88. „NAPÓLEON VON THEILGUT”
88. „NAPÓLEON VON THEILGUT”
[Párizsból írja levelezőnk:]
Hogy kicsoda „Napóleon von Theilgut”, az alább derül ki: A pángermán düh egyre hevesebb kitöréseivel mind sűrűbben kezd foglalkozni a francia közvélemény is. Nem közönséges mánia ez, Ezt nálunk Magyarországon is jól tudják. A német lelkek legmélyében élő, ápolt és növekedő őrület ez, melyben rendszer van. „Az egész világ német vagy legalább is németnek kellene lennie az egész világnak.” Körülbelül ez a princípiuma a pángermán dühnek. Egy sereg német esküszik például arra, hogy Magyarország egy germánságából erőszakkal kivetkőztetett földdarab. Ismerjük azokat az ostoba, de tudományos színű kísérleteket, melyekkel nagy embereinket akarta több ízben már kisajátítani a pángermán őrület. Ámbár főképpen mi felénk, kelet felé van irányítva a pángermán agitáció, juttat azért rohamaiból más irányba is. Belgiumban, Franciaországban, Svájcban, Olaszországban stb. is keres és talál címet a dühöngésre. Most jelent meg egy pángermán könyv Berlinben, mely az izgalmakra könnyen kapható franciákat végtelenül bosszantja, pedig ez a könyv nagyon mulatságos könyv. Idézzünk néhányat a furcsaságaiból.
Jeanne d’Arc német leány volt, akinek a neve voltaképpen Johanna Bogen.
Német volt Kolumbus is. Sőt nem is német, de porosz, családja Olaszországba került, s itt változtatta meg becsületes Tauber nevét.
Michel Angelót természetesen Engel Mihálynak hívták. Benvenuto Cellini szintén német volt. Még pedig hannoveri német. Azelőtt Wilkommnak hívták. Mert hiszen a világ minden nagy embere német volt. Német Leoncavallo, kit Löwenpferdnek hívtak eredetileg. Rossini Rothe, Verdi Grün, Bellini Schön voltak.
Nagyon-nagyon mulatságos könyv ez a könyv, de a franciák nem tudnak mulatni rajta. Már Jeanne d’Arc meggyanúsítása is fájdalmas minden francia kebelnek, de a „Das verwelschte Deutschthum jenseits der Westmarken des Reichs” – ez a címe ennek a könyvnek, melyet a pángermán szövetség adott ki, – még élesebb tőrszúrást szánt a francia szíveknek. Tudja meg minden francia s tudja meg az egész világ, hogy Bonaparte Napóleon német volt. Valami szörnyűebbet nem is mondhatnának francia embernek. Napóleon és német! Az a pángermán mániákus jól ismerhette a franciákat. Tudta, hogy még tréfának is gyilkos lesz ez az ötlet. És hogy hívták azelőtt a nagy Napóleont? Theilgut. Igen, Theilgutnak hívták. Theilgut Napóleonnak… A komolyabb franciák persze úgy próbálják venni ezt a bolondériát, mint ahogy megérdemli, de bizonyos, hogy fáj ez itt mindenkinek. Annyival inkább fáj, mert a pángermán könyv fölhívja a németek figyelmét arra, hogy Franciaország északi és északkeleti részén keresni valójuk van a németeknek. És hiába, akármilyen bolond is ez a könyv, de a pángermán szövetség szervezett, nagy és agilis serege a németségnek. Ezeket a bolondériákat a német fiatalság nagyon komolyan veszi. No és a francia nacionalisták sem volnának azok amik, ha az efféle dolgokat föl nem fuvnák…
Pesti Napló 1904. március 18.
