333. HÉTRŐL HÉTRE
333. HÉTRŐL HÉTRE
Az évről lenne jó krónikát írni. Utolsó évéről a nagy századnak, mert mi annak tartjuk. Hogy ebbe a nagy krónikába nem fogunk bele, gyengeségünk bevallása helyett kicsi okkal mentegetődzünk. A holnapi nap nem az utolsó. Várnunk kell az agg Szilveszter beburkoló hangulatára.
Csendesség hetében múlik ki a század. – Csendes fáradt hét a karácsony hete. A csonka hét, mint magyarán hívják.
Az emberek pihennek az ünnep után s az új esztendő előtt.
Akármilyen semmiség a mi gyámoltalan rovogatásunk az idő végtelenségén, mégis tanulságokat kínál. A haldokló század éppen úgy vénült meg, mint nagy elődje. Lám, az idő nem szabja magát a mi rovogatásunkhoz, de a világ az igen. A századokhoz szabja a maga igazságait, s egy század alatt el is nyövi azokat. A vég pedig agónia, melyből az új század igazságai ébresztenek fel bennünket. Agonizálunk, s epedve várjuk az új század ébresztő harsonáját.
*
Schratt Katalinról írtunk a minap, s szóltunk az újságírói fortélyosságról egyet-mást. Érdekes dolog, hogy írásunkat milyen gyorsan megerősítette egy nagy bizonyság. Hát a fortélytalanság megbosszulta magát. Leckét kaptak a fortélytalan urak, nehéz, megbélyegző leckét.
Egy nagyváradi lap, mely a Schratt-legendát terjesztgette, rögtön helyrehozta a hibát. Elég fortélyosan. A fortélytalan lapoknak szóló leckét kinyomatta, mintha ez reá nem is vonatkoznék. Méltóztatik ismerni a tolvajt, ki a „fogják meg”-et kiáltja…
*
A kritika nem privilegium. Ez természetes. Egész életünk bírálgatás és megbíráltatás. A kritika tehát jog: minden ember joga. A nyilvános kritika már más valami. Hatalma szűkebb körű, de nagyobb. Arról mondhat csak véleményt, ami a nyilvánosságé, s amihez a fórum népének köze van. Ezt a kicsi és mégis óriási hatalmat az újságokra, a nyomtatott betűre bízta az emberiség haladása. Az ezerek így szólnak:
– Végezd helyettünk az ellenőrzést. Korholj és javíts. A döntés azonban a mienk, nincs igazságod. S ha nincs igazságod, a kritikád megszűnt kritika lenni.
Ezt az ezerek mondják. Nem egy embernek. Az ezereket a fórummal s a többi ezerekkel összekapcsoló orgánumnak: a lapnak.
Valaki pedig vagy gondolkodik az ezerekkel, vagy nem. Ha nem – mint ahogy szép dolog az ezerekkel nem gondolkodni –, az ezerekkel együtt megveti az ezerek nyomtatott papirosát. Filozófus lesz, mint ahogy szép dolog is filozófusnak lenni.
Mert a világ furán van berendezve. Nem körülötte van a kőfal, hanem kőfalak futják össze-vissza be. S ezek a kőfalak pedig betörik a legerősebb fejeket is. Az erős fejek éppen ezért úgy segítenek magukon, hogy kerülik a falnak rohanást, s nem vesznek tudomást az ezerek véleményeiről, vagy megalkusznak szépen… A kritika – ha kritika – ezerek kritikája.
Ugyan szép újítást csinálna dr. V. Zs., aki pedig tudásunk szerint éppenséggel nem nietzscheáner. Ő felülbírálja a kritikát. Valaki megint az övét bírálja felül és így tovább. Jó lélekkel mondjuk: bele lehet ebbe bolondulni még a nem gyenge fejűeknek is…
*
Készülődünk az újévi gratulációkra. A meleg jókívánság listájáról lestük le a következőket.
Bulyovszky pogármester üdvözölni fogja a közgyűlési viták összes Károlyi Gáborait. Rimler Károly Hoványi Gyulát. Somogyi színigazgató a helyi lapok kritikusait.
Gábel Jakab mindazokat, kik kételkedtek abban, hogy ő ismert szerénysége miatt nem akart jubilálni. Friedländer Samu a városi tanácsot üdvözli, Balogh Döme a vámfelügyelőt. Balla Kálmán a győri színügyi bizottságot. Szokoly Tamás a belényesi választási elnököt.
Mindezekből pedig annyi az igaz, hogy mi szeretettel kívánunk minden olvasónknak boldog új esztendőt. Nem konvencióból, de mert szívünk melege, aggódó szeretete veszi körül mindazokat, akiket szeretünk, az új évszázad ránk szakadó homálya előtt…
Szabadság 1900. december 30.
