d) A holdvilági és a feketehalomi ütközetek
d) A holdvilági és a feketehalomi ütközetek
Az erdélyi csapatok fővezérévé Rákóczi báró Thoroczkay Istvánt nevezte ki generális főstrázsamesterei ranggal,* de számottetévő nagyobb hadműveletek végrehajtására neki sem nyílott alkalma. Ennek keretén belül két nevezetesebb ütközetről tesznek krónikáink említést: a holdvilágiról és a feketehalomiról s ezek ecsetelése céljából megint csak Markónak adom át a szót. „Az 1704. év első felének zűr-zavaros hadi eseményei közül, – írja Markó id. m. 190. oldalán, – két ütközet és egy, a császári katonaságtól elkövetett mészárlás kelti fel figyelmünket. A két nevezetes ütközet január utolsó napjaiban zajlott le Segesvár és Medgyes között Holdvilág, – és Brassó közelében – Feketehalom községek határában. Érdekes, hogy ezt a két ütközetet egykorú krónikaírók és azok nyomán újabb kutatók annyira összekeverik, hogy pl. a feketehalomi ütközet napját eddig sem sikerült pontosan meghatároznom. Az egészen bizonyos, hogy a két ütközet közvetlenül egymásután következett, még pedig a holdvilági január 28-án és utána következett a feketehalomi, mert az egykorú siralmas gyászének költője mindkét harctéren fekvő temetetlen halottakról énekel.* Cserey szerint* előbb vívták a feketehalomi s csak azután a holdvilági ütközetet. Ez nyilvánvaló tévedés, ami Csereynél, aki az eseményeket nem naplószerűen, hanem emlékezetből jegyzi fel, talán hónapok mulva hozzájutott hírek alapján, lépten-nyomon előfordúl. Megállapíthatjuk azt a tényt is, hogy ennek a két ütközetnek egymással semmi összefüggése nem volt, csupán keletkezésük okai azonosak. Rabutin ugyanis egyidejűleg két alparancsnokát, báró Tige János alezredest Udvarhely vidékére, báró Graven Ferdinánd alezredest pedig a Háromszékbe küldte a mindjobban elharapódzó kuruc portyázások megfékezésére. Tige udvarhelyt már nem tudta idejekorán elérni, mert az akkor már Teleki Mihály birtokában, kuruc kézen volt. Természetes feladata lett volna a vár visszafoglalása, de amikor arról értesült, hogy Guthy kuruc ezredes a környékbeli felkelőkkel közel 10.000 főre felszaporodott seregével a Küküllő völgyében portyázik, tanácsosabbnak tartotta alig 500 főt számláló lovas különítményével kitérni előle. Lekanyarodott tehát Szászsebes és Gyulafehérvár irányában és sürgősen kért segítséget Rabutintól.* A marsall, Morando hadmérnök-tiszt vezetésével, utána küldött 100 lovast és 80 gyalogost. Ez a különítmény azonban Tigét, aki már ekkor a neki kijelölt útvonalról letért, nem találta meg, hanem Guthyék fenyegető csoportosulása miatt, Segesvárban keresett menedéket. A kuruc sereg egy része követte Morandót oda és a város külső részeiből beszorította őt a felsővárosba. Morandónak úgylátszik sikerült a várat és a környező városrészt annyira megerősíteni, hogy a várvíváshoz nem szokott kurucok hamarosan otthagyták Segesvárt és Medgyes felé vonúltak. Tige időközben értesülhetett Morando közeledtéről, mert újból Segesvár felé fordúlt és útközben Erzsébetváros mellett, Holdvilág község határában találkozott össze január 28-án Guthy népes seregével. Tige nem ijedt meg a nála szinte húszszoros túlerőtől, mert láthatta, hogy e tömegek csak kis része jöhet fegyveres számba, a többi csupán kaszás, kapás, fegyelmetlen felkelő. Gyors elhatározással rohamot vezényelt és rövid kézitusa után széjjelverte Guthy seregét. A magával hozott néhány tarack a támadás alatt sűrűn rontotta a székely felkelők sorait. Szakál Ferenc feljegyzése – s valószínűleg erre támaszkodva Szadeczky leírása szerint Guthy tétovázása volt a vereség oka. A seregébe beosztott Ruyter kapitány váltig sürgette, hogy ne várja be azt az időpontot, amíg a német sereg összegyülekezik és harcsorba áll, hanem támadja meg őket készülődés közben, de Guthy nem akart ebbe beleegyezni. Halogatása miatt elmúlt a kedvező támadási alkalom s a támadásban így Tige megelőzte őket. Guthy – Cserey szerint részegen – maga is elfutott a harc színhelyéről Torda felé, ott azután Kaszás Pál kuruc ezredes letartóztatta és könnyelmű, semmivel sem menthető viselkedése miatt, a fejedelem parancsára kivégeztette. A kurucok veszteségét a császári hivatalos jelentés 1000 főre, Cserey 1300-ra, Szaniszló* 400-ra, Szakál 3000 főre becsűli. Mintegy 250 kuruc, közöttük 19 német zsoldos került fogságba. A császáriak ezenfelül 3 üstdobot, 16 zászlót, és 2 ágyút, valamint a kurucok egész podgyásztáborát zsákmányolták. A császári veszteségről nincsenek adatok.
Archivum Rákóczianum, I., 213.
Szakál id. naplója, 58. – Továbbá a holdvilági és feketehalomi harc után néhány nap mulva, valamelyik csata színhelyén készült gyászének. (Thaly, Adalékok a Thököly és Rákóczi kor irodalomtörténetéhez, II., 31.)
Cserey krónikája, 328.
Wienerisches Diarium 1704. 59. szám.
Szaniszló naplója.
„A harc után báró Tige Székelyudvarhely ellen ment, amelynek várából a kurucok, közeledtére és a holdvilági vereség hírére, kiszaladtak. A lakosság is elmenekült, értéktárgyait a homoród-almási barlangba vitette s ott őriztette külön fegyveres csapattal. Udvarhely vidékén azonban a császári csapatok nem tudtak megmelegedni, mert amikor Thoroczkay báró kuruc geniális február 8-án Kolozsvár alá érkezett és félni lehetett attól, hogy Rabutint meg fogja támadni, Tige Udvarhely vidékéről Nagyszebenbe vonult vissza.”*
Szádeczky id. h. XVII., 571.
„A Wieneriches Diarium idézett jelentésének utolsó bekezdéséből kitűnik, hogy a holdvilági ütközetet követő napokban a Barcaságban, Brassó vidékén mintegy 1000 székely felkelő és 1500 – állítólag Magyarországról jött – kuruc katona Brassót körülzárta. Ugylátszik, ez volt az a kuruc csapat, amely a feketahalomi ütközetet vívta s már ebből is következik az, hogy ennek a csatának minden bizonnyal a holdvilági után kellett lezajlania.
„A feketehalomi ütközetről még kevesebb hiteles adatunk van, mint a holdvilágiról. Néhány rövid utaláson kivül, voltaképpen csupán Cserey krónikájára támaszkodhatunk az események vázolásánál,* Ezek szerint Graven ezredes néhány száz lovassal a Háromszék felé vonultában a Barca-völgyében, Brassótól nyugatra, Feketehalom községnél összetalálkozott néhány ezer főből álló csapattal, amelyet Henter Mihály szász felkelő vezér Szászhermányból a császáriak közeledtére odavezetett. A székelyek, mint Cserey írja: „ha okos kommandójuk lett volna, azt a kevés németet levágathatják vala. De a német a patakon túl egy kert mellé rendben vervén magát, azok a bolond székelyek éppen oda menének; a német puskázni kezdte, mindjárt megszaladának, a rácok mindenütt a sík mezőn űzték, vágták, sok százan ott veszének, holott a német közül csak egy sem ese el.” A kurucok pusztúlását fokozta még az a körülmény is, hogy a faji gyűlölettől sarkalva, Graven seregéhez csatlakozott és vett részt a küzdelemben sok szász és oláh környékbeli lakos. Henter fegyelmetlen hadi népe a csatatérről egész Havasalföldig futott úgy, hogy Graven az egész Háromszéket végigportyázva, a barcasági kastélyokban harácsolt bőséges zsákmánnyal megrakodva térhetett vissza Szebenbe.”
Cserey id. m. 328.
