Bem előnyomulása Urban és Malkowsky ellen; a borgó-diossényi és borgó-prundi ütközetek. 1849. február 23-án.

Teljes szövegű keresés

Bem előnyomulása Urban és Malkowsky ellen; a borgó-diossényi és borgó-prundi ütközetek.
1849. február 23-án.
Alighogy Bem Medgyesre bevonult, már másnap, február 16-án értesült Urban támadó előnyomulásáról, minek folytán a következő napon, 17-én 3 székely és a 12. honvédzászlóaljjal, a Vilmos-huszárok és Kress-vértesek 1–1 századával és 12 ágyúval útnak indult Maros-Vásárhelyen át Beszterce felé, melynek környékén, Nagy-Sajón át menetelve, Szász-Budaknál már 20-ika folyamán megérkezett s így a 150 kilométernyi útat mindössze 4 nap alatt tette meg.
Urban Bem előnyomulásának hírére Besztercén csak gyengébb elővédet hagyott hátra s 1300 főből és 7 ágyúból álló főerejével Jaádon át Borgo-Diossényig húzódott vissza, ahol következőleg állott fel: A Károly Ferdinánd ezred 1. és 2. zászlóalja a háromfontos lövegekkel a helység nyugati bejáratát szállotta meg, míg a 1/2 hatfontos üteg a Borgo hídnál állott fel, honnan a Beszterce felől jövő országútat egész hosszában tűz alá vehette; a kordon-határőrök a helység nyugati kijárata előtti magaslatokon csatárláncot vontak, míg a 2 oláh határőr zászlóalj az összes lovassággal tartalék gyanánt magában a helységben állott fel. E felállítás mögött Borgó-Prundnál már napok óta a Malkowsky-hadtest másik, Fischer-dandára állott, melynek állománya 2800 főnyi gyalogost, 140 lovast és 6 löveget számlált; maga Malkowsky a hadosztálytartalékkal Marossényban ütötte fel főhadiszállását.
Bem február 21-én Szász-Budak felől jőve, megtámadta Urban elővédjét s kiűzte azt Besztercéről, ahova aztán másnap Tóth alezredes is beérkezett hadával Deésről. Az egyesült had 23-án folytatta támadó útját Borgó-Prund felé s déltájban Ruszból kibontakozva, Bem rövid ideig tartó lövegharc után a döntő támadás keresztülvitelére adott parancsot. Urban egyideig kitartott állásában, de miután látta, hogy Malkowsky részéről a kért támogatásban nem részesül, a harc félbeszakítását és miután egy korábbi paranccsal Naszódon álló különítményét is magához vonta, a visszavonulás megkezdését határozta el, melyet egyelőre csak Borgó-Prundig hajtott végre, ahonnan a Fischer-dandár időközben Malkowsky parancsa folytán Marossényig húzódott vissza. Borgó-Prundnál Urban újból harcrendbe állította csapatjait és pedig a Károly Ferdinánd-ezred és kordon-határőrök 1–1 osztálya a helység előtti kerteket és egyenként elszigetelten álló házakat szállotta meg; ezek mögött az úttól délre a 1/2 hatfontos üteg, attól északra pedig egy ottani záporpatak elrombolt hídja mögött, 4 háromfontos löveg állott fel. A két Károly Ferdinánd-ezredbeli zászlóalj a jobbszárnyon az ágyúk mögött jobbra s azoktól még jobban északra, az állás jobbszárnya ellen netán intézendő támadás elhárítására a 2 oláh-határőrzászlóalj állott fel. A dragonyos század 1 chevauxlegers-szakasszal és 1 Sivkovics-ezredbeli gyalogosztállyal tartalék gyanánt Borgó-Prund helységben maradt.
Bem a császáriak által újonnan elfoglalt állás előtt késő délután megjelenve, hadoszlopát újból támadáshoz csoportosította, miből egész estig tartó csatározás keletkezett, amidőn Urban a további ellenállással felhagyva, csapatjainak visszavonulást parancsolt, mely még az éj folyamán Marossényig, onnan pedig másnap, korán reggel a Fischer-dandár hátrahagyása mellett Tihucáig hajtatott végre. A február 23-án vívott ütközetekben az Urban-dandár állítólag mindössze 25 halottat és 15 sebesültet vesztett; a magyarok vesztesége ismeretlen. Bem 24-ikére üldöző előnyomulást parancsolt s midőn hadának éle Marossény előtt megjelent, a Fischer-dandár sietve vonult vissza s többé a Bukovina kellő közepéig meg sem állott. Erre Bem csapatjait Marossénynél gyülekeztette s a még mindig Tihucánál álló Urban megfigyelésére, miután azt tovább is üldözni nem állhatott szándékában, csupán gyengébb osztagokat küldött ki. Urban Tihucánál március 6-ig maradt meg, amidőn ismét a határ mögé, a tél folyamán Kimpolung és Wama körül elfoglalt állásokba húzódott vissza s egyidejűleg a parancsnokságot, miután ő maga is a hadánál már nagyon elharapódzó tifusz betegségbe esett, Springensfeld alezredesnek adta át.
Ezen események után a hadiszinhely ezen részén június haváig, amidőn az egyideig szünetelő csatazaj az egész országban ismét újult hévvel lángralobbant, említésre méltó cselekmények nem fordultak elő.
Dolgát Bem a határ mentén ekként a lehető legjobban elvégezvén, Beszterce katonai parancsnokául Tóth Ágoston alezredest nevezte ki, akinek hadát a magával hozott 3 székely és a 12. honvédzászlóaljjal tetemesen megerősítette. Tóth helyett Kolozsvár katonai parancsnoksága báró Kemény Farkas alezredesre szállott át. Besztercéről Bem Deésre és Nagy-Bányára utazott, ahol hadteste számára nagymennyiségű lőkészlet szállítása iránt intézkedett; azután pedig ismét Medgyesre sietett, ahol távolléte alatt az ott visszahagyott védőrség feje fölé a császári főseregnek odanyomulása folytán ismét vészterhes felhők kezdének gyülekezni.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT