Ütközetek a Feketeügy (a kökösi hid) mentén. 1849. június 24-én és július 2-án.
Ütközetek a Feketeügy (a kökösi hid) mentén.
1849. június 24-én és július 2-án.
1849. június 24-én és július 2-án.
Brassó bevétele után Lüders kitűzött feladatának második részéhez, a Székelyföld elfoglalásához látott, mely célra azonban eleinte hadának csak egy részét, a Hasford altábornagy parancsnoksága alá helyezett Jessaulov dandárt egy dsidás ezreddel, 200 kozákkal és 12 löveggel, szánta. Ez a különítmény június 23-án Prázsmárra vonult, honnan másnap korán reggel folytatta előnyomulását. A Feketeügy balpartjára előretolva volt magyar előcsapatok gyenge ellenállás kifejtése után a folyócska mögé húzódtak vissza, ahol Gaál Sándor a kökösi hid körül 4000 gyalogossal, 300 lovassal és 15 ágyúval állott.
Hasford mindenekelőtt tüzérségét vonultatta fel a hiddal szemben, egyidejüleg pedig a magyarok jobbszárnyának megkerülésére egy 2 zászlóaljból, 4 lovas századból és 2 lövegből alakított különítményt rendelt ki. ennek a Feketeügy magas partjai miatt egy messzebb fekvő gázlót kellett felkeresnie, de ezt is egy székely zászlóalj tartotta megszállva. Miután e zászlóaljnak, az orosz különítmény által hevesen megtámadva, visszavonulnia kellett, Gaál oldalát és hátát veszélyeztetve látván, otthagyta a megszállva tartott kökösi átjárót is és Uzonra húzódott vissza, mely helység előtt újból állást foglalt. De miután ez állásban gyalogságának jobbszárnyára a megkerülő ellenséges oszlop dsidás ezrede vetette magát, Gaál ezt az állását is odahagyva, Kézdi-Vásárhelyre húzódott vissza.
Hasford nem üldözte tovább a visszavonulókat, hanem különítményével Uzon mellett szállt táborba, honnan június 25-én Szepsi-Szent-Györgyre, 26-án pedig Kézdi-Vásárhelyre vonult s ezen városokat anélkül, hogy további ellenállásra talált volna, hatalmába ejtette. Kivált Kézdi-Vásárhely eleste, ahol Hasford az ágyúöntödét, a gyutacsgyárat és a lőpormalmokat szétromboltatta, a lakosságot pedig az összes raktárak kézrekerítése után lefegyverezte, igen érzékeny csapás volt a székelységre s így a honvédelemre is.
Kézdi-Vásárhelyről Hasford, miután oda június 29-én Lein ezredes, aki az Ojtozi szoroson való áthatolás közben ellenállásra egyáltalában nem talált, szintén bevonult különítményével, június 30-án Brassóba tért vissza, ahova hadának zömével – miután Prázsmárnál és a kökösi hidnál utóvédeket hagyott hátra - július 1-én érkezett be.
Hasford e műveletei alatt mindössze 16 halottat és 23 sebesültet vesztett, Gaál vesztesége mintegy 30 halottra, jóval több sebesültre és foglyul esettre rúgott.
Mialatt Hasford Gaállal számolt le, addig Lüders hadteste zömével június 25-én Földvárra nyomult előre, honnan június 26-án és 27-én az Olt völgyében apróbb portyázásokat hajtott végre; június 28-án a hadtest zöme ismét Prázsmárra tért vissza, hogy nemsokára megkezdje a Nagyszeben bevételére irányúló hadműveleteit. Ennélfogva Brassó megszállására és a Székelyföld biztosítása céljából Adlerberg tábornok parancsnoksága alatt 1 vadász és 1 dsidás ezredet, továbbá 200 kozákot és 8 löveget visszahagyván, seregének fenmaradó részeivel megkezdte az elvonulást Fogaras felé, mi célból július 2-án Engelhardt hadoszlopa mint elővéd Sárkányra, a zöm pedig Vledényig nyomult előre.
Már az erre vonatkozó előkészületek megtétele alatt, július 1-én azt a hirt vette Lüders, hogy a székelyek újból összeszedték magukat és hogy Gaál 6000 emberrel és 20 ágyúval máris útban van Brassó felé. Erről bizonyságot szerzendő, a Prázsmárnál álló 2 zászlóaljat, 400 kozákot és 4 löveget számláló különítmény még július 1-én este a kökösi hid felé vonult előre, ahol tényleg erősebb ellenséges osztagok jelenlétét konstatálta. Ez arra bírta Adlerberg tábornokot, hogy előretolt különítményének állományát 5 zászlóaljra, 4 lovas századra, 400 kozákra és 11/2 ütegre emelve, ezen csapatokkal július 2-án Gaálnak a Feketeügy mentén foglalt állását megtámadja, mialatt Jessaulov tábornoknak 4 zászlóaljjal és 12 ágyúval rendelkezésre álló tartalékul Szent-Péternél (Petersberg) kellett felállania.
Miután Adlerberg a magyarok állását megkerüléssel fenyegette, Gaál 6 zászlóaljból, 150 lovasból, egy népfölkelő osztályból és mintegy 20 lövegből álló hadát Uzonnál egyesítette. Erre Adlerberg e helység ellen nyomult, de itt oly makacs ellenállásra talált, hogy jobbnak látta, hadát a kökösi hid felé visszavezetni, ahova annak felvétele céljából Jessaulov is előbbrenyomult. Az e napi ütközetben esett el többek között Gábor Áron, a hires székely ágyúöntő is.
Gaál Sándornak újabb erélyes fellépése és a hír, hogy Bem tekintélyes had élén a Háromszékbe érkezett, Lüders altábornagyot már kiadott intézkedéseinek megváltoztatására bírták, ami mindenekelőtt abból állott, hogy Sárkánynál álló elővédjének további előnyomulását beszűntette, a Csernecről június 23-án a Vöröstorony szoros felé útra kelt osztrák hadtest parancsnokának, Clam-Gallas altábornagynak pedig parancsot küldött, hogy előnyomulási irányát megváltoztatva, a Törcsvári szoroson át Brassó felé tartson. Ennek folytán az osztrák hadtest, mely július 8-án Rimniket érte el, egy héttel tovább maradt oláh földön, ahol azt mint a kolera és tifusz behurcolóját és terjesztőjét barátságtalanul fogadták. Nehogy azonban az ellenség az osztrák had beérkeztéig még jobban összeszedhesse magát, addig is Lüders személyesen szándékozott a székelyekre még egy döntő csapást mérni.
