389. A SZÍNHÁZ ÜNNEPE
389. A SZÍNHÁZ ÜNNEPE
Ájtatos hívők ájtatosságát nem zavarta a színház világi lármája. Egész nagyhéten szürke homály födte a díszes múzsatemplomot. Bezárt ajtai úgy esténként szinte beleszomorkodtak az utcai lámpafénybe. Az új utcán, melyet olyan mozgalmassá tett a színház, ismét kihalt az élet. Még a bodegai borozó vendég is csak osonva járt-kelt a tájon.
Az igazságnak tartozunk megírni, hogy valami nagy fájdalmat nem keltett nagyon sokunkban ez a síri csendesség. Szinte úgy hatott reánk a nagyhét színházi csendje, mint a ligeti járókelőre a csinnadratták, verklik elnémulása. Az egymást érő kudarcok, friss lármák után már az idegeinknek is szüksége volt erre a kis jóleső pauzára.
Aztán meg élt bennünk a húsvét hangulata. Majd csak lesz egy kis feltámadás. A bűnbánás hete gyümölcsözni fog. Erőt nyer az erőtlenség, tanulságokat a csökönyösség, bizalmat a szkepticizmus. Majd jön a megváltással Székely Irén s a többi…
Elmúlt az ünnep, esténként fényben ragyog a színház, és mi úgy hisszük – mert olyan nemes és szép dolog hinni –, hogy a húsvét megváltást hozott…
Azok neveit persze még ma sem tudjuk, akik a messiási feladatra törtek és törnek. Idegen ember, kultúrvárosból való, el se hinné nekünk, hogy virágvasárnap után tíz nappal még nem tudjuk, hivatalosan még nem adták tudomásunkra, hogy kik a nagyváradi színtársulat tagjai. Betegre nevethetnők ezen magunkat, ha a dolog nem volna siralmasan szomorú s legtöbbet mondó s minden vádnak koronatanúsága a nagyváradi állandó színészség első szezonával szemben.
Ha minden kötelességét híven teljesítette, s az egyet mulasztotta csak el a színügyi bizottság: a tagok névsorának bekérését, már helyrehozhatatlan bűnt követett el. Higgadtan mondjuk ki, hogy ilyen abnormális állapot egyetlen magát kultúrvárosnak tartó helyen sem fordulhat elő…
Hozzák azt helyre, akiket érdekel. Mi számoljunk be az új szezon első eseményeiről, melyek valamelyes hitet adtak nekünk.
Mindenképpen, még kronologikus rend szerint is Székely Irénről kell először írnunk. Szerződtetésének történetét ismerjük. Az egész nagyváradi közönség szokatlanul egyhangú óhajtása volt ez. Minket, kik a kisasszonyt csak nagyon kitűnő művészi nevéről ismertük, valóságos csodálattal töltött el az az entuziázmus, amivel itt róla mindenki beszélt s az a hit, mely az ő eljövetelétől várta a színházi élet minden sivárságát eltüntető színt és életet. Csak egyszer hallottuk, s már megértjük ezt a még Nagyváradon is szokatlanul meleg, általános vélekedést. Székely Irénnél aligha van szebb hangú magyar művésznő. A vidéken pedig még csak hozzá hasonlítható sincs. Erős, tömör, varázsos, érzéki ez a hang. Előadása pedig a legegyszerűbb, legtermészetesebb. Nem hanggimnasztika, nem okvetlen ragyogás, hanem tiszta, poétikus kifejezése az érzéseknek. Még iskolája is a legtökéletesebb éppen az egyszerűség, a természetesség által. Ereje pedig valami definiálhatlan varázs, melegítő rezgés, mely minden érzékünket megragadja. Nagyváradon tudják Székely Irénről, hogy először drámai művésznő akart lenni. Felesleges hát szólni arról, hogy játékművészete is milyen befejezett. Alakja megnyerő színpadi alak. A hatás céljáért semminemű operett-raffinériára szüksége nincs. Vasárnap este a Cigánybáróban lépett fel először. Egyetlen eladható jegy nem maradt a pénztárban. Mikor a színen meglelent, kitört a taps, az éljenzés. Az ováció percekig tartott. Közben a zsinórpadlásról virágcsokrokat eresztgettek le. Ez az ováció tartott egész estén. Első, egy kevés meghatottságot is eláruló énekszáma után ismét percekig tartó taps, Szaffijánál alig van tökéletesebb. Partnereibe, az egész környezetbe lelket, kedvet öntött. Perényi még nem volt soha úgy diszponálva, mint a címszerepben ez estén. Füredit, kit utólag szerződtetett csak a színház vezetősége, szeretettel tapsolták egész este. Székely Anna méltó volt Székely Irénhez, s ennél nem kell több dicséret. Lányi Edit, Pintér, Bérczi kiválóan jók. Bércziné Horvát Irma s Deésyné tüzes, magyar táncát megújrázták. Az új kórus, mely néhány jó erővel lett gazdagabb – köztük egypár csinos és jóhangú kardalosnő s Vank Pista, egy igen használható segédszínész – némi érthető ingadozástól eltekintve –, egész jól megállta helyét. Nem kevésbé az itt-ott különben nagyon lármás zenekar. A zenekarban egy fiatal, szimpatikus, egyenruhás férfi alakja tűnt fel, aki állva dirigálta a zenekart. Az új karmester ez, Várady Aladár. Fiatal erejű és hevű, energikus, képzett, intelligens muzsikus ember. Már egészen jónevű. Stephanidesen kívül – így mondják – nincs jobb vidéki karmester nála. A közönség megtapsolta. Bizonyosan sokat javít az elég rossz zenekaron is. Az első este főképpen Székely Irén jóvoltából teljes sikert jelent.
Hétfőn, tegnap, majdnem az első estéjéhez hasonló érdeklődés. Ámon Margit, az új szubrett napja. Operettprimadonnai képességeit, melyek főként a táncoperettekben excellálnak, már múltkori vendégszereplése alkalmával nagy sikerrel mutatta be. Tegnap az Ingyenélők népszínművében lépett fel. Virágok s tapsvihar fogadták. Egy kedves parasztleányka szerepét játszotta mindenkit elragadó temperamentummal s kedvvel. Énekszámai is igen tetszettek. Az ő szerződtetése is szerencsés akvizíciót jelent. – Mellette Pintér pompás alakítása, Bérczi kitűnő karikatúrája és P. Szép Olga erős drámai művészete keltettek nagy hatást.
Ügyesen „ugrott be” L. Halász Anna a beteg Szohner Olga helyett egy nagy szerepbe, s zajos derültséget keltettek – főként a karzaton – a csengő érc dalkör bolondságai. Beváltotta a reménységet a második este is.
Sudermann egyik mestermunkáját, a Pillangócsatát választotta a bemutatkozásra a színtársulat új bonviván színésze: Pataky Béla. Pár évvel ezelőtt a kolozsvári társulat tagja volt, s ismerőse a váradi közönségnek. Azóta a temesvári, budai és debreceni színpadok nevelték s nevelték igazi művészemberré. Kiválóan talentumos, intelligens színész nagy-nagy ambícióval, szerencsés külső tulajdonságokkal s szorgalommal. Keszler szerepét játszotta. Az igen válogatott előkelő közönség tapsokkal fogadta, s mindjárt az első alakításával érdemessé tette magát a bizalomfoglalóra. Orgánuma pompás, skálája változatosabb, mint elődjéé. Olcsó, kis hatásokra nem vadászik. Ábrázolása öntudatos, biztos. Határozott nagy sikere volt. Talán öltözködni jobban tudott Balla, de egyebekben okvetlenül el fogja feledtetni. És örömmel regisztráljuk, hogy sikeres és szép volt a harmadik estéje is a szezonnak. A szereplők vetélkedtek, nemes ambícióval játszottak.
Szohner Olgának alig volt olyan igazi sikere még, mint ma. Mégcsak Somogyiné is jó volt. Szarvasi és Peterdi mai művészete a legelső színpadhoz méltó lett volna. Szarvasi sohsem volt még melegebb és igazabb. P. Szép Olga, P. Tóváry Anna, Erdélyi és Deésy a legjobbat nyújtották. Szokatlanul zavartalan nemes élvezetet nyújtott.
Mi pedig hitben megerősödve várjuk az eljövendőket…
Szabadság 1901. április 10.
