e) A fősereg további hadműveletei a hadjárat befejezéséig.
A tháti csata után Ujfalura visszavonult keresztény sereg összes lovasságát Miksa bajor választófejedelem az ottani hídon a Duna balpartjára vezette át, míg Károly herceg a sereg többi részével augusztus 18.-án Szőnybe vonult vissza, honnan a császárnak bejelentette, miszerint az örökös tartományok védelmére az egész sereget a Zsitva és Komárom között fogja összpontosítani és Érsekujvárra is kellő gondot fog fordítani.
Augusztus 19.-én a herceg megtudta, hogy a törökök Nógrádot felgyújtották és a benne volt tűzérséget Vác felé indították útba. Augusztus 20-án saját személyére Érsekujvárra érve, nyomban intézkedett a megrongált erődítések helyreállítása iránt, amit Kleinwächter ezredes-hadmérnöknek tett feladatává, a vár parancsnokául pedig Aspremont ezredest nevezte ki. Augusztus 21.-én újonnan beérkezett török szökevények és polgári egyének azt a, csakhamar hamisnak bizonyult hírt hozták, hogy Ibrahim Sátán pasa a csapatjai által elfoglalt Visegrádot földig leromboltatta s miután alparancsnokainak legnagyobb részét lenyakaztatta, a Duna balpartjára kelt át s jelenleg 30.000 emberével Pest és Vác között ütött tábort.
E hírekre a herceg augusztus 23.-án elhatározta, hogy az Érsekujvárnál feleslegessé vált Caprara hadtesttel megerősített sereggel újból támadásba megy át, hogy a szerdárt vagy egy újabb csata elfogadására, vagy az ország elhagyására rábírja. Ehhez képest a most már 55.000 főt számláló, igen jó állapotban lévő sereg augusztus 24.-én Komárom mellől elindulva, 26.-án ismét régi párkányi táborát foglalta el. Azonban útját csak augusztus 28-án folytatta, mely napon a Garamon való átkelés után az Ipoly beömlése tájékáig nyomult előre s 29-én az említett folyón is átkelve, mindössze a nagy-marosi szoros bejáratáig jutott, ahol a herceg már ismételten és megbízható híreket kapott, hogy a szerdár Vácot feladva, már Pestet is odahagyta, ahol ismét a Duna jobb partjára kelt át. Augusztus 30.-ikát a sereg Nagy-Marosnál töltötte. Itt fogadta a herceg a szerdár által békeajánlatokkal hozzáküldött Achmed Cselebi defterdárt.
Szeptember 1.-én Károly herceg a sereggel Vácra ért, ahol másnap azt az értesítést vette, hogy a szerdár Eger ostromától tartva, az egri, váradi és temesvári pasákat hadaikkal odairányította, ő maga pedig tényleg a Duna jobb partjára kelt át, onnan útját Eszék felé veendő.
A császár tényleg kifejezést adott ama óhajának, hogy a herceg az előrehaladt idő ellenére még ez évben vegye Egert ostrom alá, de a herceg élelmi és egyéb, nem éppen helyt álló nehézségeket hozván fel indokul, ennek a szándéknak a végrehajtását lehetetlennek jelentette ki s ehelyett szeptember 3.-án gyorsfutár útján ama elhatározását jelentette be, hogy hadseregéből egy-egy megfelelő részt a felső-magyarországi és drávamenti seregcsoportok erősbítésére szándékozik elküldeni, egy csoportot pedig az örökös tartományok jobb fedezése céljából a középső Rába mentén fog felállítani.
Miksa bajor választófejedelem, aki nem tudta magát indentifikálni Károly herceg fenti felfogásával és elhatározásával, s akivel az utóbbi időben úgysem állott már a legjobb lábon, több más magasrangú személyiséggel szeptember 4.-én elhagyta a váci tábort.
Szeptember 7.-én a sereg megkezdte visszavonulását és e nap estélyén ismét a nagy-marosi táborban volt. Miután a császár Károly herceg előterjesztéseit elfogadta, ez utóbbi Scherffenberg tábornok parancsnoksága alatt Felső-Magyarországba gróf Schultz lovassági tábornok csoportjához indította útba. Ugyanekkor Mercy tábornok a neki átengedett 8000 emberrel, néhány löveggel és 1 mozsárral Eger körülzárására és Szolnok kézrekerítésére kapott parancsot, egyben meghagyatván neki, hogy egy különítménnyel a felső-magyarországi hadtest hadműveleteit biztosítsa. E hadtest parancsnokságát legközelebb Caprara tábornagy volt Schultztól átveendő. Gróf Pálffynak hat gyalogezreddel és az Eszterházy és Batthyány Ádám vezette magyar fölkelő csapatokkal, összesen 12.000 emberrel a Rába–Mura mögé kellett elvonulnia, hogy ott felállva, összeköttetésül szolgáljon a felső-magyarországi és a drávai hadtest között; Pálffynak a további rendelkezéseket gróf Leslie tábornagytól kellett kapnia. A még ezenfelül is fennmaradó mintegy 28.000 emberrel a herceg tartalékviszonyba az Ipoly mögött Szalkánál állott fel, ahol szeptember 16.-ától október 6.-ikáig maradt, hogy aztán a kijelölt téli szállásokba, nagyrészt a Nyitra mögé Érsekujvár környékére vonuljon. A bajorok már október 2.-án, a lüneburgiak ellenben és a többi német birodalmi csapatok, kivéve azokat, amelyek Sziléziában töltötték a telet, csak 13.-án indultak el hazájukba.