d) Schwarzenberg és Pálffy hadműveletei a Dunántúlon.
d) Schwarzenberg és Pálffy hadműveletei a Dunántúlon.
Mint már föntebb említettük, Rudolf ezidén nem küldött számottevő segítő sereget Magyarországba s így az itteni fővezérek nagyobbszabású, döntő hadműveletekre nem igen gondolhattak.
Az 1599 január 25.-én Pozsonyban megnyílt országgyűlés 10.000 főnyi katonaságot ajánlott fel.* Ennek egy részével és a rendelkezésükre álló olasz és francia zsoldosokkal Schwarzenberg és Pálffy mindenekelőtt Budát szándékoztak oly módon, mint a mult évben Győrt, meglepetés és petárda-robbantás révén hatalmukba keríteni. E célból a vezérek április 16.-án kora hajnalban mintegy 8000 főnyi haddal indultak el Esztergomból, de a vállalat nem sikerült, mert midőn a had a következő nap hajnalán Budához közel ért, s a petárdát már-már a kapuhoz akarták illeszteni, a gyorsan felriasztott védőrség sűrű ágyú- és puskalövésekkel fogadta a támadókat. Ilyenformán a rajtaütés és csel nem sikerülvén, a vezérek a haddal együtt visszafordultak s miután útközben Zsámbék rablóváracsot megvették és levegőbe röpítették, visszatértek Esztergomba.*
Corpus Juris Hung. I. 610.
Esztergomból 1599 ápr. 20.-áról keltezett levél, Hatvaninál, Brüsseli Okmt. III. 104.
Jóval nagyobb eredményt, de szintén nem teljes sikert értek el vezéreink Székesfehérvár előtt, melyet május 9.-én leptek meg 5000 emberrel az ily támadásoknál szokásos módon. A város Ingovány- vagy Sziget-külvárosának kapuját skerült ugyan petárdával bezúzniok, sőt magát a várost is elfoglalták, hanem a vár ellen, ahova a törökök egy órai harc után visszavonultak, a vállalat nem sikerült, mivel a mieink annak vívására felkészülve nem voltak. Ily körülmények között csapatjaink, miután a várost kirabolták és felgyújtották, nagy zsákmánnyal megrakodva tértek vissza Komáromba. Az egyik petárdát a csapatok már nem bírták magukkal elvinni s amidőn azt később kísérletképpen elsütötték, úgy a fogoly vallonok, mint a kíváncsi törökök közül is sokan elpusztultak.*
Komáromból 1599 május 12.-én keltezett levél, Hatvani, Brüsseli Okmt. III. 106.
Sokkal nagyobb kárt okoztatott ennél Pálffy a törököknek a hajdúk által, akiknek száma e zavaros időkben rendkívül felszaporodott. A tatárok sáska-hada a Buda és a többi közeli várak élelmi készleteit elfogasztván, ezeket a törökök az Al-Dunáról hajókon szállított készletekkel igyekeztek pótolni. E nagyarányú szállítások megzavarását határozta el Pálffy, mi célból a felfogadott hajdúk közül mintegy 800-at Buda felé indított útnak, hogy az ottani védőrséget foglalkoztatva, az ne tudja őt tulajdonképpeni vállalata végrehajtásában zavarni, 1250 hajdút pedig a János György esztergomi vajda parancsnoksága alatt álló király-naszádosokkal június elején Szekszárd felé indított a török szállítmányok megzavarására, illetve elfogására. Ezek naszádosok és hajdúk derekasan oldották meg a rájuk bízott feladatot. Útközben az összes használható járműveket és hajós népeket magukhoz vevén, mindenekelőtt a bácsi bégen töltötték ki bosszújokat, akit szörnyű kegyetlensége miatt egyformán gyűlöltek a hajdúk és a naszádosok. A bég ugyanis valahányszor valakit közülök kézrekeríthetett, azt elevenen megnyúzatta, széttépette, vagy szegekkel kivert hordókban valamely hegyről leguríttatta. Ezért esküdtek most ellene bosszút főkép a hajdúk. Paks tájékán sikerült is a bég szállítmányára ráakadni, melyet rögtön lefogtak, emberei közül valami 300-at levágtak s vízbe fullasztottak, őt magát pedig láncra fűzték s 40 fölszerelt hadihajóját 4 sajkával s 40 dereglyével magukkal vitték. A bégen úgy töltötték ki bosszújokat, hogy fogait kiszaggatták, hosszú szakállát szálanként kitépték s testét darabokra vagdalták.*
Ortelius id. m. 258.
Még nagyobb győzelmet aratott a naszádos-hajdú had rövid idő múlva Tolna tájékán. Pálffy ugyanis közben megtudta, hogy most már a nagy török dunai flotta közeleg nagyszámú eleséges hajókkal 8000 török katona és janicsár által kisérve. A beérkezett hír szerint – írja Szentkláray* – elől ment egy őrsajka, utána egy gálya néhány fegyveres sajkával, végre a török hajóhad a szállítóhajókkal, – összesen mintegy 130 különféle vizi járómű. Pálffy újra fölszerelteté tehát hajdúit és naszádosait s azon utasítással, hogy a török ármádiával (azaz flottával) vitézül megvívjanak, elindult velük Pétervárad felé. Menetközben néhány százzal ismét szaporodott a hajdúk száma: ki lovon, ki gyalog kívánt résztvenni a jelentékeny prédára kilátást nyújtó hadjáratban. Midőn az egész sereg egy tömegben együtt volt, Pálffy három csapatra osztá fel őket. Egy csapat ment Dunabalparti síkságon Kalocsának, Bajának, Zombornak és Bácsnak, a másik ment Somogy felé Kaposvárnak, a harmadik visszatért a budai törökök háborgatására s mozgalmaik kémlelésére. Mind a három csapatnak össze kellett működnie. A száraziaknak arra kellett törekedniök, hogy esetleg a vizi hadnak segítségére legyenek. 1500 embert Buda alatt hagyott Pálffy, kiknek feladatul tűzte, megakadályozni a budai törökök kitörését, ha az aldunai szállítmány megmentésére indulnának. Ezeknek Pálffy távollétében Nádasdy Ferenc parancsolatából szintén az esztergomi naszádosok egy osztálya állott rendelkezésükre. Közben a török szállítmány Mohácsra s onnan Tolna alá érkezett. Az eszéki, mohácsi és bátai bégek eljöttek lovas és gyalog csapataikkal s nagyszámú lovas és ökrös hajóvontató néppel, hogy a hajókat fedezzék és fölfelé szállítsák. Az indulás Tolnáról június 20-ára lett kitűzve, minthogy a szállítmányt vezető basa biztosra vette, hogy addig Budáról is csak érkezik valamely segítség. Este lett, mire a török hajók Foktőre érkeztek és ott éjjeli szállásra mentek. Egy őrsajka előrement fél mérföldre éjjeli szolgálatra a többiek aggodaom nélkül tértek nyugalomra. – Foktő fölött, Uszód táján lombos szigetet képez a Duna s messze elhajló kanyargásaival elzárja távolabbra a kilátást. E szigeten rejté el magát Pálffy mintegy 1600 hajdúval. A naszádosok, meg egy-két század szárazi had, kevéssel föllebb, a sziget csúcsánál foglaltak állást. Midőn már biztos hír érkezék a törökök szándékáról, Pálffy haditanácsot üle hadnagyaival. Abban állapodtak meg, hogy napkelte előtt egy órával megrohanják az ellenséget „Bestye kurafi, ki egy törököt élni hagy vagy elfog.“ Aztán csatarendbe állott a 3000 főre tehető magyar sereg. A hajók felállítását úgy intézé Pálffy, hogy a Dunát egész szélességben elfoglalják. Nagy csendben indult el a vészthozó vizi tábor. A naszádosok kiemelték evezőiket, hogy még a víz loccsanása se zavarja az éj nesztelenségét. Csak a kormányosok ügyeltek hajóik irányára, hogy a kijelölt csatavonal meg ne bomoljon. Nemsokára jelenté az, ki fenn ült az árboc tetején, hogy egy török hadihajót lát a Duna közepén állani. A török őrsajka volt. Éppen hajnalodott, mikor lőtávolba kapták. Az első naszád parancsnoki padján Pálffy Miklós daliás alakja állott. Éppen most hangoztatá élénk, harsány vezényszavát a támadásra. Mire az első ágyú eldördült, a megrémült török őrsajka már dagadt vitorlákkal száguldott vissza Foktő alá, a török táborba. A futamlót naszádaink ágyúgolyói kísérik; sőt maguk evezve és vitorlázva, amíly sebesen csak képesek, utána iramodnak a menekülő sajkának. Utól is érik, de akkor már egy nagy gálya és még más négy sajka jött segítségére a lövések és lárma által felriasztott török táborból. Mozsarak és puskák öldöklő tüzelést kezdenek a mieink ellen. De Pálffy rettentően viszonozza a tüzelést parti ágyúiból és a naszádokról. Petárdákat, robbantó bombákat és egyéb lőeszközöket szór az ellenség hajóira. Csakhamar a helyszínén terem az egész török vizi ármádia. Ám az ellenség szaporodása csak fokozza a mieink bátorságát és elkeseredését. Elszánt, véres küzdelem után a gálya és még más nyolc török ágyúnaszád Pálffy birtokában volt. A török hajólegénység közül senki sem maradt élve, – kivéve egy virágzó deli ifjút, Kalender eszéki bégnek fiát, ki halálos félelmében a gálya bensejébe rejté magát és csak a csata után fedeztetett föl rejtekhelyén. Néhány török sajka és dereglye hol elégett, hol a Dunába merült; egy-kettőnek pedig sikerült visszahátrálnia a szálítóhajókhoz, melyeken 2000 janicsár csatakészen várta a történendőket. Pálffy átszállott most az elfoglalt török gályára. A készen álló parti seregből megtölté a gályát és a zsákmányul ejtett többi naszádokat harcvágyó, pihent és derekasan fölfegyverzett hajdúsággal. Aztán végső általános rohamra vezényli vizi és szárazi hadát. A török hajókról elszedett ágyúk és mozsarak előbbeni tulajdonosaik ellen fordíttattak. Leírhatatlan volt az élet-halál harc, mely keresztények és törökök közt, kezdetben csak ágyú- és puskatűzzel távolabbról vívatott, majd szemtől-szembe a hajók födélzetén és a Duna-part hullámos, halmos magaslatain folytattatott. A győzelem pálmáját Pálffy nyeré el. 5200 török apríttatott össze s veszett a Dunába. Értékes holmikkal terhelt 58 dereglye (gimblia), 60 kereskedelmi szállítóhajó, az összes gályák, hadihajók és sajkák a győzők hatalmába estek. A szállítóhajókban nagymennyiségű rizs, búza, és egyéb gabonanemű volt felhalmozva; találtatott továbbá 3000 darab arany, igen sok drága szőrme s keleti szőnyeg, lőpor s különféle fegyverek. – „Ezt a sok hajót és a rajtok lévő nagy terhet felette nehéz lett volna a Dunán felvontatni egész Budán túlra, a királyi részekre. Pálffy azt rendelte tehát, hogy emberei, megtartván maguknak a gazdag zsákmányból amennyi kinek tetszik, későbbi szükségleteikre pedig meghagyván három teherhajót gabonával, kétszersülttel és lőporral, a többi szállítóhajókat és megsérült hajókat a rajtok lévő tárgyakkal együtt égessék el, vagy süllyesszék a Dunába. – Pálffy a hajdúk egy részét innen egy eszéki híd lerombolására, a törökökkel tartó szerb vidék fölprédálására, a mezőknek és falvaknak fölperzselésére küldé. A hajdúság másik része, mintegy másfél ezren, egész a Tisza torkolatáig ment hajós és lovas osztályaival, s 32 hajón Titelnek és Becsének fordulva, a temesi vidéken és a Bácskaságban szintén gazdag zsákmányra tett szert. Mikor a pénzen megosztoztak, a hajdúk mindegyikének 1000 ezüst tallérnál is több jutott.“
Id. m. 195.
A tolnai vizi csata után Pálffy hazament Érsekújvárra, honnan jún. 30.-án részletes jelentést küldött Prágába Rudolf császárnak, aki kiválóan jeles haditénynek ismerte el a remek vizi ütközetet. A törökök ezt a kudarcot még Esztergom és Győr elvesztésénél is jobban fájlalták. A nagyon elszaporodott hajdúk bátorsága és a vizi ütközet hallatlan sikere nagy rémületet okozott mindenfelé az egész hódoltságban.*
Illésházy följegyzései, Magyar Tört. Eml. VII. 67. – Vom glückseligen Sieg vndt zerstewung etlich Tausent Türcken bey der Stadt Tolna. – Historia von den Emprőrungen, 46. – Brüsseli Okmt., III. 109. – Ortelius id. m. 258.
A többféle irányban útnak eresztett hajdúk nagy része Valpót vette meg és égette fel, majd az eszéki hidat, mely a török csapatok fő átkelő eszközéül szolgált, szintén fölégetvén az ottani egész vidéket feldúlta.*
Istvánffy id. m. XXXI. 740.
A visszatérő hajdúknak a boszniai pasa a pécsi, szigeti és koppányai bégekkel július 7.-én Földvárnál útját állotta, miből heves harc fejlődött ki, amelynek folyamán mintegy 200 hajdú életét vesztette ugyan, de a török pasa is számos emberével halva maradt a küzdőtéren, mire a hajdúság szerencsésen keresztülvágta magát az ellenség vonalain.*
Hatvani, Brüsseli Okmt. III. 119. – Pálffy jelentései a királyhoz, Tört. Tár. 1878. évf. 706.
Augusztus elején Buda felé hajtott végre Pálffy és Zrinyi György egy naszádos támadással kapcsolatos vállalatot, amelynek legnagyobb eredménye az volt, hogy a volt temesvári, most budai pasát, a szemöldökös Szulejmánt Felhévíznél a mai Óbuda környékén, amikor szemrevételezés céljából a városon kívül lovagolt, lesállásból elfogták és bécsbe küldték.*
Hatvani, Brüsseli Okmt., Ein Schreiben aus Gran vom 8. Aug., III. 109. old. és: Ein anderes aus Prag vom 16. Aug. U. o. 119. – Ortelius id. m. 265.
Végül Scharzenberg Pest ellen kísérelt meg egy petárdatámadást, de ez sem sikerült, s ő maga is átlőtt lábbal tért onnan vissza.*
Hatvani, Brüsseli Okmt. III. 121.– Ortelius id. m. 261.
){kind=link}