,
148 1/2
lov.
szd,
818
löv.
176.511
 

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT