96. A FRANCIA SZÍNPAD
96. A FRANCIA SZÍNPAD
[Párizsból írja levelezőnk:]
A legérdekesebb az a jelenség, hogy minduntalan politikai és társadalmi kérdések csatatere a francia színpad. Az árja és zsidó fajták összebékíthetőségének lehetőségét, vagy lehetetlenségét ez idő szerint majdnem féltucat darab vitatja a francia színpadokon. Más szociális, vallási és politikai problémákat tárgyal ismét egy féltucat színmű. Mindez Franciaország mai nagy forrongását jelzi. A francia írók és színházi emberek, kiknek nagy része nemrégiben sötét jóslásokat adott a színpad jövőjéről, most arról tanakodnak, helyes-e a mának, az aktualitásnak ez a térfoglalása a színpadon s hogy szabad-e a színpadot kiszolgáltatni politikai és társadalmi agitációnak? Legnagyobb részük úgy vélekedik, hogy igenis szabad. A szerelemnek, végzetnek és halálnak azért ezután is meglesznek a maguk színpadi költői – írja egy francia esztétikus – de a politikai és a társadalmi problémák fölkarolásával most már a színpadi hatalom, ez a nagy hatalom is részt vesz a jövendő formálásában. S ez nagy és hasznos fordulat. Nem kevésbé érdekes dolog az sem, hogy az agitáló daraboktól eddig a cenzúra mentette meg a francia színpadokat. De egyidejűleg a cenzúra ügyéből is probléma lett. Köztársaságban ilyen intézmény – írja egy francia író – hogy keményebben ne szóljak e régi kérdésről: legalább is szégyen. De valójában az a helyzet, hogy egy-két év óta a francia cenzúrának nincs hatalma s most egyre-másra kerülhetnek színre az aktuáliserejű, agitáló, néha pamfletszerű, többnyire tendenciózus színdarabok, s okosabb és jobb ómenek híján sokan ettől a jelenségtől várják a francia színpad megújulását.
Budapesti Hírlap 1904. április 9.
