HARMINCÖTÖDIK FEJEZET. Az erdélyi események. 1849. június elejétől augusztus elejéig.
HARMINCÖTÖDIK FEJEZET.
Az erdélyi események.
1849. június elejétől augusztus elejéig.
Az erdélyi események.
1849. június elejétől augusztus elejéig.
Június elején, amikor Bem az Erdélybe való visszatérésre határozta el magát,* az ottani magyar csapatok következőleg voltak elosztva:
Az előzményeket lásd a II. kötet 25. fejezetében és e kötet 27-ik oldalán.
A Vöröstoronyszorosnál Ihász őrnagy alatt mintegy 3000 ember foglalt állást; Nagy-Szebennek csak 300 főnyi kis helyőrsége volt. – Brassónál Kiss Sándornak mintegy 4000 főnyi hadosztálya állott, melyből 1 zászlóalj néhány löveggel a Tölcsvári szorost, - Rozsnyót és a Sibot-hegyet pedig 4 század tartotta megszállva; a Tömösi szorosnál Szabó állott 1500 emberrel és néhány löveggel. – A Székely földön Gaál Sándor állott mintegy 6000 emberrel, továbbá 4 hat- és 28 háromfontos löveggel s főhadiszállását Csikszeredán ütötte fel. – Besztercénél és környékén Tóth Ágoston ezredes alatt az erdélyi csapatok szine-java állott; a 8000 főnyi hadosztály egy jelentékeny része 12 löveggel Dobay ezredes alatt a Borgó Prundi szorost, 1000 ember néhány löveggel pedig a Tölgyesi szorost tartotta megszállva. A dél és kelet felől Erdélybe vezető szorosok valamennyien meg voltak erősítve. – Inczédy portyázó csapata – 2000 ember 11 ágyúval, - valamint Beke oszlopa – 2000 ember és 4 ágyú – Zalathnánál állott. – A csak nem rég kézrekerült Dévát Forró ezredes szállotta meg 11 századdal és 5 löveggel s végül az August ezredes által 10 gyalog századdal és 48 lovassal makacsul védett Gyulafehérvárt Stein ezredes zárolta körül, akihez Hatvaninak csapatmaradványai is csatlakoztak. – Marosvásárhely, ahol Bem főhadiszállását felütötte, továbbá Kolozsvár, Deés és egyéb fontos pontok megfelelő erejű helyőrséget nyertek. – A felsorolt csapatrészek állománya összesen 36 1/2 zászlóaljra, 19 lovas századra, 65 tábori és 10 ostromágyúra rúgott s létszámuk kereken 27.000 embert tett ki.
E haderőkkel szemben június közepe táján a határ mentén betörésre készen állottak: a) A Bukovinában: Grotenhjelm altábornagy majdnem 10.000 főnyi hadoszlopa, mely június 8-ig Cernovitz tájékán alakult meg. Vatra-Dornánál és ennek mintegy elővédje gyanánt Urban volt hadoszlopa, most már Springensfeld alezredes alatt – 3000 ember – Pojana Stampiba előretolva.* b) Moldva és Oláhországban: Lüders altábornagy hadteste – közel 28.000 ember – Plojestinél; Malkowski volt hadteste, jelenleg Clam-Gallas alatt – 12.000 ember – Csernecnél. E haderők állománya: 48 1/2 zászlóalj, 64 1/2 lovas század és 133 löveg, összesen 52.795 főnyi, vagyis kevés hijján kétszer akkora létszámmal, mint amennyi Bemnek szétszórtan rendelkezésre állt.
E hadoszlop részletes állománya: a Károly Ferdinánd főherceg ezred 2 zászlóalja, a bukovinai kordonisták zászlóalja, a Parma ezred 1/3 landwehr zászlóalja, a Sivkovics ezred 1/3 zászlóalja, 1/4 század Savoyai dragonyos, 1/4 század Miksa-chevauxlegers, 6 háromfontos és 3 hatfontos löveg; összesen 3 2/3 zászlóalj, 1 1/2 lov. század és 9 löveg; 3000 fő 240 lóval.
E támadó haderőkön kívül a határ mentén Dannenberg altábornagy parancsnoka alatt készenlétben maradtak: Oláhországban az V. hadtest egyik dandára, egy huszár ezreddel, továbbá 2 gyalog és 1 lov. üteggel; Moldvában Moller tábornok alatt egy gyalog dandár, egy huszárezred és 2 gyalog üteg, mely csapatokból 2 zászlóalj a Tölgyesi, Gymesi és Ojtozi szorosok megszállására használtatott fel.
Az előnyomulás megkezdésekor Lüdershez hasonlóan Grotenhjelm is hagyott hátra megfelelő osztagokat a bukovinai határ biztosítására.
A hadműveletek tervét Lüders következőleg állapította meg: Mialatt Grotenhjelm saját és Springensfeld hadoszlopával Tihucán át Beszterce felé tör előre s az ottani magyar csapatrészeket lekötve tartja, addig az orosz V. hadtest a Tömösi és Tölcsvári szorosokon át hatol be Erdélybe és Brassó elfoglalása után mindenekelőtt a Székelyföldet igyekszik hatalmába ejteni. Az ekként elfoglalt részek megszállva tartása mellett Lüders az V. hadtest zömével Nagyszeben és a Vöröstorony szoros bevételére, mely utóbbi feladattal a hadműveleti terv értelmében Clam-Gallas volt megbízva, azután pedig Gyulafehérvár felmentésére szándékozott elvonulni. Innen, ha egyáltalában még szükségesnek mutatkoznék, Erdélynek kellő megszállva tartása mellett az ott alkalmazott hadak zömének a Maros völgyén át Arad-Temesvár, esetleg Szeged felé való előnyomulása volt tervbe véve.
