313. NÉVTELEN LEVELEK
313. NÉVTELEN LEVELEK
A vármegye egyik városkájában, B.-Újfaluban felfordult világ van. Az embereket rémület tartja fogva. Mindenki gyanakodva néz a másikra. Mintha fertőzéstől tartana mindenki… Egy őrült vagy egy gazember tartja szörnyűséges izgalomban a városka honett, csendes társadalmát… Egy idő óta B.-Újfaluba is belopódzott a társadalmi betegségek legundokabb fajtája: a névtelen levelek írogatása.
Húsz-harminc család van kitéve annak, hogy majdnem nap mint nap kapja az arcátlannál arcátlanabb hangú és vádú leveleket. Kapnak olyanok, akik elég gyengék a gyalázatos intrikákat komolyan venni, s emiatt felzavartatni engedik családi életöket, elveszítik munkakedvöket. Volt olyan is, ki már hetekig tartó súlyos betegségbe esett.
Így írják nekünk Újfaluból. S írják, hogy haszontalan minden kutatás. A levél íróját vagy íróit nem bírják kikutatni. A helyi lap gyilkosan erős cikket ír az ismeretlen gazember ellen. Persze annak van esze, hogy ne jöjjön elő. Szóval minden úgy megy, mint nagyon sok helyén szép és kedélyes hazánknak. Nem tudunk új tanácsot adni az újfalusiaknak sem. Rekriminálva ismételjük az egyetlen régit. Mért nem dobta el elolvasatlanul mindenki az első levelet? Mért nem teszik legalább most ezt?… A mi vidékies kicsinyességünk s pletykakedvelésünk teremtik meg ezeket a levelező gazembereket. Méltóztassék tehát higgadtan gondolkozni, eldobni a kapandó s elfeledni az eddig kapott leveleket, méltóztassék teljesen negligálni gazember urat vagy úrhölgyet, s akkor gazember [úr] vagy úrhölgy el fog hallgatni. Sajnos, hogy Önök ki vannak téve annak, hogy gazember úr vagy úrhölgy fog kedélyes diskurzus közben a napirendre térés után felsóhajtani:
– Na, csakhogy megmenekültünk ezektől a szörnyűségektől.
Mindegy. Más gyógyszert nem ajánlhatunk az újfalusiaknak. Egy volna még, de abból talán csak kétszáz év múlva lesz valami. Ezt így hívják: intelligens társadalom. Hogy ezt a gyógyszert még nem lehet használni, arról nem tehetnek az újfalusiak.
Szabadság 1900. november 14.
