129. FORRADALOM
129. FORRADALOM
Egy nagy budapesti lapnak, gazdagnak, komolynak és konzervatívnak rémséges víziói vannak. Forradalmat lát. A nessipálok, lengyel- és papzoltánok gajdolnak hetek óta a parlamentben, tehát úgy véli, hogy forradalom lesz. Veszélyben a dinasztia és veszélyben a hon.
Hát forradalom lesz? Bizony ez nem lehetetlen. És talán még csoda sem volna. De a budapesti lap víziója nagyon mulatságos. Mindenünnen lángolhat ki forradalom, csak éppen a parlamentből nem. Ne riogassák hát a dinasztiát. Bécsben komolyan veszik ezeket a csacsiságokat. Ott valósággal azt hiszik, hogy nekünk egyéb bajunk sincs, mint a Gotterhalte s egyéb kedvünk sincs, mint kuruckodni. A nyakunkat tesszük rá, hogy Bécsben komolyabban veszik a magyar parlamentet, mint a nessipálok hiszik.
Voltaképpen pedig úgy áll a dolog, hogy forradalom nem lesz. Forradalom van ebben az országban. Vértelen, pusztító, szörnyű veszedelem. Forradalom. És hogyne lenne. Koldusabb sohse volt ez az ország, mint most. Belső nyavalyáktól kínlódóbb sem. És soha annyit elvenni tőle nem akartak, mint most. Pénzt, önérzetet, hitet és reményt. El akarnak szedni mindent. És védő kezet nem lát és nem várhat ez az ország. Csak ideákat, terveket, akaratot látna legalább. Idea, terv és akarat azonban, hogy teremhetne meg abban a lehetetlen, impotens gyülekezetben, melyet a magyar népképviselők gyülekezetének csúfolnak. Hosszú napok óta egyetlen produktuma ennek a gyülekezetnek egy hecc. Hosszú napok óta egyetlen gondja, hogy évenként egyszer, parádén vagy szemlén, ölthet-e magára aranyzsinóros gúnyát egy ifjú ember, aki sikerült csínyeket követett el egy szoborünnepen.
Ez a magyar parlament. Jaj, de rosszul tette Eötvös Károly, hogy méltatta egy rövid beszédre is.
Ez a parlament nem csinál forradalmat – aktíve… De csinál másként. Táplálja, növeszti a dúló, a csöndes, a tartó nagy forradalmat.
Avval tán tisztában vannak bizonyos urak, hogy a kivándorlás megtiltásával nem mentették meg a hazát. Egy ezerrel sem lesz kevesebb a nyomorgó elkeseredettek száma. A nagy, ijesztő sötétség, mely az országon borong, egy kis sugárt sem visz. Ha a szerdai vacsorák mostanában jól is sikerülnek, ez nem sokat enyhít a helyzeten. Ezt a két eredményét ismerjük a hatalmasok honmentő akciójának. Mert hogy Bécset megfenyegetik s egy-egy szélbali atyafi elkuruckodja magát, még annyi sem, mint a kivándorlási törvény, ez a modern deres, vagy a szerdai szabadelvű vacsora.
Forradalom? Valóban érezzük a forradalmat. A leigázott erők, az éhes gyomrok lázonganak. Nem fent a parlamentben. Szerte egész országban.
És Bécs ne a parlamenti szájhősöktől rettegjen s ne a Gotterhaltét védje. Vegye észre ezt a másik forradalmat, mely csak a parlamenti gajdolás, jól szervezett sajtókórus, szolgabírák és csendőrök kommandói s az árverelő dob pergése miatt nem hallik. Ez a forradalom igaz. A budapesti lapé vízió…
Nagyváradi Napló 1902. november 23.
A. E.
