372. HÉTRŐL HÉTRE
372. HÉTRŐL HÉTRE
A lokális szenzációk nagy szenzációk. A legfásultabb emberben is van például annyi lokálpatriotizmus, hogy maga a környezetét a világegyetem középpontjának tartsa s a maga kiválóságait igazi kiválóságoknak. Hiába magyarázzuk mi, kiknek egyformán kell törődniök az argentínai ezüstbányákkal s a nagyváradi villamosvasúttal, hogy lelkesedésetek vagy dühötök nagyon közönséges. Az igazi lokálpatrióta, s majd minden ember ez, megvet bennünket, hogy nem vagyunk elég komolyak.
Természetes hát, hogy a helyi szenzációk nagyobb szenzációk mindennél. Ha Beöthy László dr. főispán aláírta a Gerő Ármin kinevezési írását, mit bánjuk mi, ha Draga királyasszony naponként kétszer csibukszárazza meg szerette férje urát.
Mi elbúslakodunk napok hosszán egy kis képzelt városi panamán, s nem értjük meg, hogy néhány ezernyi embert hogy érdekelhet honatyuskáink össze vagy össze nem férhetősége.
*
Kiss Dávidon kívül, aki a kínai zavarok ügyében nagy nagyváradi tekintély, s aki éppenséggel nincs megelégedve Waldersee műveleteivel – alig pár embernek vehette el a gusztusát e szép élettől az a kis kivégzés, melyet a mennyei birodalom békéje érdekében ugyanott elkövettek. Mandarinnak – csak az operettekből ítélve – nemcsak szép, de bölcs dolog is lenni. Ha hát van gondolkozó mandarin Kínában, az így elmélkedett:
– Ezek az európai barmok misszionáriusaikról ismerve nagyon gyámoltalan, híg velejű emberkéknek látszottak. Most kiderült, hogy nincsenek ezek némi fogékonyság híján az emberi civilizáció iránt. Akik úgy tudnak, olyan snájdigul ölni, mint ezek, még rövid időn belül lehetnek kultúremberek…
*
Jó karzat, hiába tombolsz madame sans géne talpraesett mondásain: Sardou ma már nem írná meg még egyszer az ilyen darabot. Ma más a világ. Az őszinteség a mosókonyhában sincs meg, annál kevésbé a danzigi hercegnők termiben.
Mit tudod te, jó karzati publikum, hogy nemcsak a nap esik le úgy nyári alkonyon hatalmas veres korongjával, hanem lebukhat egy egész világ is céljaival, ideáljaival, vélekedéseivel egyetemben. Jó karzat, te nem is sejted, hogy most egy világ búcsúzik. Egy világ, mely nem is régen a te számodra megcsinálta az ilyen-olyan demokráciát. Jó karzat, te ezt nem fogod tudni soha. Elég átok, hogy mi látjuk és tudjuk. Te majd csak akkor fogsz sejteni, mikor a korongból semmi lesz. Azaz nem semmi, hanem sötétség.
Na, de ha a demokrácia nem is hódít, annál jobban szerzi a híveket az asszonyi test kultusza. A tánc maga semmi egyéb, mint sikerült vagy nem sikerült panegyrikonja az asszonyi testnek. Nagyváradon, ha az ilyen panegyrikont a fess Bérczinén s a japán arcocskájú Deésynén kívül nem is művelik, a kultusz, no, mégiscsak erős. Fedák Sári, aki a Népszínházban alaposan megtépdeste a Küry Klára túlságosan mesterséges babérjait, az atléták bálján ismertet meg minket a legistenibb panegyrikonnal, a hamisítatlan, hogy úgy mondjuk Fedák-tánccal. Az atléták ezúttal kitettek magukért.
Hétfői hangversenyes mulatságok a szezon legnagyobb eseményének ígérkezik – persze a vigadozás birodalmában. Igaz, hogy Jelinek Géza, az atléták titkárja állami kezelésben lévő mérlegek szerint legalábbis öt és fél kilót fogyott a mulatság sikeréért való szaladgálásaiban. E mulatsággal kapcsolatban még valami megjegyzésünk van. Jelen sorok írója nem akar reklámot csinálni Ady Endrének, de olyan viszonyban van vele, hogy a dolgaival első sorban törődik. P. Szép Olga asszony a lapok kommünikéi szerint Ady Endre Azuba című versét szavalja ugyanezen a mulatságon. Meg kell hát magyarázni ezt a szerecsen hangzású szót. Azuba bibliai zsidó női név. A vers szerzőjének bibliai névre volt szüksége, s az Azuba hangzása tetszett meg neki. Akármilyen rossz is lehet ez a zsidó nevű s kissé tendenciájú vers, de bizonyos, hogy tetszeni fog. Hiszen P. Szép Olga szavalja…
*
Mivel pedig önök, szíves olvasók, annyira unják már ezt a heti tárcát, hogy legkedvesebb olvasnivalójukra, a színházi rovatra akarnak fordítani, sietek befejezésül önöknek kedvenc témájukról, a színházról beszélni. Hát: Forrai Ferike búcsúzkodik, férjhez megy, s nemcsak ő távozik, de viszi bájosságban vetélytársát, a színházi előadások leghűségesebb nézőjét, Forrai Gizikét, a húgát is – méltó szomorúságára néhány ifjú embernek, de akik között – sajnos – nincsen az, akinek a szomorúságára adna valamit a szép Gizike. Nyárai még mindig beteg, de nem veszélyesen. Bognár János még mindig sziklaszilárd, bár naponként kapja a szerelmes leveleket. Bérczi összetűzött a feleségével, mert a Mikádó előadásán megtapsolták. A feleségét tudniillik. Somogyi direktor esküdt ellenségévé akarja tenni Herczeg Ferencet: azzal a tervvel foglalkozik, hogy ő játssza el Ocskay brigadérost, mert Szarvasi nem akarja. Ezek persze mind szenzációk önöknek, szíves olvasók. Ellenben Perotti tragikus halálát már elfelejtették. Igazuk van: a halál olyan kellemetlen valami, aminél jobb téma egy bukott Herczeg-darab is…
Szabadság 1901. március 3.
Dyb.
