A Dessewffy és Lázár tábornokok vezette hadoszlop fegyverletétele.
A Dessewffy és Lázár tábornokok vezette hadoszlop fegyverletétele.
Annak a magyar csoportnak az üldözésére, mely Lugosról Dessewffy és Lázár tábornokok vezénylete alatt Karansebesnek vette irányát, Liechtenstein altábornagy Simbschen könnyű lovas dandárát 1 lov. üteggel rendelte ki, míg Lederer nehéz lovas dandára 1 gránátos zászlóaljjal Lugoson maradt őrségül.
Simbschen augusztus 16-án Szakulig, 17-én pedig Kavaránig nyomult előre, honnan Tinkovára, Mutnikra és Csuttára apróbb portyázó különítményeket küldött ki. Szakulra Simbschen kérelmére még a Lugoson volt gránátos zászlóalj 1 üteggel, továbbá a Maros völgyéből még 2 gyalog és két vadász zászlóalj 2 üteggel rendeltetett, mely csapatok felett a parancsnokságot immár gróf Wallmoden altábornagy vette át, aki azokkal beérkezésük után haladék nélkül megindult Karansebes felé. Ez utóbbi helyet Dessewffy és Lázár, miután Török János alezredesnek már itten álló s mintegy 3000 főnyi oszlopa is hozzájuk csatlakozott, az augusztus 18-ikáról 19-ikére hajló éjjel hagyták el, még pedig nem az eredeti irányban Orsova felé, hanem alighanem azzal a szándékkal, hogy ismét Bemhez csatlakozzanak, Hátszeg felé, egyelőre azonban csak Obrezsáig jutottak. E hadoszlop egy része, kivált Monti olasz légiója és a lengyel légió nagyobb része Vogtner ezredes vezetése alatt Mehádia felé vette útját.
Lázár az általános helyzetre való tekintettel és alighanem meghallván, hogy a hátszegi út már el van zárva, mintegy 5000 gyalogosból, 600 huszárból és 42 ágyúból álló hadával már augusztus 19-én minden feltétel nélkül lerakta a fegyvert, Dessewffy Arisztid tábornok pedig, aki eleinte menekülni akart, Liechtenstein herceg biztatására szintén önként jelentkezett kicsiny számú kiséretével együtt.
Ezalatt Vogtner a hozzá csatlakozott olasz és lengyel légiónistákkal Mehádiára húzódott vissza, ahova Kossuth a lengyel légiónak egy részét már korábban kirendelte volt, hogy a török földre menekülni szándékozók számára ezen útat kézben tartsa.
Wallmoden augusztus 21-én Karánsebesre tette át főhadiszállását, honnan elővédjét Mertens alezredes alatt még aznap Szadováig, 22-én pedig Teregovánál keletkezett jelentéktelen összeütközés után Kornyáig tolta előre. Augusztus 23-án Mertens a 3 vadász-, 4 gránátos- és 2 lovas századból, továbbá 1/2 röppentyű ütegből álló elővéddel Mehádia felé nyomult előre, honnan Vogtner gyenge előcsapatjai csakhamar a Bela-Reka mögé húzódtak vissza.
Erre Vogtner 16 löveggel ellátott mintegy 2000-nyi hadát a mehádiai szorosba vezeti vissza, ahol nemcsak sikerrel tartotta magát, hanem még sikeres ellentámadást is intézett, úgy hogy Müller alezredes, aki időközben az osztrák csapatok vezényletét Mertens alezredestől átvette, kénytelen volt a harcot félbeszakítani és csapatjait régebbi táborhelyeikre, Mehádia mellé visszavezetni. E közben megindultak a tárgyalások a fegyverletétel iránt, melyek azonban, miután Vogtner fegyvernyugvást és 2 tisztjének kiküldhetését követelte, akik Görgey fegyverletételéről meggyőződést szereznének, célhoz nem vezettek. Erre Vogtner abban a meggyőződésben, hogy a még oly erős mehádiai szorosban sokáig úgy sem tarthatná magát, 24-ikére virradó éjjel elhagyta állását s még e nap folyamán hadával Orsovánál török területre lépett, honnan a többi átmenekült magyar csapatok és személyek gyülhelyére, Vidinbe kisértetett. Wallmoden Orsovát augusztus 25-én megszállván, ezen időponton túl már ez az út sem volt többé nyitva a menekülni szándékozók részére.
