a) Események a prágai csatáig.
a) Események a prágai csatáig.
Mária Terézia szövetségesei, kik közül Franciaország 100.000, Oroszország 80.000, a német rendek 30.000, a svédek pedig 25.000 embert ígértek, még az 1757. év elejére sem voltak abban a helyzetben, hogy hadaikkal támogatólag közbeléphettek volna s így Ausztriának az ezévi hadjárat elején még mindig egyedül kellett Frigyessel a küzdelmet felvennie, akihez azonban az Anglia által fentartott hesseni, hannoveri és braunschweigi csapatok mintegy 45.000 főnyi számerőben már hozzácsatlakoztak. Egyébként a háborús felek a tél folyamán seregeik létszámának szaporítása érdekében a legnagyobb buzgóságot fejtették ki.
Az osztrák hadsereg teljes létszáma az 1757. év március végén a helyőrségekkel együtt mintegy 200.000 főre rúgott, de ebből a határ mentén 108 gyalogzászlóaljba, 119 gránátos századba és 255 lovas századba tagozva, mindössze 132.000 ember és 226 löveg állott meglehetősen szétforgácsolva; még pedig 15.000 ember Nádasdy alatt Morvaországban és Szilézia osztrák részében, 21.000 ember Serbelloni alatt Königgrätznél, 18.000 ember Königsegg alatt Reichenbergnél és Gabelnél, a 39.000 főnyi főerő Browne alatt Prágánál és attól északra, zömével Budinnál, 24.000 ember Ahremberg Károly herceg altábornagy alatt Egernél, egy kisebb csoporttal Pilsennél. Ezenkívül 15.000 főnyi könnyű csapat részint a fenti csoportokra elosztva, részint a határ mentén teljesített szolgálatot. Morvaország belsejében gróf Daun Lipót parancsnoksága alatt további 36.000 ember állott.
A porosz seregből március havában 19.000 ember Dessaui Móric herceg alatt Chemnitznél, 45.000 ember Frigyes alatt Drezda és Pirna között, 20.000 ember a Beverni herceg alatt Zittaunál s végül 41.000 ember Schwerin tábornagy alatt Sziléziában Glatz és Landshut tájékán állott. Ez erők összege ugyan mindössze 125.000 főre rúgott, de a rendelkezésre álló tartalékokkal együtt Frigyes erejét szintén mintegy 200.000 főre tehetjük.
A császári hadsereg felett eleinte Browne tábornagy, majd május 1.-én Lotharingiai Károly herceg vette át a főparancsnokságot, míg a poroszokat most is maga II. Frigyes vezényelte. A császáriak hadjárati terve abból állott, hogy offenzív módon egyidejűleg Szászországba, a Lausitzba és Sziléziába vonulnak be, míg Frigyes támadólagos fellépés által az osztrákokkal minél előbb végezni akart, még mielőtt többi ellenségei, vagyis Mária Terézia szövetségesei, országába benyomulhatnának. Miután Frigyes a császáriakat megelőzte, ezek utóbb oda módosították hadjárati tervüket, hogy főerejükkel Csehország védelmére kelnek és csak Nádasdyt küldik be támadólag Sziléziába.
A poroszok április második felében összes csapatjaikkal majdnem egyidejűleg kezdték meg offenzívájukat. Schwerin Glatz–Landshut vidékéről négy oszlopban lépte át a határt s azokat április 21.-én Königinhofnál egyesítette. A Königgrätznél álló Serbelloni, akit nemsokára Daun váltott fel, semmit sem tett ellene s nyugodtan tűrte s a legcsekélyebb módon sem akadályozta meg, hogy Schwerin serege Miletinen, Jičinen át Turnauba, majd onnan Münchengrätzen át Junghunzlauba vonuljon.
