h) Az osztrák erők egyesítése Klagenfurtnál.
h) Az osztrák erők egyesítése Klagenfurtnál.
A Tarvis környékén lezajlott szerencsétlen események után Károly főhercegnek mindenekelőtt arra nézve kellett tisztába jönnie, hogy hol és mikor egyesíthetné meglehetősen széjjelmált seregrészeit. E kérdés eldöntése, illetőleg a fennforgó viszonyok között az erők egyesíthetése egyáltalában, első sorban az ellenség további magatartásától függött.
Az általános helyzetből kifolyólag legközelebbi alkalmas pontul állott a Reuss herceg parancsnoksága alatt visszavonuló osztrák főoszlopnál, mely március 23.-án, mint alább látni fogjuk, mindössze Laibachig jutott; másrészt azonban, ha az egyesülés itt végbe nem mehetett, akkor az a Száva és Dráva közti területnek földrajzi alakulásánál fogva, főkép pedig a kívánt irányban vezető használható útak hiányában, már egyáltalában alig volt keresztülvihető.
Bonaparte szerencsére szükségét érezte annak, hogy csapatjainak Tarvisnál néhány napi pihenőt adjon; csakis ennek köszönhető, hogy az osztrák erők tényleg egyesülhettek Klagenfurtnál. Állottak pedig ezek az erők a következő seregrészekből: Gontreuil különítményének maradványaiból, Mercadin hadosztályából, mely utóbbinak Oranien-dandára a Brady dandárt követve, 24. és 25-ike folyamán érkezett Villachba; továbbá Ocskay gyenge különítményéből, mely Wurzenból, Assling, Krainburgon és a Loibl hágón át vonatott Klagenfurtba; az Ocskay előtt menetelő tüzértartalék Krainburgból Laibachon át Marburgnak vette irányát; végül ugyancsak Klagenfurtra irányíttatottt a Reuss herceg gondjaira bízott főoszlop is. Ez utóbbi március 21.-én Adelsberget, 22.-én Oberlaibachot, Seckendorf a Mitrowski dandárral 21.-én Senosetschet, 22.-én pedig Adelsberget érte el. Március 23.-án Reuss főerejét Laibach körül összpontosította, Seckendorf pedig Loitschig nyomult előre; ugyanide jutott Hohenzollern is az utóvéddel, miután 21.-én Haidenschaft tájékán Bernadotte-nak támadásra indul lovasságát sikeresen visszavetette; további visszavonulását, melyet a legrövidebb úton Podkrajon át, ahová 22.-én ért, hajtott végre, a franciák már nem zavarták.
Március 23.-án délután vette Reuss herceg a hírt, hogy a franciák Tarvist hatalmukba ejtették, minek folytán Villachba tervezett visszavonulását feladva, a Klagenfurt felé való letérést határozta el és e célból erejének egy részével még aznap útba indult Krainburgba, hová 23.-án este meg is érkezett. Itt a herceg egy Károly főhercegtől vett és nem minden kételyt és félreértést kizáró parancs folytán, erejének zömével, bár ezen elhatározása furcsa színben tűnik fel, egészen 25.-ig akart megmaradni, míg Seckendorfot egy erősebb különitménnyel Loitsch és Oberlaibach tájékán szándékolta visszahagyni. Március 25-ike után Reuss már nem Klagenfurtra, hanem Stiriába szándékozott elvonulni, mihez képest tüzértartalékát máris útba indította Kraxen felé. Ez elhatározását Reuss szerencsére bejelentette Károly főhercegnek, aki nyomban parancsot küldött neki a menetnek Klagenfurtba való haladéktalan folytatására, ami tényleg meg is történt, minek folytán március 25.-én a Laibach környékén 7 zászlóaljjal, 4 önálló gyalog- és 8 lovas-századdal, összesen 4641 emberrel visszahagyott Seckendorf kivételével, az egész erő együtt volt Klagenfurtnál; Mercadin az utóvéddel Velden tájékán foglalt állást.
A francia főerő, mint már korábban jeleztük, március 27-éig Tarvis környékén maradt, s csupán egy erősebb elővédet tolt Villach felé előre. Bernadotte a Hohenzollernnel támadt 21-iki összetűzés után Haidenschaftnál maradt, s csupán Idriába küldött ki egy különítményt az ottani higanykészletek lefoglalása céljából. Dugua március 22.-én a Pittoni által elhagyott Triestet megszállván, itt egy ideig veszteg maradt; úgy ő, mint Bernadotte elővédjét 27-ike folyamán Präwaldig tolta előre, sőt lovasságuk e napon Loitschnál Seckendorf előőrseit is nyugtalanította. Erre Seckendorf, – kinek parancsa volt, hogy a vele szemben levő ellenséget a Száva és Dráva között lehetőleg soká feltartóztassa, azután pedig Marburg–Grazon át Bruckba meneteljen, – Laibachon át Tschernutschra, a Száva mögé húzódott vissza. Innen Seckendorf, hogy mindjárt végezzünk vele, 28.-án Kraxenig, 29.-én Trauzig, 30.-án Cilliig menetelt, mely napon Bernadotte Laiblachba vonult be. Április 2.-án Seckendorf Windisch–Feistritzot, 3.-án Marburgot érte el, honnan 5.-én Bruck felé indult útnak. Útközben április 7.-án Grazban Károly főhercegtől újabb parancsot vett, melynek értelmében Mürzzuschlagra kellett menetelnie, hogy aztán az ott hozzája csatlakozó Kerpen- és Mitrowski-dandárokkal Bécs védelmére siessen. Ennek folytán Seckendorf április 12.-én tényleg be is érkezett Mürzzuschlagba.
A Klagenfurt körül összpontosult és 23 1/3 zászlóaljat és 9 lovas századot, összesen 12.400 gyalogost és 843 lovast számláló erőket Károly főherceg következőleg osztotta be: Mercadin hadosztályára, mely a Brady- és Oranien-dandárokra tagozva, 9 zászlóaljban és ugyanannyi lovas században 5184 embert számlált; a Mitrowsky- és Lindenau-dandárokból alakult és 9 zászlóaljat, vagyis 4918 főt számláló Reuss hadosztályra, végül az 5 1/3 zászlóaljban 3141 főt számláló és a Lattermann- és Ocskay-dandárokra tagozott Kaim-hadosztályra.
A március 10-ike óta elszéledt zászlóaljak maradványaiból és a kiegészítés céljából újonnan érkezett legénységből a főherceg Kerpen II. tábornok parancsnoksága alatt egy 2274 főből álló további dandárt alakított, melyet szervezés és begyakorlás céljából azonnal Judenburgba küldött vissza.
