139. PROTESTANTIZMUS ÉS SZOCIALIZMUS
139. PROTESTANTIZMUS ÉS SZOCIALIZMUS
Tetszik nekünk egy polémia, melyet kálvinista nyakassággal folytat egy lapban két kálvinista pap.
Típus ez a két ember. Az egyik prototípusa ama kálvinista papoknak, aminőt a többek között Bródy Sándor fest a „Hófehérké”-ben. A puritánnak, kemény nyakúnak és kemény fejűnek. A másik is típus. Tüzes, reformáló elme.
Amiről vitáznak, az már szinte eldöntött valami. De az az érdekes, hogy ők vitáznak, erről a témáról, a papok s pláne kálvinista papok. Arról van szó tudniillik, hogy mint fogadja a szociáldemokráciát a protestáns egyház. Róma már régen megoldotta e kérdést. Róma tőrrel, méreggel, anatémával s más ilyesmivel fogadja.
A puritán kálvinista tiszteletes protestál. Neki nem kell a szociáldemokrácia, mert hazátlan, vallástalan, istentelen és romboló. Nem tudja ezt bizonyítani, de állítja makacsul.
A tüzes, reformáló tiszteletes olvasott, tudós, fanatikus ember. Cáfol, támad, citál, demonstrál, argumentál és kapacitál. Írásaiból kitetszik, hogy látja az emberiség történetének nagy lángoszlopait. Kereszténység, protestantizmus, liberalizmus. Hogy a legmagasabb lángoszlopokat említsük. És most csap fel a leghatalmasabb: a szociáldemokrácia.
A tüzes papnak van igaza. A protestantizmus mint gyermekét fogadta a liberalizmust, ezt fog kelleni tennie a szociáldemokráciával is, ami nem olyan szörnyűséges, mint amilyennek a gyengébbek hiszik. Semmi egyéb: a megtisztult liberálizmus. A megtisztult protestantizmus. A megtisztult kereszténység…
Itt e helyen nem szokás politizálni. Csak megemlítjük itt, hogy két kálvinista pap polemizál s igen ügyesen igen érdekes dologról polemizál. Mommsen azt mondta a világ halad, két lépést előre, egyet hátra, de halad.
A világ igenis halad. Lehet ugyan, hogy most azt a bizonyos egy lépést hátra csinálja, de halad. A protestantizmusnak pedig most sem szabad másokkal összefogni, csak a haladókkal.
Nagyváradi Napló 1902. december 21.
(ae.)
