19. A FARKAS NYILATKOZATA
19. A FARKAS NYILATKOZATA
A következő, nagyon sajátságos nyilatkozatot kaptuk:
Hosszú évezredek bárány-, sőt birkatürelme után végre is kénytelen vagyok megszólalni, mélyen tisztelt publikum. Én egy monstruózus ferdítésnek az áldozata vagyok. Mióta élő lények laknak a földön, senkivel olyan szörnyű igazságtalanság még nem történt, mint velem. Mindenek előtt bocsánatot kérek. Be kell mutatnom magam. Én vagyok az a bizonyos Farkas, kinek amaz ismeretes afférja volt a Báránnyal.
Kezdjük előlről a dolgot. Először is az én afféromat nem Aiszoposz úr írta meg, azaz hamisította meg először, hanem Pilpai hindu úr. Méltóztatik látni, hogy ez az ügy egy valóságos Dreyfus-ügy. Ezer ágú-bogú falzifikáció. Aiszóposz úr csak kiszínezte a dolgot. Ezt átollózta Phaedrus úr s azóta minden meseíró úr, egészen Fáy Andrásig, sőt Heltai Jenőig egyebet sem tett, mint ezt az én szomorú dolgomat ferdítette, fújta.
Azt hiszem, elég ideig tűrtem és hallgattam. Most már vége a türelmemnek és a némaságomnak. Az ügy eddig különben is állandó lovagias eljárás kényes leple alatt állott. A lovagiaskodásnak vége. Beszélhetek.
Ott állottunk a patak mellett. Én inni akartam. Nagyon szomjúhoztam. Nem volt sok víz a patakban, de pompás, tiszta víz volt. Feljebb állott a Bárány. Virágos jókedvvel, csúfondárosan ugrándozott a parton. Belehajolok a vízbe, ebben a pillanatban ő – beleugrik.
– Hagyj innom, Bárány!
Szelíden kérleltem. Láttam, hogy ő nem szomjas és tudtam, hogy mikor szomjas, akkor sem patakvizet iszik. Gúnyosan rám bégetett:
– Nem fogsz inni! Megmutatom, hogy nem fogsz inni!
– Hát talán te akarsz inni? Hát igyál, én nem zavarlak.
– Én nem iszom. Csak azt akarom, hogy te se igyál.
Kezdtem méregbe jönni.
– Vigyázz, mert meg találom cirógatni a kis bundádat!…
– Hadd lássam, hadd lássam!…
És bepiszkolta a vizet. Nem tagadom, egy kicsit bizony én megcibáltam. Bár ne tettem volna. Vesztemre tettem. Az egész bárány-világ összeállott. A papirusz-rovók, legelső sorban Pilpai úr, utána a többiek, semmivel sem voltak irgalmasabbak, mint mai író unokáik. El se tudták képzelni, hogy a Farkas és a Bárány úgy is összetűzhessenek, hogy a Farkasnak legyen igaza. Meg se kérdezték. Elítéltek, s veszett hírem költötték. Csupán csak azért, mert én – Farkas vagyok. De ez nem minden. Az egész állatvilágot ellenem bőszítették. Azóta a Farkasnak nincs nyugodalma. A Bárány akármit tehet, mert ő Bárány. A Farkas semmit sem tehet, mert ő Farkas. Amely Bárány gyönge, izgága és ambiciózus, annak egyebet sem kell tenni, mint nekirontani a Farkasnak. Hiába lehet a Farkas erős, komoly, becsületes. El kell veszni annak, akinek egyszer veszett hírét költötték.
Sőt tovább megyek. Önöknek fogalmuk sincs, hogy Pilpai óta a Bárány állandóan felfalja a Farkast. És ilyenkor még rendesen ő síránkozik. Bármire tanítsa önöket Darwin, higyjék el nekem, az a szomorú valóság, hogy az állatvilágban az boldogul, aki rakoncátlankodni, lármázni tud s erőszakoskodni tud, de a gyöngeség leple alatt.
Családom a teljes kiveszés előtt áll. A világ bárányizálódik egészen. Nem akarok úgy meghalni, hogy a pár évezredes hazugság egy tiltó hang nélkül fusson tovább az időbe.
Ezen nyilatkozatomat minden nemzet sajtójában meg fogom tenni. Mindenütt fogok szolgálni speciális, nemzeti esetekkel. Távol áll tőlem, hogy az aranybulla kivívására csak némi célzással is legyek. Eltekintek attól, hogy hányszor jutott Magyarországnak a kiállítottan véres fogú Farkas sorsa Bécs-Bárány ellen. Ilyen nagy dolgokat nem is illik talán egy szerény hangú nyilatkozatba bevenni.
Utalok egyszerűen a magyar választásokra. Kérem: tessék például megkérdezni – mondjuk – gróf Tisza István és báró Vojnics urakat, kik a többek között igen keserves adatokkal szolgálhatnak a Farkas és Bárány örök, egyenlőtlen harcáról s arról a szomorú sorsról, mely Pilpai óta egyre szomorúbb a szegény Farkas fölött.
Sumna summárum: a Bárány falja fel a Farkast, mélyen tisztelt publikum. Mély tisztelettel, fölfalva s egész fajommal pusztulásra szánva maradtam a helytelen információk legszomorúbb áldozata:
Budapesti Napló 1905. február 1.
a Farkas
