A gesztelyi ütközet. 1849. július 28-án; Görgey seregének visszavonulása a Tisza mögé.
A gesztelyi ütközet.
1849. július 28-án;
Görgey seregének visszavonulása a Tisza mögé.
1849. július 28-án;
Görgey seregének visszavonulása a Tisza mögé.
Még mielőtt Grabbe az újabb módosító parancsot megkapta volna, július 28-án reggel 6 órakor korábbi útasításához képest hadával Miskolcról a következő menetrendben indult el Ongán át Gesztely felé: 45-ik kozák ezreddel az élen, ezt követte az 1-ső könnyű lovas hadosztály 1-ső dandára (16 lovas század és 1 üteg), a Nisowsky vadász ezred 3 zászlóalja 1 üteggel, azután 3 gyalog zászlóalj 1 üteggel s végül a Nyegorod gyalog ezred.
Midőn a hadoszlop éle Ongához ért, a Hernád jobbpartján portyázó huszárok észrevették az élen menetelő kozákokat, amit rögtön jelentettek hátrafelé. Leiningen erre sietve csatarendbe állította hadtestét, még pedig oly fedett állásban, hogy abból az oroszok csak néhány löveget láthattak. Grabbe már jóval lőtávolságon kívül felvonultatta hadoszlopát és pedig a balszárnyon a Nisowsky vadász ezredet a 7-ik számú könnyű üteggel, a jobbszárnyon a dsidás dandárt az 1. számú könnyű lov. üteggel; a középen nagyobbára tüzérség foglalt állást, míg a gyalogság zöme tartalékban maradt.
Grabbe ütegei már igen nagy távolságról kezdték meg a tüzelést, melyet Leiningen eleinte figyelembe se vett; erre Grabbe egész hadával közelebb vonult, de alig, hogy a magyarok hatásos tüzkörletébe jutott, Leiningen oly heves tüzet fejtett ki, hogy Grabbe kénytelen volt rendetlenségbe jutott csapatjait mihamar visszavezetni. E közben kapta kézhez a fentebb említett ellenparancsot, de egyidejüleg azt a nyugtalanító hírt is, hogy Miskolc lakossága felkelt, hogy az orosz had visszavonulási vonalát elvágja. Ily körülmények között Grabbenak elment a kedve a Miskolcra való visszavonulástól, hanem e város megkerülése mellett Putnokra sietett. Itt mindenekelőtt a bányavárosok védelmére visszahagyott Nossow tábornok beérkeztét akarta bevárni, hogy aztán, ha majd Osten-Sacken is közelebb jött, újból támadólag nyomuljon előre.
Grabbe a gesztelyi ütközetben halottakban 2 tisztet és 45 embert vesztett, 8 tiszt és 48 ember pedig megsebesült. Leiningennek teljesen födött állása folytán mindössze 1 sebesültje volt.
A többször említett Osten-Sacken különítmény július 12-én vonult el Stryj tájékáról és miután vett parancsához képest július 22-ig Dukla tájékán gyülekezett, onnan a következő napon megkezdte előnyomulását Bártfa felé, ahol 25-ikén ismét együtt volt; innen Osten-Sacken 26-án Kapira, 27-én Eperjesre, 28-án pedig Kassára vonult, ahol Selvan tábornokkal lépett érintkezésbe. Utóbbemlített helyen kapta meg Osten-Sacken a főparancsnokságnak 26-ikáról kelt parancsát*, melynek értelmében Grabbeval egyetértőleg a Tokaj felé elvonuló Görgeyt kellett követnie. Mielőtt Osten-Sacken az említett irányban tovább indult volna, a sereg hátában fekvő közlekedési vonalak biztosítására a főbb helyeken Selvan tábornok parancsnoksága alatt a következő helyőrségeket hagyta hátra: Bártfán 1 zászlóaljat, 4 könnyű löveget 25 kozákkal; a sebesi erődben, ahol maga Selvan is tartózkodott, 1 zászlóaljat, 4 könnyű löveget, 3 lovas századot és 30 kozákot, végre Kassán 3 zászlóaljat, 4 könnyű löveget, 1 lovas századot és 45 kozákot Kolsakov tábornok parancsnoksága alatt.
Lásd e kötet 222. oldalán.
Hadának fenmaradó részével Osten-Sacken július 29-én Hidas-Németire nyomult előre, honnan elővédjét Vizsolyig, egyik kozák századját pedig a Grabbeval leendő összeköttetés helyreállítása végett, aki azonban e napon a gesztelyi ütközet után már Putnok felé volt visszavonulóban, Forróig tolta előre. Július 30-án a különítmény zöme Kérre, elővéde Szántóig jutott, hol csakhamar hire érkezett, miszerint Görgey már előtte való éjjel a Tisza mögé vonult vissza. Ennek folytán mi sem állotta útját, hogy Osten-Sacken július 31-én Tokajt megszállva az elrombolt hid helyreállításához fogjon, mely augusztus 2-ika folyamán el is készült.
Osten-Sacken előnyomulásának hirére július 31-én Grabbe is újból előrenyomult s a mondott napon Edelényig, augusztus 1-én pedig Szikszóig jutott, ahova Nossov tábornokot is magához rendelte. Ámde Szikszón Grabbe Paskievitsnek egy újabb parancsát vette, melynek értelmében a bányavárosok megszállása céljából ismét vissza kellett fordulnia. ehhez képest augusztus 3-án Szikszóról felkerekedve, Edelény, Putnok és Rimaszombaton át Losoncra menetelt, mely várost aug. 7-én, miután abban néhány nappal előbb 2 orosz tiszt és 4 közember meggyilkoltatott, büntetésül elhamvasztotta. Innen menetét folytatva, augusztus 10-én Zólyomba ért Grabbe, honnan a körülfekvő vidékre ismételten apróbb portyázó különítményeket küldött ki.
Görgey július 27-én reggel Kossuth meghívása folytán útnak indult Kardszagra, de már útközben Nyiregyházán Knezics tábornok jelentéséből megtudta, hogy az oroszoknak egy jelentékeny hada máris a Tisza balpartján Tiszafürednél áll. Most ébredt csak Görgey ama nagy veszély tudtára, amely immár seregét a sajó- és hernádmenti veszteglés folytán fenyegette és, hogy valamikép mégis kihúzza magát a csávából, utazását rögtön félbeszakítva, visszatért főhadiszállására, hol azonnal kiadatta a másnap sietve folytatandó visszavonulásra szóló intézkedéseket, egyidejüleg pedig a július 25-iki paranccsal Nagy-Kállóba rendelt Kazinczynak a parancsot, hogy most már ne Debrecen felé, hanem inkább Erdélybe Bemhez siessen. A hernádmenti állás tarthatatlansága most már annál szembeötlőbb volt, miután Görgey egyszersmind hirét vette, hogy Osten-Sacken egy erős hadoszloppal Kassán, elővéde pedig Hidas-Németinél áll.
A kiadott rendelkezések szerint Leiningen és Pöltenberg hadtestei július 28-án éjjel Szerencsen át Zomborig, Nagy Sándor hadteste pedig a jobboldal biztosítására előbb Megyaszónál, majd Legyes-Bényénél foglalt állást. Július 29-ikén mind három hadtest mindennemű ellenséges behatáson kívül Tokajig jutott, ahol idővesztegetés nélkül a Tisza balpartjára keltek át. Az átkelés folyama alatt az I. hadtest egyik hadosztálya Tarcalnál, a másik Keresztúrnál foglalt biztosító állást, majd miután végül ezek is átkeltek a Tiszán, azonnal hozzáláttak a hid elrombolásához, azután pedig Rakamaznál állottak fel, hogy a Vaskapunál táborba szállt sereg zömét esetleges háttámadások ellen védjék. Július 30-án az egész sereg Nyiregyházáig vonult. Miután itt Görgey még mindig bizonytalanságban volt, vajjon a Tiszafürednél átkelt orosz hadoszlopok időközben előnyomultak-e Debrecen felé, további, minden esetre felette veszélyeztetett oldalmenetét két párhúzamos oszlopban szándékozott végrehajtani, melyek közül az egyiknek, a Nagy Sándor hadtestéből állónak, július 31-én Hadházára, augusztus 1-én Debrecenbe, ahol másnap állva kellett maradnia, 3-án Derecskére, 4-én pedig Berettyó-Ujfaluba, - a sereg zömét képező másiknak pedig július 31-én Nagy-Kállóra, augusztus 1-én Nyír-Adonyba, 2-án Vámos-Pércsre, 3-án Nagy-Létára, 4-én pedig Kis-Marjára kellett volna menetelnie. Hogy ettől a menettervtől mennyiben történt eltérés, azt alább lesz alkalmunk elbeszélni; annyi bizonyos, hogy ha Paskievits serege zömével Tiszafüredről haladéktalanul megindult volna Debrecen felé, úgy annak környékén Görgeynek teljesen elállhatta volna útját.
E helyett Paskievits július 29-én Grabbe gesztelyi vereségének hirére, ami azt az aggodalmat keltette benne, hátha Görgey mégis Kassa felé fordul, hogy az orosz sereg összeköttetési vonalait megszakítsa, arra az újabb elhatározásra jutott, hogy a II. és III. hadtesttel egyelőre Csegére vonul, hogy ekként a IV. hadtesthez, mely ez időtájt Mező-Csáthra ért, közelebb legyen; hogy pedig szükség esetén az említett helységnél partot is válthasson, a Tisza-Fürednél beépítve volt hajóhidat szintén oda vonszoltatta.
Csegére érve, a herceg leginkább azon törte fejét, miképpen lehetne Görgeyt legkönnyebben hernádmenti állásából szép szerivel kimozdulásra bírni, nem is sejtve, hogy a magyar sereg elvonulása a Tisza mögé máris folyamatba van. Sok tanakodás után végre abban állapodtak meg, hogy a II. hadtest Csegénél keljen át a Tiszán s miután a IV. hadtesttel Mező-Csáthnál egyesült, azzal együtt – utóbbi tehát éppen harmadszor – Miskolcra nyomuljon tűntetőleg előre, mely mozdulatnak eredményét a III. hadtest Csegénél várja be.
Alig ért a II. hadtest július 30-án Mező-Csáthra, midőn a Papiig előrement főhadiszállásnak értésére esett, hogy Görgey serege Tokajnál átkelőfélben van a Tisza balpartjára. Erre Paskievits a II. hadtestet újból Csegére rendelte vissza, Cseodajevnek pedig parancsot adott, miszerint a 12-ik gyalog hadosztályt 2 lovas ezreddel július 31-én hajnalban szintén a sereg zöme felé Csegére indítsa útnak, ő maga pedig hadtestének fenmaradó részével az Ónod közelében fekvő Pogára meneteljen s miután itt a Kusnetzov alatt Vattánál álló elővédet is magához vonta, azzal együtt augusztus 1-én Tokajra nyomuljon előre, mely várost a Grabbe és báró Osten-Sacken különítményekkel együtt szállja meg, ellenben Miskolcot ismét Roth tábornoknak kellett 3 zászlóaljjal megszállania. Már a korábban előadottakból tudjuk, miszerint Osten-Sacken Tokajt már július 31-én saját kezdeményezéséből szállotta meg és hogy a herceg ezen újabb parancsának Grabbera vonatkozó része már a következő napon újabb módosulást szenvedett.*
Lásd e kötet 225. oldalán.
E sok ide-oda rokirozás után végre a herceg mégis komolyan rászánta magát a Debrecen felé való előnyomulásra s ehhez képest augusztus 1-én reggel a II. és III. hadtesttel, valamint a 2 lovas ezred által megerősített 12. gyalog hadosztállyal útnak indult Csegéről, ahol a hadihid védelmére Kannabich tábornok alatt 2 gyalog ezred, 1 üteg és 50 kozák maradt vissza; Paskievits ugyanis a további hadmáveletek folyamán úgy a Tokajon, valamint a Miskolc-Csegén át vezető vonalat is utánszállító vonal gyanánt akarta berendezni.
