A korniai csata 1738 július 4.-én.
A korniai csata 1738 július 4.-én.
Az ellenség közellétére való tekintettel a császári sereg ezentúl teljes harccsoportosításban és harckészültségben folytatta előnyomulását és a Szlatina és Teregova között elterülő szűk és veszedelmes szoroson is szerencsésen átjutván, július 3.-án Kornia környékére ért, ahol jelentékeny számú ellenséges erők jelenléte állapíttatott meg, miért is Königsegg tábornagy seregét csatarendbe állítva, azzal teljes harckészültségben töltötte a július 4-ikére hajló éjjelt. Csak az volt a baj, hogy a tábornagy Hildburghausen herceg táborszernagy ismételt figyelmeztetése ellenére a környező magaslatok megszállására nem fektetett kellő súlyt. Így kivált egy a balszárny előtt fekvő, az egész tábort uraló kopasz hegy kellő megszállásának elmulasztása hamarosan megbosszulta magát. Ide Königsegg mindössze 100 gyalogost és ugyanannyi dragonyost rendelt. Az elkövetett hiba nem kerülte ki a szemes ellenség figyelmét, aki július 4.-én hajnalban egy éppen akkor támadt zivatar leple alatt az említett magaslat elfoglalását kísérelte meg. Hildburghausen herceg az ebből származó nagy vesélyt észrevéve, a hevenyében összeszedett csapatokkal nyomban az említett magaslaton levő gyenge osztag segítségére sietett és sikerült is neki ott, bár nagy nehezen, további erősbítések beérkeztéig a harchelyzetet ismét helyreállítani. Most már Königsegg is tudatára ébredt az elkövetett súlyos hibának és azt jóvá teendő, Wallis tábornagyot az egész balszárnyhaddal felrendelte a kérdéses magaslatra. Amikor aztán ez déltájban a meredek magaslatra fölért és a rohamra indult Hohenzollern-vértes ezred az ellenséget oldalba kapta, a krízis e szárnyon véget ért.
Közben azonban az ellenséges középhad és balszárny is megmozdult. Előbbi a császári középhad és balszárny között keletkezett résbe ékelte be magát, utóbbi pedig a császári jobbszárnyat megkerülve, az a mögött felállítva volt vonattáborba hatolt be. A résbe benyomult ellenség az ellene harcba dobott két császári gyalog zászlóaljat visszavetette ugyan, de ekkor a Hildburghausen további támogatására rendelt 4 vértes ezred, anélkül, hogy erre felsőbb helyről parancsot kapott volna, szintén a résbe benyomult ellenséget rohamozta meg. Ez ezt az újabb támadást már nem birta ki s visszavettetvén, a többi közelben álló török csapatokat is magával rántotta, ami nemsokára az összes ágyúk és sátorfelszerelés visszahagyása mellett az egész török hadnak visszavonulását, mely hova-tovább rendetlen futássá változott át, vonta maga után.
A korniai csatában a császáriak vesztesége 1300, a törököké legalább 2000 emberre rúgott.
Miután Königsegg üldözésre egyáltalában nem gondolt, Mehemed pasa szeraszkier módjában állott, hogy Mehádia előtt mintegy 20.000 főnyi összes erejét egyesítse és ott magát elsáncolja. De amikor július 9.-én a császári sereg teljes harctagozásban előtte megjelent, minden további ellenállás megkísérlése nélkül Orsovára vonult vissza, miközben az üldözésére kirendelt huszárok és rácok tetemes veszteségeket okoztak neki.
Ugyanaznap Mehádia 2300 főnyi török védőrsége is harc nélkül megadta magát, szabad elvonulás feltétele, de 13 ágyújának visszahagyása mellett.
A Mehádiánál keletkezett pánik átragadt az Orsova tájékán álló törökökre is, akik 50 löveg, 4 mozsár, nagymennyiségű lőszer, 1500 szekér, sok marha és egész táborfelszerelésük visszahagyása mellett július 10.-én ugyancsak vad futással menekültek el Viddin felé.
