7. NAGYVÁRADI ÉJSZAKÁK
7. NAGYVÁRADI ÉJSZAKÁK
Gethesítő, húsz fokos hideggel, mikor a fehér, fagyos havat meg-megroppantva lépdelünk, izgató, ébresztő tavaszi lehelettel, ernyesztő, izzasztó nyári meleggel tépdesett ködruhákkal, hideg őszi könnycseppekkel: mindenképpen szép, bódító, szűz és sejtelmes még a nagyváradi éjszaka. Sötét fátyolához nem nyúltak még…
A nagyváradi éjszakák népsége mamlasz, gyáva népség. Félénk korhely, javíthatatlan iszákos, elcsigázott pincér, álmos cigány, hajléktalan vad csavargó, szemtelen leány és a többi. Közöttük van néha egy-egy becsületes éjimádó is. De szerelmébe ez is inkább belepusztul. Az éjszakát, a szűzi, sejtelmes és titkos éjszakát fátyolától megfosztani nem próbálta még senki. Az éjszakai, a meztelen élettől s a való élettől és igazságtól mindenki fél.
Meg-meg akarjuk libbenteni a nagyváradi éjszaka fátyolát. Nem ígérjük, hogy a fátyolt lerántjuk egészen, de olykor-olykor egy-egy pillantásnak fogunk utat csinálni a nagyváradi éj sejtelmes, ismeretlen világába.
Az éjszaka a nappal méhe. Az éjszaka a levetkőzött élet. A nagy emberi dokumentumokat az éjszaka kovácsolja. Nagy őrületek és nagy igazságok az éjszakában fogantatnak. Az éjszakában, melyet nem ismer a nappal.
A nagyváradi éjszakákból eseteket, impressziókat, hangokat és dokumentumokat fogunk ki-kiragadni a nappal számára. Barna sziluettet megragadott impressziókat, hirtelen rögzött képeket kerestünk ki és találánk fel az éjszakából, a szent, a még szűzi éjszakából, melyet egy nagyváradi éjimádó poéta, ki a sorba szintén szánt egy pár képet a nagyváradi éjszakákból, a többek között így énekelt meg:
…A sötét volt az első,
Fényt sose látott szent kaosz.
A nincs volt az első igazság,
Önmagát szülte szent erény,
A tagadás az első isten
S első hazugság volt a fény.
……………………………
Sóvárgom a nagy éjszakába,
Várom a barna felleget,
Multát a színnek, fénynek, vágynak,
Beálltát a nagy éjszakának…
Fényt sose látott szent kaosz.
A nincs volt az első igazság,
Önmagát szülte szent erény,
A tagadás az első isten
S első hazugság volt a fény.
……………………………
Sóvárgom a nagy éjszakába,
Várom a barna felleget,
Multát a színnek, fénynek, vágynak,
Beálltát a nagy éjszakának…
Az éjszakai Nagyváradot megvilágítani nincs erőnk. De egy-egy fénysávot be fogunk tudni röpíteni a nagyváradi éjszakák misztériumába.
Program nélkül, összevisszaságban fogunk írni a nagyváradi éjszakákról s a nagyváradi éjszakák nagy titkairól. Talán színtelenek, keveset mondók lesznek a képeink, de hisszük, hogy sok mindent meg fognak értetni, amit a nappal embere nem ért, mert belenézni nem tud az éjszakába.
Ennyit prológusul ahhoz a sorhoz, melyet a nagyváradi éjszakák történetéből akarunk kirajzolni…
Nagyváradi Napló 1903. január 14.
