57. UTAZÁS IGAVONÓ MARHÁVAL
57. UTAZÁS IGAVONÓ MARHÁVAL
Felismerni a társadalom szükségszerű fejlődését, felismerni, hogy a társadalmi bajok minden időben túlnyomó részben onnan eredtek, hogy a régi berendezések még nem alkalmazkodtak hozzá az új körülményekhez, de nem tenni meg minden lehetőt arra nézve, hogy ez a fejlődés és az újra alkalmazkodás a legzavartalanabbul, a lehető leggyorsabban és legsimábban végbemenjen, mint ismerni a villamosságot, de nem hajtani az emberiség szolgálatába annyit jelentene, mint a robogó vasút mellett kanyargó országúton igavonó marhával utazni.
dr. Somló Bódog
Ez egyszer leszámolás lesz, kérlelhetetlen nagy leszámolás. A gondolatszabadság ellen Nagyváradon történt merénylet végre becsületesen szembe fogja állítani, mert szembe kell, hogy állítsa a robogó vonaton s az igavonó marhával utazókat.
Esztendők óta folyik a vétkezés, a jövő vezető generáció elerőtlenítése. Tessék szétnézni az ország főiskolái között. Csaknem mindegyikben, különösen hol szabad eszű, látó szemű emberek tanítanak, vezetnek, viharzik az ifjú erő. Egyéniségek formálódnak, fórumi, irodalmi vagy tudományos szereplésért buzognak az ifjak. Nagyváradon esztendők óta csak tespedés van. Új gondolatot, új igéket alig-alig hallanak a katedráról. Ostoba dogmák szellemében, banali[tá]sokban, fatalizmusban, elfogultságban nevelődik az ifjúság. Az ember szinte szemmel látja, mint készül a jövő generáció, mely szűklátókörű, elfogult, maradi, csökönyös, szeparált és szürke lesz. Esztendők óta a nagyváradi jogakadémia ifjai közül alig egy-két erősebb ifjú akadt, kiket ez a szellem teljesen nem rontott el. Aki gondolkozni bír, sejti most már, hogy micsoda nagy kérdés a nagyváradi jogakadémia kérdése.
Ez a jogakadémia is, e szegény kis ország szörnyű kárára, fátumának beteljesítésére igavonó marhával utazókat nevel a gyorsvonaton utazók korában. Tegnap mondotta éppen nekünk egy világosan gondolkozó nagyváradi úriember:
– Ha nem történik valami a nagyváradi jogakadémián, húsz év múlva modern, intelligens, kultúrával élő embernek kín és lehetetlenség lesz Nagyváradon élni. Hiszen máris érezzük a társadalomban a „veteres migrate coloni”-t. Az újak, a fiatalok a lateinerek közül kevés kivétellel egy új, elfogult, exkluzív és nem intelligens iskolát vezettek be. Mi lesz, ha ez a társadalmi iskola erősülni fog?…
Így van. És ezért kell most megcsinálni a leszámolást. Nemcsak a liberális érzések, de a lokálpatrióta érzések is leszámolást követelnek az igavonó marhák utasaival. E város nagy intellektuális ereje, nimbusza van veszedelemben!…
Nagyváradi Napló 1903. május 30.
(ae.)
