e) A vörösvári rajtaütés 1595 augusztus 27.-én.
e) A vörösvári rajtaütés 1595 augusztus 27.-én.
Az ezután történteket Gömöry,* Kápolnaival* egybehangzóan, a következőképpen adja elő: Augusztus 26.-án a kiküldött magyar lovas járőrök jelentették, hogy a budai pasa újabb sereg gyűjtésén fáradozik s annak részeit, néhány ezer embert, Ó-Buda és Vörösvár mellett táboroztatja. A jelentés vétele után a főherceg azonnal haditanácsot hívott össze, amelyen Pálffy indítványára elhatározták, hogy nagyobbszabású rajtaütéssel kell e hír valódiságáról meggyőződni és a török sereget rémületbe ejteni. A rajtaütés végrehajtásával Pálffy Miklós és Nádasdy Ferenc bízatott meg s ahhoz Burgau őrgróf, Pálffy Miklós, Nádasdy Ferenc és Schwarzenberg csapataiból egy 8000 főnyi lovastest állíttatott össze, 7 könnyű, a törököktől elfoglalt löveggel. Miután a vállalatot titokban és meglepőleg akarták végrehajtani, a kiadott intézkedésben többek között szószerint ez áll: „Mindenkire akasztófa vár, aki bármilyen zaj által a csapat közeledését elárulja.“ A csapat zöme augusztus 26.-án este 10 órakor indult el Kesztölcön át Csévre. Az elővéd, 200 válogatott magyar lovas Doroghy József parancsnoksága alatt egy órával előbb, az országúton indult útnak Vörösvár felé. Ennek az volt a feladata, hogy a Pilis-Csabától északra fekvő Nagy-Kopasz hegyen lesállást foglalva, a törököket megfigyelje s az esetben, ha azok a táborban csendesen viselik magukat, arról a zömöt értesítse, míg ellenben, ha a törökök netalán támadásra készülnének, azokat a Pilis-Csabán át tovább előnyomuló főerő támadó irányától balra támadják meg s azokat rendetlenségbe és zavarbahozni igyekezzenek.
Id. m. 665.
Id. m. 1003.
Ugyancsak este 9 órakor 1000 lovas Nádasdy parancsnoksága alatt Szt. Léleken és Szt. Kereszten át Pilis-Szántóra vonult és az volt az utasítása, hogy mihelyt az előre megbeszélt tűzjelet a Kopasz hegyen észreveszi, azonnal támadja meg a török tábort északról, míg a főerő Pilis-Csaba felől fogja az ellenséget megrohanni.
A Csévnél pihenő főerő éjfél után 1 órakor Doroghytól jelentést vett, hogy a török táborban az őrök szokásos kiáltásán kívül minden csendes; azt is jelentette Doroghy, hogy ellenséges járőrökkel nem találkozott s jelenleg a kopaszhegyi erdő Vörösvár felé eső szélén van, ahol meg is marad, ha a törökök őt onnan el nem zavarják. Éjfél után 2 órakor Nádasdytól az a jelentés érkezett be, hogy Pilis-Szántóra szerencsésen beérkezett s hogy útközben találkozott ugyan egy ellenséges járőrrel, de ennek lovai oly fáradtak voltak, hogy egyetlen ember sem menekülhetett el. Azt is jelentette Nádasdy, hogy Pilis-Csabát is átkutatta, de ott csak 8, a török tábor számára kenyeret sütő törököt talált s végül ama véleményének adott kifejezést, hogy nem hiszi, miszerint a törököknek még csak sejtelmük is legyen az ellenük készülő műveletről, mert táboruk teljesen csendes s a tábori tüzeken kívül semmi mozgás vagy zaj nem észlelhető.
E jelentés vétele után, vagyis augusztus 27.-én valamivel hajnali 2 óra után, a különítmény zöme megindult Csévről Pilis-Csabán át Vörösvár felé. Egy századot Pálffy még Csévről azzal a megbízással küldött fel a Kopaszhegyre, hogy a messziről látható hegy tetején máglyát rakjon s azt abban a pillanatban, amikor Vörösvár felől három lőporrobbanás füstje fölszáll, azonnal gyújtsa meg.
Pálffy a főcsapat élével reggel 2 óra 30 perckor Pilis-Csaba elé érkezett s amikor 3 óra tájban az erdőszélre ért, egész kiterjedésében láthatóvá vált a szentiványi földeken elterülő török tábor, mire Pálffy következőleg fejlődtette fel csapatjait: az első harcvonalba, egymástól 1000 lépésnyi térközre, két, magyar lovasságból álló csoportot állított; ezen első harcvonal közepén levő nagy térköz mögött második harcvonal gyanánt a német és olasz lovasság állott fel hat-hat lovas mélységgel. Az ekként megalakított csatarendtől balra, 600 olasz lovas födözete alatt, akik egyúttal tartalék gyanánt is szerepeltek, a tűzérség vonult fel.
Már e felvonulás közben Pálffy felgyújtatta a 3 lőporraktárt, mire nemsokára a kopaszhegyi máglya lángja is fellobbant.
Nádasdy azonnal észrevette a jeleket, de észrevették azokat a törökök is, mire fütyülés, lárma, kiabálás csakhamar fellármázta a táborban lévő csapatokat is.
Pálffy attól tartva, hogy a meglepetéssel járó előnyt elveszti, gyors cselekvésre szánta el magát. Doroghynak parancsot küldött, hogy többnyire Bars- és Komárom megyei nemesekből álló válogatott csapatjával a török tábornak Vörösvár felé néző oldalát rohanja meg, hogy ezáltal az ellenség figyelmét odavonja. A főcsoport az ágyúk kedvéért egyelőre csendesen, lépésben nyomult előre, miközben a Doroghy-csoport hangos „Jézus Mária“ és mindjárt utána a törökök „Allah“ kiáltásai hallatszottak. A török táborhoz ágyúlövésnyi távolságra érkezve, Pálffy megállította csapatjait, a lövegeket lemozdonyoztatta és tüzeltetni kezdett. Minden ágyút kétszer sütöttek el, minek megtörténte után a főcsoport a török táborra rontott és abba behatolva, csakhamar Nádasdy embereivel találkozott, akik Vörösváron át nyomultak előre és dacára annak, hogy soraik a török tábortól északra folyó kis patak mentén elterülő puha talaj miatt felbomlottak, mégis vitéz vezérük nyomában egyetlen roham árán bejutottak a táborba, melynek zavarba ejtett, megrémült csapatjai vad futásban kerestek menekülést.
E vállalatnál a keresztények 83 embert vesztettek, de 200-nál több törököt öltek meg, 64-et pedig foglyul ejtettek.
A győzelemittas csapatok délig az ellenséges táborban pihenőt tartottak s aztán hazafelé útnak indulva, este diadallal vonultak be az esztergomi táborba.
A foglyok vallomásaiból kitűnt, hogy a budai pasa eddig mindössze mintegy 18.000 embert gyüjtött ösze, melyből 8000-nél több volt a lovas, akiknek nagy része Vörösvárnál táborozott. Ilyen körülmények között török fölmentő sereg beavatkozásától egyelőre nem kellett tartani s így Mátyás főherceg nyugodtan folytathatta Esztergom ostromát.
