339. HOFFMANN MESÉI
339. HOFFMANN MESÉI
Az operaház múltkori érdekes kísérlete után várva-vártuk a mai estét. Hoffmann meséi ünnepet jelent a színpadon. Ünnepet, édes, kegyeletes ünnepet. Emlékezni csak Hoffmann meséi mellett lehet igazán Offenbach mesterre… Az első akkordoknál már megragad bennünket valami átható, édesen gyötrő hangulat. Ez a muzsika hattyúdal, meggyötrött lélek mámoros vívódása, örökszép, mindig zengő poézis… Dicséretet mondunk és jól esik mondanunk a színházi vezetőségnek a mai estéért. Dicséretet, hogy igazán ünneppé tette a mai estét. Háborítatlan volt a gyönyörűségünk, s szívünkhöz szólhattak a felséges melódiák. Jól előkészített, magas nívójú volt Hoffmann meséinek előadása. Énekes darab ilyen sikerű nem volt még a szezonban.
És ez a siker nekünk ad igazat. Mert ahol a siker ilyen teljes lehet, ott méltán mérhetünk jogos, le nem alkudható mértékkel. Csak akarat kell: ez a tanulság. És most, mikor Pálmai Ilka búcsúzkodik a Népszínházban, ahol úgy elfeledték a poézistól beragyogott művészetet, mikor a kánkán-láz legjobban dühöng, s kis és nagy kritikusok a szoknya megfordított arányában értékelik a primadonnákat: még nagyobb ünneppé tette a mai estét egy igazi operettművésznő. Őrley Flóra ez, Pálmai Ilka és Hegyi Aranka után talán már csak egyetlen azok közül, kiknek édes, finom, poézist lehelő művészetükről nemsokára csak mesélni fognak.
Ez a művészet ragadta el a mai közönséget, mely kedves tüntetéssel hálálkodott a kapott élvezetért…
Őrley Flóra ma nagy volt játékban és énekben. Kalmár Hoffmannja nagyon meglepett bennünket. Most ismertük meg csak igazán annak a fiatal művésznek az értékét. Férfias, de olvadékony, szép tenorja, művészi éneklése, ügyes játéka nagy sikert aratott. Szerettük volna, ha, mint rebesgették, az opera igazgatója csakugyan meghallgatta volna Pintér Imrét Lindorf szerepében. Ebben a szerepben ragyog igazán Pintér minden jeles kvalitása. Mint énekes és mint színész egyformán nagy sikert aratott. Szeretnőnk külön-külön mindenkiről írni. De még csak a Rákosy Gáspár feltűnést keltő szép basszusát s Pap János meleg, gyönyörű baritonját van helyünk megdicsérni. De a többi szereplők is mind-mind dicséretet érdemelnek. A rendezés mesteri. Kar, zenekar precíz. Evvel végezhetjük beszámolónkat egy ritka sikerű előadásról, mely végre nekünk is alkalmat adott a dicsérő jelzőkben dúslakodni.
Szabadság 1901. január 11.
